21. nap

Sütés-főzés

Tom éppen a teáját tette fel főzni, amikor megszólalt a mobiltelefonja a nappaliban. A kis, londoni magánlakásban visszhangzott a zene, és Tom elvigyorodott, ahogy hallotta. A Thor egyik soundtrackját állította be Chrishez csengőhangként, így egyből rájött, hogy a férfi keresi.

Feltolta a képernyőn az ujját, és még mindig mosolyogva szólt a telefonba.

 - Helló, Chris!

 - Testvér. – Gyakran szórakoztak azzal, hogy a való életben is testvérnek hívták egymást, ezzel az egy szóval is megteremtették maguknak az alaphangulatot. Tom, bár nem volt rosszkedvű, mégis felderült, ahogy hallotta. – Ráérsz most? Hol vagy?

 - Londonban – nézett ki az esőpöttyözte ablakon Tom. – És te?

 - Én is, nemrég érkeztem. Még a reptéren várok a csomagokra. Elmennék hozzád, ha nem zavarok.

Tom persze azonnal beleegyezett, de mikor letette a telefont, még akkor is töprengve bámult maga elé. Meghökkentette, hogy Chris eljött Londonba, hiszen így is olyan kevés szabadidejük jutott a családra, és Tom úgy tudta, hogy a barátja a feleségével és a kislányával akart elutazni Melbourne-be. Hamarosan megint kezdődik a lótás-futás a Thor második része miatt, interjúk és egyebek… így aztán különösnek találta, hogy Chris őhozzá utazott.

Egészen addig, míg a férfi meg nem érkezett, Tom azt gondolta, talán a család is jön a barátjával, és így hozták össze az utat. A problémára csak félfigyelmet tudott fordítani, mert kifutott a teának szánt víz, és újat kellett feltennie, ami aztán pont akkor készült el, amikor Chris megérkezett.

Tom kinyitotta az ajtót a barátja előtt, aztán megszeppenve, mosolyogva figyelte, ahogy Chris nagy hévvel bevágtat a lakásába. Mindkét erős karja tele volt zsákokkal, de az ajtó előtt is maradt egy pár, aminél a sofőrje állt őrt. Tom egy legyintéssel elküldte a fickót, és a többi holmit ő maga húzta be a házba.

 - Milyen kis hangulatos – jegyezte meg vigyorogva Chris, amikor letették a terhüket a nappaliban a kanapé mellé. Tom megköszönte a bókot, de közben már a szőke férfi arcát fürkészte.

 - Mi járatban erre ennyi cuccal? – paskolta meg a másik vállát, mire az mélyet sóhajtott, és most először nézett a szemébe. A kék íriszek mélyén furcsa szomorúság csillant, és Tom arcáról lefagyott a mosoly.

 - Elsa… - Ez már rosszul kezdődött, és Tom sejtette, mi fog következni. – Veszekedtünk. Azt akarja, hogy pihentessem a színészetet, mint ő.

Ehhez mindenképpen kellett egy tea. Tom hellyel és ezzel kínálta Christ, aki lehuppant az ő kedvenc foteljába (Tom nem zavarta el onnan), aztán máris felszolgálta a gőzölgő italt. Magának is vett, és egy darabig azt iszogatták csendesen. Tom elhallgatta az eső kopogását az ablakon, aztán rásandított a barátjára.

 - Miért akarja ezt? Mármint Elsa.

 - Szerinte most a kislánnyal kéne lennem – vonta fel a szemöldökét egy pillanatra Chris, és letette maga mellé a kisasztalra a kiürült csészét. Az arca szomorú és dühös volt egyszerre. – Amit megértek, igazából én is szeretnék többet lenni velük. Viszont… volt pár olyan megjegyzése, amiből azt érzem, hogy csak féltékeny a sikereimre. És hát most mit tehetnék? A Thor-os sajtótájékoztatókat és körutakat nem mondhatom le, már megvan a menetrendem. És szeretném is csinálni tovább.

 - Ne vedd magadra túlzottan a féltékenységet – tanácsolta halkan Tom. – Meg lehet érteni. A kicsi miatt kénytelen visszafogni magát, pedig biztosan ő is szeretne dolgozni már. Te sem vagy vele olyan sokat. Érthető, ha kicsit érzékenyebb, és talán meg sem fontolta, amit mondott.

 - Bizonyára – ismerte el mogorván Chris, és összefonta az ujjait az ölében. – De ő jelentette ki, hogy szünet kell neki. A szüleim előtt, a testvéreim előtt. Nagyon kellemetlen volt. Sosem csinált még ilyen fesztivált, nem tudom, miért pont akkor kellett, amikor a családomnál voltunk. Inkább azonnal eljöttem. Ne haragudj, hogy itt kötöttem ki. Nem tudom, miért Londont választottam, csak messze akartam kerülni tőle, amennyire csak lehet. Nekem is kell egy kis idő ezek után.

 - Semmi gond – legyintett Tom biztatóan. – Addig maradsz, amíg akarsz. Örülök a társaságodnak, bár nem ilyen áron akartalak magam mellett tudni. Akkor… pakolj ki a vendégszobában. Én meglátom, össze tudok-e ütni valami ebédet. Ha nem, akkor majd rendelünk valahonnan.

Egy órával később Chris csatlakozott Tomhoz, mert már végzett a kipakolással, ő azonban azóta is a receptkönyvét és a hűtő meg a kamra tartalmát szemlélte. Chris odaállt mögé, és a válla felett a könyvbe lesett.

 - Azt mondtad, egyszer megkínálsz karácsonyi pudingból.

 - De nincs karácsony – mutatott rá Tom a tényre, és zavartan rávigyorgott a szőke férfire. Chris nagyon közel volt hozzá, érezni lehetett az erős arcszesz szagát, amit használt.

 - De a kedvemért készítesz? – bámult rá a barátja, és széles, kérlelő mosolyt vetett rá, az állát Tom vállára támasztotta, és kérlelően átölelte a derekát közben. Tomot váratlanul érte ez az ölelés, bár bánni nem bánta, csak…

Végül beleegyezett. Nagyon szerette a karácsonyi pudingot, főleg, ha leöntötték egy kis brandyvel. Természetesen volt neki otthon minden, amiből készíthetett pudingot, és Chris ragaszkodott ahhoz, hogy segítsen. Tom beavatta hát őt a hagyományba, miszerint a készülő pudingot a család minden tagjának meg kell keverni, és közben kívánni valamit – Chris vissza se akarta adni neki a tálat, annyira fellelkesítette a dolog. Tom csak nevetett rajta.

Tom hihetetlenül élvezte ezt a pár órácskát, amit az előkészületekkel és a főzéssel töltöttek. A szobában uralkodó félhomály miatt lámpát gyújtottak, ami narancsos fényt varázsolt a szobákba, a konyhában édes illatok szálltak, a levegő sokkal jobban felmelegedett, és Chris, annak ellenére, hogy veszekedett a feleségével, nagyon sokat nevetett, és őt is erre késztette. Egymást heccelték, anekdotáztak, nosztalgiáztak, bele-beleittak a brandys üvegbe, pedig Tom ilyet nem nagyon szokott… És mire elkészült a karácsonyi puding, már mindketten érezték az alkohol hatását.

Tom nem szeretett részeg lenni, de most még csak becsípett, és volt annyi józansága, hogy megállj parancsoljon magának. Ennek ellenére persze mindene tűzforrónak tetszett, meleg hullámok jártak a bőre alatt fel-alá, és nem tudott nem vigyorogni meg röhögcsélni a kipirult arcú barátján.

Az első falatot Chris vette le, a szájába tömte a villát, és egy darabig csak forgatta a szájában. Tom kíváncsian fürkészte, és valahogy megborzongott, amikor Chris megnyalta a száját.

 - Ez… - A szőke férfi lepillantott az eléjük, az asztalra helyezett édességre, majd prüszkölve felnevetett. – Ez borzalmas.

Tomnak meg kellett volna sértődnie, de mégis a röhögés tört ki belőle.

 - Nem is – jelentette ki fulladozva, aztán elhatározta magát, és a maga villájával hasított le egy újabb darabot, amit Chris felé nyújtott. – Kóstold meg még egyszer. Csak furcsa, nem borzalmas.

Chris megfogta Tom kezét, és maga felé húzta. Nagyon lassan csúsztatta a szájába a villát, és mikor bekapta, felpillantott Tomra. Neki azonnal megrándult a gyomra – egyébként is bizsergett a keze ott, ahogy a barátja ujjai pihentek, de ez a tekintet valahogy mellbe vágta, és forróság szökött az ölébe. Megijedni sem volt ideje saját magától, Chris megszakította a pillanatot, lehúzta a villáról a pudingdarabot, és megrágta. Tom leejtette a karját, és a saját, hirtelen támadt vágyától bódultan, kimelegedve, levegő után kapkodva meredt az édességre. Már nem is kívánta, elment az étvágya, ellenben összefutott a szájában a nyál, ahogy visszagondolt az iménti pár másodpercre.

 - Így tényleg jobb… hogy te adtad – hallotta meg Chris megjegyzését, és ismét találkozott a pillantásuk. Tom próbált mosolyogni, de nem ment. Aztán arra gondolt, hogy jobb lenne, ha most elvonulna a mosdóba, mielőtt Chris észreveszi az állapotát. Tudta ugyan, hogy nem kell szégyenkeznie, hiszen mindketten felnőtt férfiak voltak, még a melegeket sem utálták, de azért ez mégis egy kellemetlen helyzet volt. Hiszen Tom nem tudta senki másra fogni a vonzalmát, csak Chrisre.

 - Most…

 - Egyél te is – vágott a szavába a szőke férfi, és most ő nyújtott felé egy kis pudingot a saját villáján. Közben mélyen a szemébe nézett, és közelebb csúszott a székével Tomhoz, sokkal közelebb. Tom pulzusa a duplájára emelkedett, és most már minden pontján érzékenyen lüktetett.

Érezte az arcán Chris leheletét, ahogy engedelmesen bekapta az édességet. Nem is nagyon érezte az ízét, annyira fejbe vágta ez a pillanat, és sokkal inkább már a következő percet várta. Nem győzte lenyelni a falatot, hogy Chris végre bezárja az ajkaik közötti távolságot.

A csók hevesebb volt, mint Tom várta. Chris majdnem hátradöntötte őt, ahogy felé kapott, és beleharapott a szájába. Tom felnyögött, és ösztönösen igyekezett közelebb férkőzni a barátjához. A fejében ott motoszkált, hogy ezt nem kéne, de túl sok alkoholt fogyasztott, hogy visszafogja magát. Míg korábban az italozást abba bírta hagyni, addig a teste vágyát nem tudta lecsillapítani.

A cuppogó hangok, Chris mordulásai, a saját sóhajai, és kapkodó mozdulatok, minden túl kevés volt. Botladozva igyekeztek Tom hálója felé, Chris tolta maga előtt őt hátrafelé, de már, mikor a szőke férfi keze végre besiklott Tom inge alá, tudták, hogy ebből nem lesz hálószoba. A kanapén dőltek végig, Tom alulra került, Chris fölé könyökölt, és fulladásig csókolta, közben a kezével már a nadrágját rángatta.

Nem vetkőztek tovább, csak kiszabadították a férfiasságukat az alsójukból, aztán a barátja ráfeküdt, és összepréselte az ölüket. Tom kőkemény kívánalmán szikrázó lüktetés vágott át, hátrafeszült, Chris nevét nyögte, az pedig lendületesen mozogni kezdett, összedörzsölte a merevedésüket, és közben Tom nyakára tapadt a szájával.

Együtt, egy ritmusra vonaglottak, és Tom Chris derekára fonta a lábát, hogy még közelebb tudhassa magához, de ennél többet nem volt képes tenni, csak kapaszkodott a felette görnyedőbe, és minden porcikája feszült az egyre erősebb gyönyörtől. Az alhasában szorító érzés keletkezett, és erre önkéntelenül gyorsított, hangosan zihálva markolt a felette fekvő felsőjébe, és soha, soha nem volt ennyire a tudatában egy másik test közelségének. Olyan valóságos és kézzelfogható volt a karjai között vonagló Chris, mint még soha senki Tom számára.

Az orgazmus pillanatában a tüdejébe rekedt a levegő, és hangtalanul rándult össze. A férfiasságán szinte fájdalmas kínnal lövellt ki a spermája, és ő meg-megremegett, aztán, ahogy a szorítás enyhült, megkönnyebbülten, de kissé szédelegve engedte el Christ.

Zúgott a feje, és csak azt tudta, hogy a barátja ott fekszik félig rajta. Tom gyanította, hogy Chris is elélvezett, valójában nem lehetett biztos abban, hogy a hasa és a combja környékén érzett ragadós nedvesség melyikük műve, de ennél messzemenőbb következtetéseket egyelőre túl fáradt volt levonni. Tompának és álmosnak érezte magát, amit az alkoholnak tudott be, és sejtette, hogy ha kijózanodik, borzasztóan zavarban lesz.

Végül Chris nyögve feltámaszkodott a könyökére, és Tom lustán rápillantott.

 - Bocs… hogy kihasználtalak.

Tom csak morgott. Nem akart ezen agyalni jelenleg. Hogy megakadályozza a további szavakat, visszarántotta magához a barátját, és hamarosan mindkettőjüket elnyomta az álom a kanapén.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.