17. nap

Kiskifli-nagykifli p�z

Loki l�lekszakadva rohant, fulladozva pr�b�lt kijutni a palot�b�l, mert az a leveg� nem volt el�g, amit az ablak�n beengedett. A fej�ben m�g most is a r�m�lom k�pei vill�dztak, az �t �ld�z� alakok nevet�s�t hallotta, �rezte a mindent elbor�t� p�nikot, azt�n l�tta a s�t�t semmit, ami k�r�lvette, �s tudta, hogy v�ge, mindent elvesz�tett, minden elt�nt el�le, ami valaha is boldogg� tette.

Sz�rt a szeme, �s lihegve rontott ki a szabadba. A csillagos �g v�ltozatlanul ter�lt el felette, a horizonthoz k�zel l�tszottak a t�volban a galaxisok k�dfelh�i, �s minden hold �s kisbolyg� a maga hely�n figyelt. A meleg leveg�t �des illat lengte be, ami a f�kly�k felett f�gg� p�rologtat�b�l sz�rmazott; j�l ismert illat volt, a csal�dj�t jelk�pezte Loki sz�m�ra.

�tv�gott az el�csarnokon, de miel�tt a Bifrosth�z vezet�, keskenyebb mell�kj�ratra fordult volna, megsz�l�tott�k. Loki megrezzent, �s h�tra perd�lt. Thor az ajt�ban �llt, k�cosan, gy�r�tt arccal, �s laposakat pislogott. �rtetlen�l figyelte �t, �s Loki keze �k�lbe szorult. „Az csak egy �lom volt.” – biztatta saj�t mag�t. „Nem kell f�lnem Thort�l, az csak egy �lom volt.”

 - Mit csin�lsz itt az �jszaka k�zep�n? – k�rdezte morg�san a fiv�re, �s k�zelebb s�t�lt hozz�. Loki �nk�ntelen�l h�tr�lt, de azt�n neki�tk�z�tt a csarnok k�r�l�lel� oszlopok egyik�hez. A b�tyja persze �szrevette a menek�l�s�t, de nem �llt meg, csak m�g zavarodottabban b�mult r�, legal�bbis �gy l�tszott a f�kly�k halv�ny f�lhom�ly�ban. Azt�n, ahogy oda�rt k�zvetlen�l el�, v�gigm�rte �t. – Rosszul �rzed magad? Valami baj van?

Loki igyekezett visszafojtani a zih�l�s�t, �s nyugalmat er�ltetni mag�ra, de remegett, f�lig a riadts�gt�l, f�lig a hidegt�l, mert hirtelen t�l h�v�snek tetszett a leveg�, ami a verejt�kes b�r�t �rte, amit�l az �tnedvesedett h�l�ruh�ja jegesen tapadt hozz�.

 - Nem, csak…

 - Te remegsz – �llap�totta meg Thor, �s a zavarts�g�t felv�ltotta az aggodalom. K�zelebb l�pett Lokihoz, �s a v�ll�ra tette a kez�t, amit�l neki minden bels� szerve hatalmasat r�ndult, �s megb�nult valami l�thatatlan s�ly alatt. Thor nem volt durva, nem is nyomta lefel�, m�gis �gy �rezte, mindj�rt �sszeesik. – Elk�s�rlek az ispot�lyba.

 - Csak leveg�re van sz�ks�gem – sz�rte ki mag�b�l Loki, mire Thor h�mm�g�tt, �s megnyalta a sz�j�t.

 - Ha nem akarsz visszamenni, akkor… gyere, menj�nk any�nk kertj�be. Ott senki nem fog h�borgatni.

Nem mintha a k�rny�ken lett volna b�rki �ket (meg persze az ajt�n�l �ll� �r�ket) lesz�m�tva. Loki nem tudott kifog�st tal�lni, alig forgott a nyelve, �s olyan gyenge volt a hangja. Ut�lta ezt a helyzetet, �s most m�r megd�bbentette mag�t, ami�rt k�ptelen el�zni mag�b�l ezt a b�n�t� retteg�st, hiszen tudhatta, hogy Thor nem fogja meg�tni �jra, de m�gsem siker�lt megszabadulnia az �lom frusztr�lts�g�t�l.

Az anyjuk, Frigga, kertje a palota m�g�tt ter�lt el. Nem volt nagy park, ink�bb amolyan kis zug, g�cs�rt�s f�kkal �s s�v�nnyel k�r�l�lelve. A rengeteg sz�nes vir�gnak h�la er�s illat lengte be. Kisebb-nagyobb sz�k�kutak �s szobrok is d�sz�tett�k, voltak padok, Loki m�gis a k�z�pen ny�l� mez�csk�t szerette a legjobban. Nem volt nagyobb, mint a fenti h�l�szob�ja, de a f� selymesebben simult a talp�hoz, mint b�rmi m�s. Thor pont ide vezette, pedig nem tudhatta, hogy ez Loki kedvenc helye.

M�g mindig zavar�an zakatolt a sz�ve, ahogy a b�tyja lenyomta �t a f�be, majd maga is lehuppant. Loki g�rnyedt v�llakkal gubbasztott mellette, �s a saj�t t�rd�be kapaszkodott. Amikor m�r t�l sok�ig szemezett az �lmos, �t f�rk�sz� Thorral, elkapta r�la a tekintet�t, �s a saj�t, papucsos l�b�t vette szem�gyre.

 - Mondd el, mi a baj. Rosszat �lmodt�l?

Lokit zavarta a halk k�rd�s; a legkev�sb� sem akart err�l besz�lni senkivel, hiszen maga is tiszt�ban volt azzal, hogy nevets�ges, �s nem volt sz�ks�ge vigaszra sem. De azt�n, h�la Thor k�rd�s�nek, ism�t megk�rny�kezt�k a l�tom�s r�szletei, �s megvonaglott borzalm�ban. Lehunyt szemmel fektette a fej�t a l�b�ra, �s besz�lt. Azt hitte, nem fog menni, mert teljesen �sszeszorult a torka, a szavak m�gis gyorsan buktak ki bel�le, n�ha megremegtek, n�ha elcsuklottak, de � most m�r v�gig akarta mondani. Tal�n ha nem titkolja el, siker�l elfelejtenie v�gre.

Az volt a baj, hogy t�l sokszor �lmodott mostan�ban valami hasonl� sz�rny�s�get. A f�lelem �s a mag�ny lassan �lland� vend�g volt �jjelente, �s kezdett kik�sz�lni ezekt�l. Nem �rtette az ok�t, hiszen most is csak annyi konfliktussal n�zett szembe a mindennapokban, mint ezel�tt, vit�k, kisebb �sszez�rd�l�sek, esetleg egy-k�t pofon, amit dulakod�s k�zben osztott vagy kapott… De m�g ezek sem voltak rendszeresek. Thorral mag�val is szokott olykor veszekedni, de sosem hitte volna r�la, hogy komolyan b�ntani akarn�, hogy meg�lni is k�pes volna.

Igen, ez volt a legrosszabb az �sszes k�z�l. Nem a t�bbi �ld�z�je, nem a s�t�ts�g, nem az elveszetts�g, a mag�ny �rz�se, hanem a tudat, hogy Thor valami�rt ut�lja �t. Legal�bbis az �lmaiban. Loki, a viharos kapcsolatuk ellen�re, szerette a b�tyj�t, mert � volt az egyetlen, akire t�nyleg mindig sz�m�thatott. Neki nem volt annyi bar�tja, mint a fiv�r�nek, �s j�form�n nem is �rdekelt senki m�st, csak �t. Thor mindig t�r�d�tt vele, azaz igyekezett, ha volt ideje r�.

 - Meg�g�rem, �cs�m, hogy sosem fogok, egy ujjal sem hozz�d �rni.

Loki, ahogy a hossz�, f�jdalmakkal teli monol�gj�b�l felpillantott, szembes�lt Thor mosolyg� arc�val, �s egy kicsit oldott ez a gesztus a gyomra szor�t�s�n. A Holdak �s csillagok miatt persze itt sem l�tta �t sokkal jobban, mint kor�bban az el�csarnokban, csak a von�sait. Az m�r jobban zavarta, hogy � maga is legal�bb ennyire l�tszik.

 - Eddig is tudtam – motyogta Loki lemond�an, �s m�lyet s�hajtott. Vagy az haszn�lt, hogy besz�lt, vagy a b�tyja k�zels�ge, mindenesetre valamennyivel k�nnyebben l�legzett. – Ostobas�g az eg�sz, tiszt�ban vagyok vele. De megvisel. Nem tudom, mi�rt �lmodok ilyen baroms�gokat. Lassan f�lek lefek�dni is.

 - Akkor csak gyere hozz�m – aj�nlotta r�gt�n, sz�tt�rva a karj�t Thor, majd ism�t Loki v�ll�ra cs�sztatta f�l kez�t, �s kicsit megszorongatta. – R�gen is egy�tt aludtunk, amikor f�lt�l valamit�l.

 - Amikor gyerekek voltunk – mutatott r� Loki egy kiss� g�nyosan a t�nyre. – A feln�ttek nem csin�lnak ilyet. Ki is r�h�gn�nek minket. F�leg, hogy te vagy a tr�n�r�k�s. Oda kell figyelned arra, mit teszel.

 - Ugyan, ki tudn� meg? – horkantott el�gedetlen�l a m�sik, �s miel�tt � reag�lt volna, hirtelen ler�ntotta a f�ldre. Loki fel sem eszm�lt, mire Thor is mell�d�lt a f�be, �s r�vigyorgott.

A fiv�re karja, ami �tkarolta, neh�z volt, de most m�sk�nt, mint ahogy Loki nem sokkal kor�bban az �rint�s�t �rezte, nem nyomta le, hogy leveg�t se kapjon, ink�bb �vta �s melengette. Loki tan�cstalanul fek�dt egy ideig ebben az �lel�sben, azon t�prengett, mit�v� legyen. Azt�n v�g�l csak az oldal�ra fordult, a karj�ra fektette a fej�t, �s felh�zta a l�b�t mag�hoz. Thor azonnal m�g k�zelebb cs�szott hozz�, Loki �rezte a h�t�nak pr�sel�d�, er�s testet, �s a v�rttal ellent�tben, nem zavarta annyira, s�t… kellemes, megnyugtat� borzong�s t�lt�tte el, �s minden marad�k k�telye �s feszeng�se k�dd� v�lt.

Thor a nyak�ba szuszogott, Loki �rezte a tark�j�n a fiv�re hossz�, m�ly�l� l�legzet�t, �s hamarosan felt�nt neki, hogy a m�sik elaludt. Neki mag�nak is h�zta valami a szem�t, de k�zd�tt egy kicsit, el akart mer�lni ennek a pillanatnak a b�d�t�s�g�ban. Nem is tudta, mikor �rzett utolj�ra ilyet, mikor �rezte ennyire biztons�gban mag�t az ut�bbi �vekben, �s egy kis szomor�s�g t�madt a sz�v�ben emiatt. Sosem r�tta meg Thort ez�rt, �s nem is akarta eml�teni, de… mikor gyerekek voltak, sokkal jobban t�maszkodott r� a testv�re is. Hi�nyzott neki az a kapcsolat, �s most, hogy �gy fek�dtek egym�s mellett, hogy � szinte beleg�mb�ly�d�tt a b�tyja �lel�s�be, arra gondolt, tal�n vissza kellene hozniuk valahogy. Elv�gre, semmi k�l�n�s nem t�rt�nt, ami megakad�lyozn�, csup�n feln�ttek. Ez m�g nem lehet ok, hogy t�bb� ne legyen bizalmas a viszonyuk.

Ezekkel az elhat�roz�sokkal hunyta le a szem�t, �s ez�ttal m�r nem l�togatt�k meg a r�m�lmok.

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s