24. nap

Utójáték

Thor idegesen szorongatta Sif kezét. A lány szerencsére azonnal rábólintott a kérdésre, hogy lenne-e a partnere ezen a bálon; Thor legalább megkönnyebbülhetett, hogy nem egy idegen nő előtt fogja lejáratni magát. Ettől függetlenül feszült volt, és a testvérét kereste a teremben. Nagyon sokan voltak, nem csak Asgardból jöttek el az új esztendő ünneplésére, és hiába kettejüknek kellett nyitni, úgy tűnt, Loki még nem érkezett meg a párjával.

Nem tudott szabadulni az emlékektől. Alig egy órával ezelőtt tartotta a karjában a fivérét, és csókolóztak – ezt nem lehetett elfelejteni. Legalábbis hiába próbálta, a testében még mindig élénken izzott a vágy, egy fokkal tovább szítva a kényelmetlenségét.

Aztán halk csilingelés támadt, mire a tömeg a tánctér szélére vonult, az eddigi aláfestő zene elhalt, aztán mindenki Thor felé nézett. Tudta, hogy itt az idő; kihúzta magát, és mosolyogva kísérte a terem közepére a partnerét. Akkor látta meg először Lokit: a fivére eltűntette magáról a ziláltságot, amit Thor okozott, megigazította a haját, a sisakja újra a fejére került, a palástja gyűrődésmentesen lebbent a hátán, és csak úgy szikrázott az aranyozott páncélja – épp egy picivel maradt le a mosolya mögött. Az oldalán lépkedő Amora szépsége fel sem ért az övével, ez jutott Thor eszébe, ahogy rábámult.

Thor egészen kimelegedett a páncélja alatt, és egy kicsit visszaterelődött a figyelme a jelenre. Érezte az őt körülvevő tömeget, a hőt, a félelmet, látta Sif bizonytalan arcát, ahogy végigmérte, és ő is érezte ezt. A zene még nem indult el, csendesen pusmogtak az emberek, és Thor keze megremegett a lány derekán. Segélykérően pislantott el Loki felé, persze tudva, hogy az öccse semmit nem tehet már érte. Neki kellett volna másképp csinálnia a dolgokat.

Egymás szemébe néztek, és Thor azonnal észrevette, hogy Loki arca kivörösödik, és a korábbi laza vidámság álarca is lehullott róla. Amora felszisszent, ahogy a fivére megszorította a kezét, de mielőtt letolhatta volna, elkezdődött a zene.

Thor egy lépéssel lemaradva indult el. Lassan vezette Sifet, emlékezve a korábbi kudarcára, azonban így sem volt képes emlékezni, merre mennyit lépjen és mikor forduljon. Szerencsére Sif maga tudott táncolni, és mikor feltűnt neki Thor bizonytalansága, finoman meg-meghúzta őt, de még így is sokkal sutábbnak tűnhettek, mint Lokiék. Aztán Thor belejött a dologba, és akkor egy kicsit megkönnyebbült. Még véget sem ért a tánc, mikor mosolyogva megpörgette Sifet, az meg felnevetett. Utána valahogy ösztönösen akart Loki felé fordulni, hogy vajon az öccse észrevette-e, hogy nem „bénáskodott”…

Loki pont akkor fordult egyet Amorával, és felnézett rá a lány válla felett. Thor szélesen rávigyorgott, majdnem oda is intett… Aztán a fivére megbotlott. Thor arcáról egykettőre leolvadt a mosoly, de nem állt meg, mert Sif közben tovább ment vele, észre sem véve, hogy a partnere figyelme elkalandozott.

Loki majdnem a földre rántotta Amorát, ahogy elvesztette az egyensúlyát, és jól lehetett hallani, hogy a tömeg felkuncog. Thor aggódva forgatta felé a fejét, és tudta, hogy az ő hibája volt. Megzavarta Loki koncentrációját, magára vonta a figyelmét, ezért rontotta el a lépést, és most finoman kinevették – és csak azért nem harsányabban, mert mégis Odin másodszülött fia volt.

Thoban fellángolt a harag, és ha nem fogta volna olyan erősen a kezét Sif, biztosan felképelt volna egy-két alakot. Közben fél szemmel Lokira figyelt, aki Amora segítségével felállt, de valami nem stimmelt, mert az öccse összegörnyedt. A kuncogás felerősödött.

 - Thor…

Sif hangjára odafordult a lány felé, és eszébe jutott, hogy nem Lokival kellene foglalkoznia, de nem volt képes erre. Sif végigmérte az elesettet, majd újra ránézett, és felvonta erős vonalú, fekete szemöldökét. Aztán… Thor annyira meglepődött, hogy bosszankodni is elfelejtett, amikor Sif egyszerűen az ő lábai közé dugta a sajátját, és kigáncsolta. Ha nem lett volna annyi lélekjelenléte, hogy kitegye maga elé a karját, Thor egyenesen a lányra esett volna, kilapítva szegényt.

A sisakja leesett a fejéről, a térde megsajdult, hála a kíméletlen találkozásnak a padlóval, aztán levegő után kapkodva nézett le az alatta fekvőre. Sif fintorgott, de még mindig őt fogta.

A nevetés most sokkal nagyobb lett, mint korábban, Loki eseténél, és ahogy Thor felsandított, látta, hogy tényleg őrajta mulatnak. Máskor ezen igencsak feldühödött volna, most azonban rájött, hogy mi is történt, és megkönnyebbülés meg hála áradt el benne. Gyorsan feltápászkodott, és felhúzta Sifet, majd végigmérte.

 - Minden rendben? – kérdezte halkan, aztán választ sem várva hozzátette. – Köszönöm.

 - Nem tudom, mi történt – felelt Sif, nem reagálva Thor szavaira, és kicsit szigorú pillantással illette. – De még sosem láttam, hogy Loki elesett volna tánc közben. Én csak megakadályoztam, hogy megtorold a nevetéseket.

A zene elhallgatott, a helyét a taps csattogó orkánja vette át, aztán újabb és újabb párok szakadtak ki az embertömegből, és ezúttal már mások is táncra perdültek. A bemutatkozás megtörtént.

 - Ne haragudj, de én most… - Thor Loki felé fordította a fejét, de rájött, hogy nem találja az öccsét, és túl sokan keveredtek közéjük.

 - Menj… de azért még egy táncot vállalj be velem. Rosszul venné ki magát, ha rögtön faképnél hagynál.

 - Úgy lesz – ígérte Thor hálásan, és megölelte Sifet. – Ne haragudj… és köszönöm, Sif. Te vagy a legjobb.

A lány csak a szemét forgatta. Thor immár bűntudat nélkül hagyhatta ott, és bőszen kereste a fivérét. Hová lett? Úgy sejtette, Loki talán leült valahova, ha megrándult a bokája, vagy hasonló, de az asztalok mind üresek voltak, egy-két kivétellel az összes vendég a parkett körül tolongott, vagy kisebb csoportokra oszlottak és beszélgettek.

„Talán elment az ispotályba?” – Thor nem gondolta, hogy ennyire súlyos lenne a helyzet, de egy próbát megért, hiszen Loki láthatóan nem tartózkodott a teremben. Kislisszolt a nagy, aranyszínű ajtószárnyak között, és a folyosó sötétjében egy pillanatra megvakult. Voltak fáklyák a falon, de korántsem adtak akkora fényt, mint odabent.

Thor épp csak pár métert sietett el bal felé, amikor a folyosó túlsó végében észrevette Amorát, amint felé tart. Félúton találkoztak össze, és egy pillanatra megálltak egymás előtt. A szőke, fürtös lány fintorogva végigmérte.

 - Az ispotályban van – bökött a válla fölé. – Nem valószínű, hogy ma még használható.

Thor motyogva megköszönte az információt, aztán futólépésben indult el újra. Két kanyarral később megtorpant, és hanyagul elrendezte magán a félrecsúszott ruháját, mielőtt belépett volna a kórterembe. Odabent még nagyobb sötét és hűvösség fogadta, mégis azonnal észrevette a testvérét, mert égett az ágya mellett egy gyertya. Egyedül volt, de egy gyógyító már bekötözte a bokáját; a nadrágját feltűrve hagyta, a páncéltól megszabadult, és felhúzta az egészséges lábát, hogy megtámassza a talpát a matracon.

Loki felfigyelt az ajtó nyílására, és felkönyökölt, aztán összeszorította a száját, és elkapta a tekintetét. Visszarogyott a párnájára, és a feje alá tette a kezét. Thor odalépett az ágya mellé, aztán egy kis időre csend borult köréjük. És ő nagyon kínosan érezte magát a hallgatásban.

 - Jól vagy?

 - Úgy nézek ki? – csattant fel azonnal Loki, és villámló tekintetet vetett rá. Az arca vöröslött a méregtől. – Ennél nyilvánvalóbban nem is mutathattad volna ki, amit… nem is tudom, mit érzel. Vagy mi a fene bajod van ma. Miért csináltad azt… egyáltalán hogy jutott eszedbe? És még világgá is akarod kürtölni?

 - Dehogy is – tiltakozott Thor meglepve, és kissé szégyenkezve. – Én semmit nem akarok elmondani senkinek. Csak… ne haragudj. Ostoba voltam.

 - Mint mindig – vakkantotta közbe Loki, és karba tette a kezét.

 - De úgy éreztem, helyes – fűzte hozzá Thor eltántoríthatatlanul, mire Loki meghökkenve felnézett rá. Ő azonnal kimelegedett ettől a tekintettől. – Csak meg akartam tenni. És még most is akarom.

Loki arca újra vörösödni kezdett, és megint elpillantott. A saját kezére meredt, aztán a szoba túlsó felébe. Thor tekintete elkalandozott a gyertyafényben fürdő állkapcson, az arccsonton, a kivillanó, vékony nyakon, és összefutott a szájában a nyál. Meg akarta ízlelni a sápadt bőrt, akkor is, ha Loki dühös lesz rá.

A testvére persze azonnal felé fordult, amikor leült mellé, és megtámaszkodott a két oldalán. Talán elhúzódott volna, ha van hova, de túlságosan a párnához préselődött már így is, ezért csak megrebbent a fölé hajoló Thor alatt. Thor érezte fellüktetni a vágyat az ágyékában, ahogy belenézett a kitáguló, zöld szemekbe, és várta, hogy Loki ellenkezzen. Ha az öccse megtette volna, most még megállt volna a kedvéért. De ha odahajol, ha megcsókolhatja… csak meg akart szabadulni ettől az érzéstől. Talán, ha megteszik, az ő teste is lecsillapodik. Talán ez lesz a megoldás. Túlságosan felcsigázta az a korábbi csók.

Loki nem hajolt el. Thor, ahogy összesimította az ajkaikat, érezte a testvére reszketését, de Loki nem húzta el a fejét, és ez őt hihetetlenül felforrósította. Megkönnyebbült, amiért az öccse mégsem olyan elutasító, és már nem is akart ezen problémázni, hogy miért érez most ekkora késztetést lefeküdni vele, holott egy nappal ezelőtt, még semmi ilyesmi nem volt.

Hamar kevés lett a csók. Kifulladva marták egymás száját, Loki keze a hajába siklott, Thor érezte a tincseibe markoló ujjakat, meghúzták a haját, de nem is tűnt fájdalmasnak. Ő maga úgy érezte, menten felrobban. A férfiassága megduzzadva feszült a nadrágjának, és ösztönösen lökött Loki felé, majd feltérdelt, a testvére szétnyíló combjai közé, és közelebb ereszkedett hozzá. Loki belenyögött a szájába, aztán hátrafeszült, ahogy Thor térde az öléhez préselődött. Őt is borzongásra késztette a tény, hogy Loki hozzá hasonlóan felizgult, a tény, hogy kívánja őt, és a lábához dörgölőzik, elveszítve a gátlásait és a makacsságát.

Thor nem bírta tovább. Még csak pár óra telt el, mégis úgy érezte, mintha évek óta várnia kellett volna erre a pillanatra. Lenyúlt maguk közé, megszakította a csókot is, és hangosan zihálva fektette az arcát Lokié mellé, aztán beleszorult a levegő a tüdejébe, ahogy végigsimíthatott az öccse nadrág mögé szoruló péniszén. A keze saját magát is ingerelte.

Alig kellett pár pillanat, hogy ugyanabban a ritmusban mozogjanak, és Thor majd’ megőrült Loki lihegésétől, és elfojtott nyögéseitől, ahogy gyorsított a kezén. A testvére a vállát ölelte, a nyakához hajolt, és legalább olyan hevesen lökött fel, ahogy Thor. A nyilvánvaló élvezete, Thor ujjai alatt érzett merevedése olyasmi volt, amit nem lehetett elviselni. Thor legalábbis képtelen volt.

Összerándult, és egy pillanatra megdermedt Loki felett, aki nyöszörögve vonaglott alatta. A gyönyör reszketve vágott végig a gerincén, többször is, érezte a pulzáló férfiasságából kicsordulni az élvezetét, aztán kiengedte a tüdejébe szorult levegőt, és egy kicsit elernyedt. Nem feküdt rá Lokira, és azonnal magához is tért: az öccse még mocorgott, a kezéhez próbálta lökni magát, és a köpenyét markolászta.

Thor folytatta a masszírozást, a fivére arcát csókolta közben, aztán hátrébb hajolt, amikor megérezte Loki rándulását. Látni akarta, milyen, amikor elélvez; mohón leste a megfeszülő állkapcsot, az összevont szemöldököt, a lehunyt szemeket és remegő pillákat. Loki homlokán verejték gyöngyözött, ahogy hátrafeszült, és Thor nevét nyögte halkan. Gyönyörű volt. Legalábbis Thor annak látta. Nem is értette, korábban miért nem tűnt fel neki.

Loki lélegzete lassan lecsendesült, és a fivére felnézett rá. Az ajkai elnyíltak, és megnyalta őket, amivel borzongást keltett Thorban.

 - Miért?

A rekedt kérdés kissé kétségbeesettnek tűnt, és Thor tudta, hogy a helyzet cseppet sem átlagos. Meg akarta magyarázni, tényleg szerette volna, de ő maga sem értette. Még mindig összeszorult egy kicsit a gyomra, és azóta sem undorította el, amit Lokival tettek, és ez elég rémisztőnek tetszett.

 - Megmondanám, testvér – felelt szégyenkezve, és felnyomta magát. Visszaült az ágy szélére, még akkor is, ha közben érezte a nadrágja ragadósságát, ami igen kellemetlen volt… aztán a tekintete Loki befáslizott lábára esett, és némi töprengés után az ölébe vette. Loki nem ellenkezett, és hagyta azt is, hogy Thor simogatni kezdje a talpát.

Loki egy kicsit sziszegett, ahogy Thor erősebben nyomta meg egy-két ponton, de aztán elhallgatott, és egy darabig elmerülhettek ebben a pillanatban. Thornak szüksége volt egy kis időre, hogy összeszedje magát, és Loki lábát masszírozni jólesett. Megnyugtatta, habár a gondra nem szolgált megoldásként – még mindig nem tudta, mit tegyen vagy mondjon.

 - Thor… nekünk ez tilos. Még ha… ha csak az lenne, hogy azonos neműek vagyunk…

 - Tudom – motyogta Thor, és abbahagyta Loki lábának simogatását, csak meredt a vékony bokára és az íves lábfejre. – Lehet, hogy elmúlik. Én sem értem, mi ütött belém.

 - Akkor nincs miről beszélnünk – szögezte le határozottabban Loki. Thor megrándult ezekre a szavakra, és felsandított az öccsére.

 - Miért ne lehetne?

Loki erre újra meghökkent, és bizonytalanul fürkészte.

 - De… Ezt senki nem fogja…

 - Akkor csak nem mondjuk el – vágta rá Thor türelmetlenebbül. Ideges volt, zavarban volt, nem akart részleteken agyalni, csak azt csinálni, amit szeretett volna. – Ha egymásra unnánk… vagy te nem akarod?

Nem fordult meg a fejében, hogy a válasz negatív lenne, de azért rá kellett kérdeznie. Loki az előbb még nagyon is együttműködőnek tűnt, ennek ellenére Thor véletlenül sem akart ráerőszakolni semmit. Loki beharapta a száját, és a gyertyájára nézett.

 - Hát… elég váratlanul ért ez. Nem gondoltam, hogy… de nem utálsz miatta? Mármint… én már egy ideje… - Loki elhallgatott, és leszegte a fejét. Ismét nagyon kipirult az arca, és Thor eleinte nem értette, miért van ennyire zavarban, aztán lassan összerakta a hallottakat, és erre megint összerándult a gyomra.

Mivel másként képtelennek érezte magát válaszolni, a testvéréhez hajolt, hogy újra megcsókolja. Ez tűnt a legegyszerűbbnek. Azonban most hamar elhajolt, és megvárta, míg Loki a szemébe néz.

 - Akkor vágjunk bele. A többi meg majd kialakul.

Loki mélyet sóhajtott, aztán lehunyta a szemét, mintha fájna neki valami, úgy bólintott. Thorban a megkönnyebbülés hűvös patakként csorgott végig. Egy darabig még így vigyorgott magában, és ismét simogatni kezdte az öccse lábát, aztán, ahogy valami zajt hallott a folyosó felől, hirtelen a nyakába szakadt a valóság.

 - Jobb lesz, ha most visszatérek az estélyre – kelt fel kelletlenül, és elhelyezte a kincsét a matracon. – Sifnek is ígértem még egy táncot, és…

A mondat nyögésbe fulladt a torkában, amikor Loki váratlanul felült, és lerántotta magához. Thor megint a két karjával védte ki a balesetet, aztán döbbenten nézett a testvérére.

 - Ha már volt pofád felizgatni ezzel a talpmasszázzsal, ne merj itt hagyni – sziszegte Loki elégedetlenül.

Thor aznap már nem is lépett ki az ispotályból.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.