23. nap

Veszekedés

Tom a dolgozószobája íróasztalánál ült, de nem is figyelt az előtte heverő levélre, csak tartotta felette a tollát. Nem volt képes kizárni a fejéből a hangokat, amik odakintről szűrődtek hozzá. Chris éppen a feleségével telefonált, és a hangulat nem éppen tűnt békésnek.

 - Hol vagy most? – A kihangosítás torzított Elsa hangján, de Tom azért felismerte, értette, sőt, még mintha babagügyögést is kivett volna a háttérből.

 - Nem kell ide jönnöd – dörrent rá azonnal Chris dühösen. Már vagy fél órája beszéltek, Tom megértette, ha a barátja nem bírta cérnával, bár ő inkább hallgatott volna, nehogy a nagy indulatában még jobban elmérgesítse a helyzetet egy rossz szóval.

 - Eszemben sincs megzavarni áldott magányodat – jött a riposzt. – Csak azt reméltem, hogy nem valami lepukkant motelben szálltál meg.

 - Nem, Tomnál vagyok.

Egy kis csend következett, és Tomnak megfeszült a keze a toll körül. Óhatatlanul is eszébe jutott a két nappal ezelőtti alkalom, amikor Chris meg ő… Már aznap este, ébredés után tudta, hogy hiba volt elengednie magát, és megfogadta, hogy többet nem iszik ilyen sok alkoholt. Chris sem érezhetett másképp, mert ezt követően kínosan hallgattak egymás mellett majd’ egész nap, amikor kénytelenek voltak kikelni az ágyból.

 - Tomnál – ismételte közönyös hangon Elsa. – Értem. Szóval képes voltál átutazni a fél világot, csak hogy vele lehess. De amikor én hívlak haza, nem tudsz jönni, mert túl messze vagy.

 - Amikor te hívsz, akkor dolgozom – ciccegett Chris, és halkabbra fogta a hangját. Tom gyanította, hogy azért, mert a szőke férfi nem akarja, hogy ő is meghallja a szavait, bár ez a próbálkozása eleve kudarcra volt ítélve. – Ne hasonlítsd össze kettőtöket. Tudod, mi a véleményem.

 - Hát persze, hogy tudom. Ő neked a béke szigete, én meg állandóan csak nyúzlak a gyerekkel – kiabált újra Elsa, és Tom tényleg elég kényelmetlenül érezte magát. – Ő a te lelki társad, aki jobban megért, mint a saját testvéreid. Tudod, mit? Maradj is csak ott! Költözzetek össze, ha ennyire odavagy érte, és én ennyire zavarlak.

 - Elsa… - mordult fel figyelmeztetően Chris, de lehetett hallani, hogy a felesége már elvesztette a türelmét, és az egyre magasodó hangszíne alapján sírva fakadt.

 - Ne próbáld meg tagadni! – üvöltötte a nő, és erre már a kisgyerek is határozottan bömbölni kezdett. – Tudom, hogy fontosabb neked, mint én! Ne próbáld tagadni, hogy kell neked! Még a rajongóitok is tudják! Az egész világ tudja, mert még a kamerák előtt sem bírtok egymásra nézni anélkül, hogy ne mutatnátok ki! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy vak vagyok? Azt hiszed, nem látom? Gátlástalanul flörtöltök, és nyaljátok egymást! Hát csináld csak, vissza sem kell jönnöd értem!

Tom most már nem kellemetlenül, hanem borzalmasan érezte magát. Forgott a gyomra, és ledobta a tollát, úgysem volt képes írni. Összeszorított szájjal meredt maga elé, és az elhangzott szavak zsongtak a fejében. Tény, hogy ő is elismerte, Chris nagyon közel áll hozzá, de eddig semmiféle olyan érzelmet nem táplált iránta. Meg hát… most sem igazán. Az az alkalom Chrisszel, amikor megérkezett, az meg csak… kilengés volt, brandy volt, nem valami szerelmi kitörés.

Nem kellett volna, hogy megtörténjen. Tom nagyon bánta, hogy hagyta magát elbódítani, az itallal és a pudinggal, kár volt közelítenie Chris felé, és hagyni, hogy itt maradjon. Persze, közben tudta, hogy nem hagyta volna, hogy a barátja egy hotelben béreljen szobát, még akkor sem, ha ez teljesen átlagos döntés lett volna… Mégis meg kellett volna tennie. Ki kellett volna dobnia a házból, sőt, azt mondani, hogy nem ér rá, amikor Chris hívta.

Odakint még nagyobb lett a kiabálás, de Tom most már a fülére szorította a kezét. Így valamennyire eltompíthatta a hangokat, jóllehet, Chris mély hangja erőszakosan tolakodott át az ujjain.

Nem tudta megmondani, mikor lett csend pontosan, mert csak később tűnt fel neki. Akkor leeresztette a kezét, és az ajtóra pislantott, ami félig nyitva volt. Menjen oda? Csak meg kéne nézni, mi van Chrisszel. Esetleg főzni egy teát, hogy megnyugodjon, aztán… Talán meg kellene beszélniük. Előbb-utóbb muszáj, hiszen nem kerülgethetik egymást örökké.

Tom erőt vett magán, és kisétált a nappaliba. Chris neki háttal, a kanapé támlájának dőlt, lecsúszott, terpeszbe nyújtotta a lábait, a két karjával pedig a háttámlában kapaszkodott. Ha nyitva lett volna a szeme, meg is láthatta volna őt, hiszen egészen hátrabicsaklott a nyaka. Tom egy pillanatra megtorpant, majd nyelt egyet, és odalépett a barátja elé. Chris viszont akkor sem nézett fel rá, mintha észre sem vette volna őt.

Tomnak el kellett ismernie, hogy a szőke férfi igazán kívánatos. Egy vékony póló feszült a testére, a mellkasa izmoktól dudorodott, de nem olyan visszataszítóan, mint a testépítőké, hanem ívesen és ízlésesen. Farmert viselt, ami szintén második bőrként ölelte körbe vastag combjait, csak a lábszáránál vált lazábbá.

 - Menj vissza hozzá – szólította meg a másikat Tom, miután végigmérte. Chris erre csak morgott.

 - Nem. Elegem van abból, hogy soha, semmi nem jó neki. – Chris végre felnézett, és megbántottság tükröződött a tekintetében, ahogy egymásra néztek. – Akármit teszek, az nem elég jó. Pedig régebben próbáltam a kedvében járni. Még a gyerek előtt, de amióta a kislány megszületett, mintha teljesen más ember lenne. És teljesen más emberre van szüksége. Nincs egy olyan tulajdonságom se, amit ne akarna megváltoztatni, vagy nem szól meg érte.

Tom zavartan állt Chris felett. Nem tudta, mit feleljen erre. A barátja sosem említette, hogy ennyire rossz a kapcsolata Elsával, amikor Tom találkozott a nővel és a kisbabával, csak a mérhetetlen szeretet tükröződött róluk. Eszébe jutott Elsa véleménye, miszerint Chrisnek fontosabb lett ő, Tom, mint a felesége, és próbálta elképzelni, hogy tényleg az az asszony féltékenykedik rá, akivel együtt sétáltak be a Bosszúállók premierjére.

 - De te semmit nem teszel, hogy legalább a gyanakvását elaltasd – jelentette ki Tom némi töprengés után, és Chris erre összevonta a szemöldökét. – Ha tényleg úgy érzed, nálam jobb neked… legalább ne bántsd ezzel. Lehet ezt máshogy is csinálni.

Tom nem volt biztos abban, hogy tényleg akarja ezt. Most, hogy ennyire híresek lettek, a korábbinál is jobban kellett ügyelniük arra, mit tesznek a magánéletükben, mert a paparazzik mindenütt ott voltak. És Tom nem akarta, hogy az egész világ arról csámcsogjon, hogy viszonya van Chrisszel. Egyébiránt, azóta nem is történt közöttük semmi, tehát nem biztos, hogy képes lenne viszonozni a szőke férfi érzéseit.

Chris őt fürkészte, miközben lassan megszólalt.

 - Úgyis tudná. Attól, hogy nem mondom, még észrevenné, hogy kimaradok éjjelente. Ha már választani lehet, talán jobb is így. Ha elválunk.

 - És a gyerek? – Tomot valamiért mellbe vágta ez a szó, és kétségbeesettség kerítette hatalmába. – Tényleg ilyen komoly a helyzet, Chris? Ők a családod… a kislányod… Ha most elváltok…

 - A lányomat fogom látogatni, mintha csak velük élnék – vont vállat a másik, és nagyon nyugodtnak tűnt, ahogy ott terpeszkedett Tom kanapéján. Úgy látszott, már eldöntötte, hogy ezt akarja, és az elhatározottság lehűtötte a dühét. – Semmiben nem szenved majd hiányt. De… csak akkor fogom megtenni, ha te is beleegyezel.

Tomot váratlanul érte a felajánlás, és egy pillanatig még hallgatott.

 - Nem tudom… Én nem tudom, hogy mit érzek.

Chris lassan előre dőlt, és felnyúlt, hogy megragadja Tom kezét. Egymás szemébe néztek, és Tom tudta, hogy mit akar a szőke férfi, de mégis kellett neki egy kis idő. Chris közben az ujjai közé vette az övét, és finoman cirógatta az ujjhajlatait. Tom megreszketett ettől, és azonnal kimelegedett, a tenyere nyirkossá vált, és levegő után kapott. A szíve vadul dobolt a fülében, ahogy engedett a szótlan unszolásnak, és Chris két oldalára térdelt.

Teljesen más volt ez a csók, mint a két nappal ezelőtti. Lágyan, puhatolózón hatolt át Chris nyelve az ő szájába, Tomot mégis sokkal jobban felizgatta. Azonnal merevedni kezdett, és halkan belesóhajtott a csókba, ahogy a férfiassága a szűk nadrágnak feszült. Le kellene szoknia arról, hogy itthon is ingben és öltönynadrágban van… jóllehet, hogy csak a vendége miatt. Valahogy benne maradt a szokás, hogy csak egymagában viseljen kényelmes ruhákat.

Chris karja a derekára siklott, közelebb húzta őt, és Tom az ölébe ereszkedett. Szuszogva kóstolgatták egymást, és neki ösztönösen mozgott a csípője, nem tudta nem az alatt ülőhöz dörgölni magát, főleg, amikor a barátja másik keze az arcára csúszott, majd le, az ingen keresztül megérintve a mellbimbóit, a köldökét, és aztán…

Tom megemelkedett a rátörő forróságtól és élvezettől, és elszakadt Chris szájától, de a homlokának döntötte a sajátját, és a két vállán támaszkodott.

 - Ez őrültség…

Chris ügyesen bontotta ki a sliccét, és gátlások nélkül vette a kezébe Tom péniszét, hogy kíméletlen, mégis figyelmes mozdulatokkal húzkodni kezdje fel-alá.

 - De akarod, ugye? – zihálta morogva Chris Tom ajkaira.

 - Nem elég egyértelmű? – nevetgélt levegő után kapkodva Tom, aztán összeszorította a szemét, belemarkolt Chris vállába, és határozottabban, erőteljesebben lökött előre újra meg újra. A merevedését kényeztető ujjak annyira szorították, hogy nem bírta ki. A forróság vészesen növekedett a testében, főleg azon a pontján, és tudta, hogy sokkal előbb el fog menni, mint kellene. Ennek ellenére feltartóztathatatlanul gyorsított, minden vonagló mozdulatánál Chris nevét nyögte, meg-megcsókolta a szőke férfi száját, ahogy még mindig összetámasztották a homlokukat, és semmi más nem érdekelte, csak hogy enyhülést találjon.

Nem volt olyan letaglózó az élmény, mint a korábbi, de egy pillanatra mozdulatlanná merevedett, és minden izma sikoltva feszült meg, ahogy a gerincén lepattogott az orgazmus a férfiasságába, és tüzelő rándulásokkal ki nem adta magából. Chris keze még ekkor is masszírozta, Tom spermájától síkosabbá vált a tenyere, és jobban csúszott. Tom még meg-megremegett ettől az érzéstől, majd zihálva elernyedt, és az alatta ülőnek dőlt.

Chris egy darabig szótlanul ölelte magához, és Tom hálás volt, amiért a másik megvárta, hogy összeszedje magát. Pontosan tudta, hogy dolga volt, így aztán, ahogy végül elhajolt a barátjától, egy szó nélkül csúszott hátra, le a padlóra, és így a másik öle fölé tudott hajolni. Chris segített neki kigombolni a farmerját, és ő maga vette elő Tom számára a férfiasságát, ami már kőkeményen meredezett előre, és a végén sűrű nedvesség csordogált ki.

Tom még sosem csinált ilyet, és kicsit tartott tőle, hogy elrontja, vagy undorodni fog. Azonban ahogy ismerkedve lenyalta Chris előnedvét, szinte azonnal megkönnyebbült. Nem volt rossz, kicsit sós-édes, és igazán izgalmas volt hallani, hogy a másik rögtön felnyög és hátrafeszül az élvezettől. Tom nem is teketóriázott: a szájába vette, majd kihúzta a férfi kívánalmát, közben az újra hátrabicsakló nyakat figyelte, és jólesett, ahogy Chris a hajába túrt fél kézzel. Finoman irányította Tom fejét, és ő készségesen felvette az általa diktált ritmust, a kezével is követte, és ha nem zsibongott volna még mindig egy kicsit az iménti gyönyörtől, most egészen biztosan elélvezett volna.

Chris nem figyelmeztette előre, mikor fog elmenni, ezért Tomot felkészületlenül érte a nyelvére spriccelő ondó, de ettől a gyönyörnedvtől is feleslegesen tartott. Akkurátusan lenyalogatta a meg-megránduló hímvesszőről a gyöngyházfényű anyagot, és még egy kicsit simogatta utána is Christ, egészen addig, míg az fáradtan fel nem emelte a fejét, és egymás szemébe nem néztek.

Tom felkelt, és leült Chris oldalára, aki aztán a combjára csúsztatta a kezét. Így ültek egymás mellett, szótlanul, és ahogy a fülledtség elpárolgott körülöttük, Tomnak újra eszébe jutott, miről is beszéltek az imént.

 - Én nem akarnám, hogy elválj – jelentette ki halkan, mire Chris felé pillantott, és várakozva fürkészte. Tom zavarba jött, de nem kapta el a tekintetét. – De úgyis megteszed, és ha te ettől nyugodtabb leszel, akkor csináld. De ne miattam. Fontold meg, kérlek. Magad miatt akarod, hogy elváljatok? Mert ha igen, nincs ellene kifogásom.

Chris elfordult, és maga elé bámult. Tom nem várt választ, tudta, hogy ezt mindkettejüknek alaposan meg kell fontolni. Most már ő sem áltatta magát, hogy ne tudná kívánni Christ, és lehet, hogy szeretné ezt a viszonyt, de nem voltak már tinédzserek, hogy ilyen felelőtlenül viselkedjenek. Most még semmi nem volt elrontva, megtehették, hogy elrendezzék az ügyet.

 - Addig is… - Tom igyekezett könnyednek tűnni, és elmosolyodva pattant fel Chris mellől. – Felteszek egy teát, mit szólsz?

Chris nevetése elkísérte a konyhába, és Tom arra gondolt, hogy talán rossz emberré vált. Mert ahogy ezt a hangot hallotta, hirtelen mégis mindennél jobban vágyni kezdte, hogy a másik otthagyja a feleségét, és őt válassza.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.