25. nap

Egymás szemébe bámulni

Loki szemben állt a tömeggel, és felszegte a fejét. Maga mellé támasztotta a Gungnirt, és lassan, ráérősen végignézett a nagy csapaton. Nehezére esett nem kiröhögni őket, diadalmasan rávigyorogni Thor haverjaira, akik sötét képpel méregették, de azért visszafogta magát. Nem mutathatta, hogy mennyire elégedetté teszi a helyzet, még akkor sem, ha ez nyilvánvaló volt.

A tömeg aztán szétnyílt előtte, és a kis ösvény végén ott állt Thor. Viselte a páncélzatot, a sisakot, a kezében ott fogta a Mjölnirt, és végigmérte. Loki keze megfeszült a pálcája nyelén, de nem mutatta ki másképp, mit okozott benne ez a tekintet. Egy pillanatra megkörnyékezték azok az emlékek, heves érintések, forró csókok, fájdalmas élvezet, ahogy először lett valakié, és ahogy valaki először lett az övé… Aztán ezeket a képeket elűzte magából, mert csak túlságosan kimelegedett tőlük a nyaka és az öle.

Thor lassan felé sétált, és a hatalmas aulában egy pisszenés sem hallatszott. Loki sosem érzett még lámpalázat, de most megkörnyékezte, pedig tudta, hogy semmi különleges nem fog történni. Egyszerűen csak Thor most mindjárt hűséget esküdik neki, az új királyának, és ezzel végleg lemond az örökösségi jogáról. Loki majdnem megint elvigyorodott erre a gondolatra.

Az egész a csata miatt volt. Malekith megtámadta Asgardot – minő meglepetés –, és Thornak meg Odinnak szüksége volt Loki erejére, hogy nyerjenek. Loki nem akart kötélnek állni, de aztán vázolta az elképzeléseit… Nos, először csak Thort akarta, amivel jócskán meghökkentett mindenkit. Nem mintha annyira érdekelte volna. De örömöt okozott számára, hogy keresztülhúzhatta Thor nősülési szándékát. Egy uralkodó, aki nem tud utódokat nemzeni, mert nincs kinek… Csak emiatt csinálta. Aztán meg… mikor beleegyezett, hogy segít a háborúban, már másra is vágyott.

Ostobaság lett volna azt mondani, nem elégedett volna meg azzal a pozícióval, amit Thor szeretőjeként szerezhetett. Elvégre, királynőt is csinálhattak volna belőle, hiszen ő képes volt átalakulni nővé, és ha csak ezen múlt volna… akkor pedig jóformán egyforma hatalma lett volna a bátyjáéval. De végül… még mikor a harcok tartottak, és Loki behajtotta a jussát a fivérén, aki persze nem is volt a fivére… Ő elkezdte pedzegetni Thornak, hogy nem tartja elég erősnek a trónhoz. Ha Thor kicsit koncentráltabb lett volna, és nem éppen az orgazmus határmezsgyéjén jár, talán kinevette volna. Meg utána is, mikor kimerülten feküdtek egymáson.

A harcok állása azonban Lokit igazolta. Loki csak a testvére szemére vetette, hogy őnélküle nem nyertek volna csatát, hogy Thor önmagában képtelen volna megvédeni Asgardot, és ezért nem is lesz jó király. Thor pedig bedőlt neki. Nem azonnal, az igaz, egy darabig kellett sugdosni a fülébe, meg el kellett intézni, hogy csak akkor kezdjenek sikert aratni, amikor már Loki is korlátlanul használhatta az erejét (mire nem volt jó, hogy Loki egykor szövetségben állt Malekith-szel), így Thornak minden kétsége elröppent.

Nem, persze, még ekkor sem volt tökéletes az egész. Thort ugyan megpuhította, de a többiekkel nem merte közölni a szándékait. Így végül, a háború megnyerése után, maga Thor jelentette ki, hogy lemond a koronáról Loki javára.

Azóta nem voltak együtt, és Loki látta a felé közeledőn, hogy egyre hosszabban méregeti, egyre jobban elmerül az arca tanulmányozásában. Vicces lett volna, ha pont most kívánja meg őt, bár lehet, hogy a sok réteg ruha, amit visel, megakadályozná, hogy látványosan felálljon a férfiassága. Talán már áll is neki.

Loki igyekezett nem erre gondolni, mert bizony az ő ruháin meglátszott volna, és még véletlenül sem tervezte ennyire szégyenbe hozni magát. Elég volt az, hogy mindenki tudott az ő és Thor kapcsolatáról, de többet nem akart közölni. Így, mikor a fivére odaért hozzá, ridegen és közönyösen pillantott rá.

Thor egészen a trónig jött, fel a lépcsőkön, pedig az senkinek nem volt szabad. Loki persze nem haragudott meg a bátyjára, habár az agya hátsó szegletében felbukkant a gondolat, hogy Thor talán el akarja árulni, és csak leüti a pöröllyel. Igazából megvolt rá az esély.

Egymással szemben álltak, és Loki még jobban kihúzta magát. A reindeer miatt magasabb volt Thornál, de a szemével már felfelé kellett néznie. A testvére összehúzott szemöldökkel meredt le rá, és Loki elveszett azokban a kék íriszekben, abban az apró pupillában, ami kitágult, amikor Thor lepillantott az ő szájára. Loki kihasználta az alkalmat, hogy megnyalja, és közben jót élvezkedett azon a csillanáson, amit a bátyja tekintetében látott. Thort izgatta a dolog.

Aztán Thor leejtette maga mellé a Mjölnirt, a sisakjához emelte a kezét, és levette, majd lassan féltérdre ereszkedett. Mindeközben végig Loki szemébe bámult, és mikor abbahagyta a mocorgást, mintha felmosolygott volna rá, habár olyan halványan, hogy ő nem lehetett biztos abban, hogy tényleg megtette. Loki egy kis ideig még lebámult rá, aztán maga is helyet foglalt, leült a trónjában, kiélvezve minden egyes mozdulatot, ahogy belesüppedt a korábban keménynek tűnő, de valójában nagyon puha és kényelmes székbe. Lejjebb csúsztatta a kezét a Gungniron, a másik karját pedig kinyújtotta maga elé, Thorhoz, tenyérrel lefelé.

Thor Loki ujjaira szegezte a szemét, úgy nyúlt a kezéért. Finoman megfogta, mintha félne megérinteni, habár az uralkodót nem is igazán szabadott ennél jobban. Aztán… óvatosan Loki kézfejére hajolt, és apró csókolt lehelt a bőrére. Ekkor újra felpillantott, határozottan, szégyen nélkül, és Loki gyomra akkorát rándult, hogy talán még hallatszott is. Egyébként is bizsergett a keze, és az a lepkeszárny-érintésnyi csók igazán feltüzelte, mert eszébe jutott egy másik alkalom, amikor Thor valami egészen mást érintett így az ajkával, és ugyanígy pislantott rá, ugyanígy fúrta a tekintetét az övébe.

A pillanatnak hamarabb vége lett, mint Loki szerette volna, de aztán rájött, hogy ez így jobb. Most nem gondolhat erre, majd este, ha már véget ért a kinevezési ceremónia után tartott lakoma. Thor, ahogy Loki visszahúzta a kezét, felemelkedett, visszavette a sisakját meg a Mjölnirt, és eztán szembe fordult a tömeggel.

 - Üdvözöljétek Asgard új királyát, Lokit!

Szinte azonnal felhangzott a taps, Loki mégis inkább dühösnek hallotta az orkánszerű hangot, semmint örvendőnek, igaz, ezen nem lepődött meg. Hátradőlt, és úgy várta, hogy kellően éltessék, még akkor is, ha hamis tisztelet volt. Ő élvezte ezt is. Hiszen elérte, amit akart. Újra Asgard trónján ült, ezúttal még hivatalosabban, mint először. Mit érdekelte őt, hogy hányan örülnek ennek? Thor miatt esélyük sem lesz megölni.

Thor tovább beszélt, amikor elhalt a taps, ismertette a szabályokat, majd az étkező felé terelte az embereket. Mielőtt ő maga is elindult volna, Loki felpattant, megragadta a karját, majd se szó, se beszéd, Thor szájára hajolt, hogy durván megcsókolja. Meg is harapta, és miközben elsietett mellette, hogy döngő léptekkel kövesse a népét, a vért ízlelgette az ajkán. Asgard – és Thor – az övé volt.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.