30. nap

Csinálni valami forrót

Loki a szájába harapott, hogy ne keltsen fel senkit a nyöszörgésével. Elviselhetetlen volt ez az egész, a lüktetés, a forróság, a rátapadó ruhák, és az, hogy Thor olyan közel feküdt hozzá, mikor ő ebben az állapotban leledzett. Szinte minden idegszálával érzékelte a testvérét, ahogy az kiterült a háta mögött, Loki egész gerince bizsergett, és libabőrös lett a tarkója is ettől a szituációtól.

Kár volt beleegyeznie a kirándulásba. Persze kalandokra mindig mentek, és gyakran hetekig elmaradtak otthonról – Lokinak ezzel nem volt semmi baja. De mostanában minden éjjel nagyon kényelmetlenül érezte magát, és előző este történt meg először, hogy ebből a furcsa borzongásból más is lett… a megduzzadó férfiassága pedig nem volt hajlandó kushadni, hiába kezelte magát odahaza.

Már rég leszállt az est, és Thor talán órák óta hortyogott, míg Loki csak elszundított, és szinte azonnal felriadt egy pikáns álom után. El akart átkozni valakit, amiért most is rátört a vágy, de főként azért, mert a tulajdon testvére mellett nem akaródzott mocorogni. Hihetetlenül frusztráló volt, nem győzte keresni a megfelelő szöget, ahogy a vesszeje nem feszült túlságosan a nadrágjához, de egy idő után minden ingerelte, és hamar átnedvesedett. Aztán már nem csak ott lett nyirkos, hanem minden ruhaneműje, a visszafojtott élvezettől.

Loki összeszorította a szemét, és a párnájába szorította az arcát, az öklébe zárva szerencsétlen párnacsücsköt, és óvatosan arrébb húzódott Thortól. Ha nagyon lassan mozog, ha kicsit féloldalasan fekszik, hogy a pénisze a saját hasa és a keskeny hálózsák matraca közé szoruljon, talán meg tud könnyebbülni, és a fivére sem ébred fel rá. Neki is látott a dolognak, finoman oldalra fordult, de aztán kénytelen volt megállni, mert már akkor megrándult az egész teste, amikor egy kicsit közelebb került a kívánalma a nem túl puha fekhelyéhez. Élesen szívta be a levegőt a száján, és halkan felnyögött, nem tudta visszafogni magát.

Thor abbahagyta a horkolást. Loki egész testében megdermedt, és bár hihetetlen erős volt a kényszer, hogy a matrachoz dörzsölje magát, mégis megállta, és levegőt sem mert venni. Rezzenés nélkül fülelt, a szaporán doboló szíve is zavarta, és közben majd’ elégett a vágytól. Thor viszont ezek után nem moccant, nem ébredt fel, és ahogy csigalassúsággal telt az idő, Loki kezdett egy kicsit ellazulni. Mégis, csak akkor merte folytatni, amikor odakint, a sátor vásznán túl világosodni kezdett az erdő. Még a fák között is jól látszott, hogy pirkad. Muszáj volt kezdenie magával valamit.

Újra a hasára fordult, de aztán meggondolta magát. Túl intenzív volt az a nyomás, ismeretlen és letaglózó.

 - Loki…

Thor morgására Loki úgy érezte magát, mintha jégcsapot húztak volna végig a csigolyáin, és ismét megdermedt.

 - Ne szenvedj ennyit – jött a következő morgás, és neki most már a gyomra is hatalmasat rándult.

Loki levegő után kapkodott, ahogy Thor testmelege beburkolta hátulról, és a fivére átkarolta a derekát. Nagyon különös volt, különös és borzongató, és Loki túlságosan vágyott az efféle érintésekre, hogy el tudja lökni magától, de még emellett is hátrafeszült, és hangosan nyöszörgött, ahogy a bátyja erős keze bekúszott a hálózsákba, be az éjjelre húzott, átizzadt póló alá, és megérintette a hasát. Csiklandozó volt, pedig Thor csak simogatta, és úgy fellüktetett tőle a férfiassága, hogy Loki nem bírta ép ésszel. Nyüszített és Thor nevét rebegte, a szájában összegyűlt nyál kifolyt oldalra, az arcára, de még annyi erő sem volt benne, hogy letörölje, csak kapaszkodott a párnába két kézzel, és vonaglani kezdett.

Thor másik keze Loki nyaka alá csúszott, és a markával a szájára tapadt, hogy elfojtsa a hangját, amit ő nem tudott megtenni. Kínlódva, nyögdécselve harapott Thor kezébe, és reszketve felemelkedett, amikor Thor ujjai lecsúsztak a nadrágja pántja alá, az elhanyagolt, kemény férfiasságára fonódtak, és durva, erős mozdulatokkal fel-le húzkodták rajta a bőrt. Ezt nem lehetett kibírni. Loki rángott a forróságtól, és csillagok szikráztak a szeme előtt. Egyre csak Thor kezébe lökte magát, belemorgott a tenyerébe, és fél kézzel a párnát, fél kézzel a fivére karját markolta meg, amelyikkel kényeztette. Nem akarta elhúzni, sőt, inkább még gyorsabb iramra ösztökélni.

Aztán egy pillanatra az egész világ elmosódott a szeme előtt, és ő hangtalanul görnyedt össze. A vesszeje már fájt az erős rántásoktól, és attól, ahogy végigparázslott benne a gyönyör, ami aztán sűrű nedvesség formájában kicsordult belőle. Loki remegett, és újra meg újra megvonaglott, újra meg újra megszabadulva egy kicsit ettől az érzéstől, addig, míg az észveszejtő szorítás el nem múlt. Akkor úgy érezte magát, mintha a feszültséggel együtt az ereje is távozott volna belőle; elernyedt, az arca kibukott Thor kezéből, és egy pillanatra lehunyt szemmel merült el a fullasztó párában.

Túl hamar ébredt a tudatára a környezetének: a ragacsos hasának és lankadó férfiasságának, a nedvesen ráfeszülő ruháknak, és csapzott tincseinek, amik az arca szélére ragadtak. Meg persze Thornak, aki közben kihúzta a kezét Loki feje alól és nadrágjából, de még mindig átkarolta hátulról, ölelte, mintha ezzel óvni akarná, vagy újra felmelengetni. Loki totálisan zavarba jött, de nem mert mozdulni, hogy megszabaduljon a bátyjától. Ezek után a szemébe nézni… Egyáltalán, hogy képzelte ezt a testvére? Ez annyira… abszurd. Persze, neki kellett volna leállítania, de abban az állapotban csoda volt, hogy nem ment el sokkal korábban.

 - Máskor ne szégyenlősködj miattam – szólította meg Thor megint váratlanul, és Loki megrezzent. Thor szája nagyon közel volt a füléhez, a hangja a szokottnál is mélyebbnek tetszett. – Férfiak vagyunk. Vannak szükségleteink.

 - És te minden más férfinek felajánlod, hogy… - Loki nem fejezte be, és érezte, hogy elvörösödik. Thor ellenben csak halkan kuncogott.

 - Ne légy bolond, testvér. Ezelőtt senkinek nem csináltam, de te az öcsém vagy. Bízhatunk egymásban, nem?

Loki szaporán pislogott maga elé, majd erőt vett magán, és megfordult Thor nehéz karja alatt. Olyan világos még nem volt a sátorban, hogy jól lássa őt, de a szeme csillogását már kivette, és a vonásainak a sziluettje is kitűnt a sötétből. Sejtette, hogy a testvére se lát belőle többet, mégis, még jobban felmelegedett az arca.

 - Azért ennyire… nem tudom – vallotta be Loki az igazat, és ahogy eszébe jutott, hogy vonaglott az előbb, a szemére szorította a kezét zavarában. – Ezt nem akartam.

 - Pedig reméltem, hogy viszonzod a kedvességet – nevetgélt Thor bizonytalanná váló hangon, mire Loki szétnyitotta az ujjait, és rásandított.

 - Mi?

 - Hát… - Thor nem felelt, és a csend, ami köréjük ült, kicsit súlyosnak tűnt. Loki remélte, hogy ez nem azt akarta jelenteni, ami megfordult a fejében, de aztán Thor hirtelen megragadta az ő csuklóját, és… behúzta a maga hálózsákjába, egyenesen a nadrágja alá, és Loki akarva-akaratlan megérintette a merev péniszt. Leverte a víz, és nem tudta, mit tegyen.

Végül is Thor döntött helyette: finoman irányítani kezdte Loki kezét, megszorította, kényszerítette, hogy végigsimítson rajta, és ő hagyta. Nem éppen számított erre a fordulatra, kicsit ódzkodott is, viszont Thor is megtette őérte, és… és ez talán tényleg nem nagy ügy. Nem mondják el senkinek, és csak a kezüket használják… ez még nem a világ vége. Tehát Loki maga szorított rá a sajátjánál vastagabbnak tűnő tagra, mire Thor ujjai belemartak a csuklójába. A bátyja nem adott ki hangot, még csak nem is sóhajtott, de közelebb csúszott Lokihoz, és kihúzta a kezét a takarója alól, hogy az öccse nyakára simítsa.

Thor az övéhez támasztotta a homlokát, úgy fogadta Loki szelíd, majd egyre gyorsuló mozdulatait. Néha meg-megrebbent, és ilyen közelről Loki érezte a szapora szuszogást a saját száján, érezte a bátyja ujjainak remegését a nyakán, aztán Thor váratlanul maga alá gyűrte. Olyan gyorsan történt, hogy Lokinak feleszmélni se volt ideje, és a fivére máris a kettejük közé, a duzzadt férfiasságára fonódó kezéhez lökte magát, türelmetlen kíméletlenséggel. Igaz, alig néhány mozdulat után Loki tenyerébe ejakuált, forró magja kifolyt az ő ujjai között is, majd a másik oldalra gördült, vissza a helyére, és Loki keze ettől automatikusan kicsúszott az elgyűrődött hálózsákból.

A kezét beterítő ragacsot szemlélte, egész közelről, majd mivel nem akarta a ruhájába törölni, úgy döntött, egy próbát megért, és lenyalogatta magáról. Egy kicsit fintorgott az elején, nem tudta, mire számítson, de végül kellemesen csalódott: Thor gyönyörnedve sós-savanykás és meleg volt.

 - Remélem… a többiek nem hallottak minket – jegyezte meg nem sokkal később a bátyja, Loki pedig lustán rápillantott. Most már a szeme kékségét is látta, és odakint csiripelni kezdtek a madarak. Az utastársaik mocorgását nem hallották, de Loki elképzelhetőnek tartotta, hogy esetleg meghallották… csak túl fáradtnak érezte magát, hogy aggódni kezdjen. Igazából elkapta az álmosság, és lecsukódott a szeme. Alig pár pillanaton belül elaludt, és már nem hallotta Thor mormogását.

Vége

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.02.28. 17:31 Loki Odinson Hát szerintem elég jó volt hazos képest hogy a Bátyámmal voltam.XDD  Én nagyon szerettem bár lenne még ilyen   Válasz: Szia! :P Haha, hát ugye, miket meg nem tudsz magadról? xDDD Hogy lesz-e még, hát, nem hiszem, nem tudom, majd meglátjuk :"D Addig próbálgassátok a gyakorlatban Thorral ezeket~ ˇ~ˇ :DDD Köszönöm, hogy írtál ^^ Örülök, hogy tetszettek.