26. nap

Kézkérés/Házasság

 - Gyere, Loki, innen jobban látod – integetett neki Thor, ő meg végignézett a kőkerítésen, ahová felmásztak. Egy nagy, füves lanka tetején nyúlt el, ahonnan csak fel kellett lépni a párkányra, de az nagyon keskeny volt, és a túloldalon több méteres mélység nézett fel Lokira fenyegetően. A kisfiú meg is szédült egy kicsit, de aztán csak még erősebben kapaszkodott, és visszaereszkedett a fűbe, úgy rohant odébb Thorhoz.

Való igaz, eddig egy kisebb sziklacsomó eltakarta előle a kilátást, meg egy facsoport is állt ott, amerre nézett, de a bátyja mellől már jól belátta a lent elterülő vidéket, és a nagy, kerek udvart, amit széles, fehér kövekkel raktak ki. Középütt volt a kőtál, a vízzel, és a házasulandók éppen a rózsáikat vágták – noha Loki ezt már nehezen látta, ahhoz túl messze voltak, és túl nagy volt a tömeg is odalent.

 - Mit csinálnak? – kérdezte türelmetlenül Thort, és a nyakát nyújtogatta. A bátyja jó egy fejjel magasabb volt nála, na meg ügyes és talpraesett is volt, így Loki biztosra vette, hogy tud majd válaszolni. Nem is tévedett.

 - Most vágják le egymás rózsáinak a fejét – felelt Thor, le sem véve a szemét az odalenti gyülekezetről. A gyenge szellő felhordta hozzájuk a zenét, ami a házasságot kísérte.

 - Miért? – Loki leült a kőkerítés párkányára, és a mélybe lógatta a lábát, de fél kézzel megmarkolta Thor karját, aki hozzá hasonlóan helyezkedett el. Így azért nagyobb biztonságban érezte magát. Thor nem rázta le magáról a kezét, sőt, megpaskolta Loki ujjait, és büszkén felszegte az állát, hogy az öccse őtőle kérdez ilyesmit.

 - Ezzel jelképezik a szabadságuk végét – magyarázta fontoskodva Thor. – A virágfejek a vízbe esnek, és nagyon sokáig nem hervadnak el. Ez meg azt jelenti, hogy a házasság nem egyenlő az élet végével, és hogy a szabadság elvesztése után sem jön pusztulás.

Loki elfogadta a választ, bár nem értette, mire gondolhatnak mások szabadság alatt, és miért gondolja bárki, hogy a hazásság pusztulás volna, hogy ezt meg kell cáfolni ilyen rituálékkal. De nem akarta a tudatlanságáról tájékoztatni a bátyját, így aztán egy darabig csendben maradt, és tovább figyelte a lent zajló esküvőt.

 - Miért csinálják ezt a felnőttek? – tört ki belőle mégis pár perc után, mikor már kezdett unalmas lenni a szótlanság.

 - Hát… - Most Thor is elbizonytalanodott, és Loki összevonta a szemöldökét erre; nem értette, mi lehet a baj. – Kérdeztem már erről apát, de… Azt mondta, hogy akik megesküsznek, azért teszik, mert örökké együtt akarnak maradni. Amikor mondtam, hogy még így sem igazán értem, azt felelte, hogy szerinte egyébként is túl fiatal vagyok, hogy megértsem, ezért nem magyarázta meg.

Thor bosszúsan fintorgott, és Loki egyetértően morrantott. Utálta ő is, ha egy felnőtt azért nem válaszolt a kérdésére, mert még gyerek.

 - Szóval lehet, hogy ettől a házasságtól még jobban együtt lesznek? – kérdezte azért Loki, félig-meddig azért, hogy ő maga észrevehesse az összefüggéseket, bár még mindig nem tudta, mire jó egyáltalán az egész ceremónia.

 - Lehet – ismerte el Thor, és feledve a borongós hangulatát, újra kihúzta magát, és megint megpaskolta az öccse kezét. – Látod, milyen okos vagy, Loki?

Loki nevetett, és érezte, hogy kimelegszik az arca. Nagyon jól esett neki Thor dicsérete, tőle ezerszer jobban, mintha a szüleik vagy a tanítóik mondtak ilyet. Hiszen Loki Thort tisztelte és szerette a legjobban, mert olyan bátor és erős volt, és mindig megvédte őt, megvigasztalta, ha szomorú volt, és mellette állt mindenben.

 - Akkor mi is összeházasodhatunk? – jutott eszébe erről a gondolatmenetről az ötlet, és reménykedve pislantott a bátyjára. Thor lenézett rá, és eltöprengett, majd széles mosoly tűnt fel az arcán.

 - Szerintem igen. De… akkor én fogom megkérni a te kezed – figyelmeztette szigorúbban Thor, igaz, Lokinak meg se fordult a fejében semmi más. – Majd udvarolnom kell, meg… hát, apát kérni, hogy adjon nekem. Ez nem tudom, mit jelent pontosan… csak hallottam, hogy ez is a része… Aztán megkérem a kezed, és nekünk is lesz esküvőnk. És akkor még közelebb lehetünk egymáshoz. Te leszel aaa… nem tudom, hogy mim. A feleségek általában nők, te meg az öcsém vagy. De majd megkérdezem apát, és most nem hagyom magam lerázni.

Thor ígérete újra csak megmelengette Loki szívét, és hirtelen már nem is érdekelte a lenti esküvő, ami egyébként is a végéhez közeledett, legalábbis a férj most vitte a feleségét a lovához, hogy elgaloppozzanak a lakodalmukra. Őt most már a saját esküvője izgatta, és legszívesebben megsürgette volna a bátyját, hogy hazatérjenek, és az kivallassa az apjukat.

Ennek ellenére üldögéltek még egy kicsit a kőpárkányon, addig, míg Thornak meg nem kordult a gyomra. Akkor aztán lekászálódtak, és jól megmozgatva elgémberedett lábukat, futva indultak lefelé a lankán, majd beszaladtak az erdei ösvényre, és alig negyed órával később már a falu főútján kocogtak a palota felé. Mire felértek, Loki már remegett a megerőltetéstől, és mindene csurom víz volt, de nem is érdekelte, egyre csak az járt a fejében, hogy Thor megkéri a kezét, és izgatottan kapaszkodott a bátyja karjába, aki rögtön az étkező felé húzta.

Azért egy kicsit mégis bosszús lett, mikor Thor ahelyett, hogy rögtön az apjukhoz ment volna, csak leült nem messze tőle, és azonnal habzsolni kezdett. Loki maga is odahuppant az asztalhoz, és bekapott pár falatot, de közben megrémült, hogy Thor esetleg mégsem gondolta komolyan ezt a dolgot, és ettől elment az étvágya. Már éppen kezdett teljesen elszomorodni, amikor Thor hirtelen felmordult, és kihúzta magát. A fivére szája még tele volt, de böködni kezdte Lokit, aztán felpattant, és őt is megragadva Odinhoz szaladt. Lokit váratlanul érte az esemény, ezért majdnem elesett, ahogy megtorpant az apjuk széke mellett.

 - Apa! – Thor úgy kiabált, hogy még a szolgák is megfordultak egy pillanatra, akik a szennyes edényeket vitték kifelé. – Meg akarom kérni Loki kezét. Lehet?

Az egy székkel távolabb ülő édesanyjuk gyöngyöző kacajjal nevetni kezdett, a többi családtagjuk pedig valamiért elvigyorodott. Loki, ahogy ott szorongatta Thor kezét, maga is elmosolyodott; nem gondolta, hogy másokat is boldoggá fog tenni az ötlet. Egyedül Odin nem mosolygott, habár Loki tudta, hogy ez nem feltétlen jelent rosszat, mert sokszor elég volt az apja szemébe néznie, hogy tudja, ő is osztozik az érzéseiben.

Odin letette a kését és villáját, és feléjük fordult. Megfogta Thor vállát, és Loki derekára csúsztatta a másik kezét, úgy nézett egyikükről a másikukra.

 - Csak férfi és nő között jöhet létre házasság – mondta lassan, kedvesen, és megpaskolta Thor vállát. – Pontosabban, felnőtt férfi és nő között. És ti testvérek vagytok. Nem házasodhatsz meg az öcséddel, fiam. Csak másik családból származó hölgy lehet a feleséged.

Loki torka teljesen elszorult, és a korábbi boldogságérzete már sehol nem volt. Legszívesebben sírva fakadt volna, de Thor előtt nem akart, hiszen a bátyja sem ejtett soha könnyeket. Ettől függetlenül borzasztóan érezte magát, és amikor Odin az útjukra bocsátotta, hogy menjenek játszani, és Thor szó nélkül elhúzta őt, csak még erősebbé vált a szorítás, a torkából a mellkasába csúszott, és alig kapott tőle levegőt.

Lokinak ezek után nem volt kedve se játszani, se lovagolni. Thornak nem tűnt fel a hangulatváltozása, amitől ő még inkább elkeseredett. Amikor ott ültek a kerítésen, biztos volt abban, hogy Thor is legalább annyira szeretné őt közelebb tudni magához, mint ő, és a testvére is legalább annyira vágyja, hogy örökre együtt maradjanak. De Thor még csak el sem csüggedt, ugyanúgy nevetett és rohangált, mint mindig, még birokra is kelt az egyik barátjukkal. Loki talán még sosem érezte magát ilyen árvának, és inkább félrevonult az árnyékba.

Este is előbb lefeküdt, mint Thor, jóllehet, a bátyja hamar bevágódott mellé az ágyba, és sokáig mocorgott, befészkelte magát a takaró alá. Aztán az anyjuk eloltotta a gyertyát az ágy mellett, megcsókolta mindkettejüket, és ők egyedül maradtak a sötét hálóban. Loki látott valamennyit, a Hold fénye besütött az ablakokon, de mégis ösztönösen összébb húzta magát. Ezen az estén valahogy az árnyékok is olyan fenyegetőnek tűntek.

Nem tudott elaludni. Thor már rég elcsendesült mögötte, ő meg csak meredt maga elé. Egész nap kínozta az érzés, és most, ahogy így kuporgott a paplan alatt, újra erősebbé vált. Ő tényleg csak azt szerette volna, ha a fivére örökre vele marad, és mindig megóvja, mindig szereti őt. Nem értette, hogy nekik miért tilos az esküvő, hiszen ugyanarról szól ez is, mint mikor a felnőttek házasodnak.

Szipogott párat, aztán letörölte az arcát, és vett egy mély levegőt.

 - Miért sírsz?

Loki megrándult, és megrémült, ahogy Thor átkarolta hátulról, és az ő vállára hajtotta a fejét. Az ölelése kellemes, forró volt, a bátyja kimelegedett a takaró alatt. Aztán viszont Lokinak eszébe jutott, hogy ő nagyon nem akart ilyen gyenge és lányos lenni Thor előtt; elszégyellte magát, és újra a szeméhez nyúlt, habár a könnyek így is kibuktak az arcára.

 - Nem sírok – tagadta le mégis a nyilvánvalót remegő hangon.

 - Azért, amit apa mondott? – Thor teljesen figyelmen kívül hagyta Loki szavait, és még jobban magához ölelte. Loki összeszorította reszkető ajkait, de végül inkább nem válaszolt. – Ne aggódj. Én azért még elveszlek. Nem érdekel, ha más nem szokta feleségül venni az öccsét. Jó? Holnap… már holnap megkérem a kezed.

 - Tényleg? – Loki egész napi rosszkedvét pezsdítő remény űzte el, és a megkönnyebbüléstől legszívesebben nevetett volna.

 - Persze – vágta rá Thor, és érezni lehetett a hangján, hogy mosolyog. – Nem fogom hagyni, hogy valaki megakadályozza, hogy együtt legyünk. Összeházasodunk, és kész. Én vagyok Thor, Odin elsőszülött fia. Aki nekem ellentmond, az... halál fia!

Loki most már tényleg nevetett, ahogy Thor is. Rettentően hálás volt a testvérének, meg is fordult fektében, hogy vissza tudja őt ölelni. Egymásba kapaszkodtak, és Loki a lehető legközelebb furakodott a bátyjához; alighogy a fiú mellkasához szorította az arcát, azonnal eluralkodott rajta az álmosság, és perceken belül az álomvilágba jutott, ahol ő és Thor álltak egy kőtál előtt, és levágták egymás rózsáinak a fejét. Örökre egymáséhoz kötötték az életüket.

Következő

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés