19.-20. nap

Formális viseletben/Tánc

Thor zavartan állt egyik lábáról a másikra, és észre sem vette, hogy kérdést intéztek hozzá, amíg Fandral meg nem bökte. A szőke szépfiú gőgös vigyorral mérte végig.

 - Tán csak nem egy lány csavarta el a fejed, hogy ennyire szétszórt vagy?

 - Nem, dehogy. Bocsáss meg, barátom – szabadkozott Thor mosolyt erőltetve magára, de nem mondta el, mi a valódi problémája. Inkább elnézést kért, és elköszönt a társaitól, hogy az öccse keresésére induljon. Mástól igazából nem merte volna kérni, hogy tanítsa meg táncolni, márpedig Lokinak meg kellett őt tanítania, mivel… nos, Thor eddig elmismásolta a helyzetet azzal, hogy neki edzeni kell, neki pihenni kell, neki tanulni kell… És a tánc valahogy mindig elmaradt.

Most itt állt, élete első bálja előtt, amin, mint felnőtt vehet részt, és a szülei (meg mindenki) majd elvárják, hogy felkérjen egy lányt, és ropja vele egy kicsit… És ő meg azt se tudta, mit kell csinálni. Korábban még ki is nevette az öccsét, hogy táncolni tanul, lánynak csúfolta, és Loki megsértődött rá, Thor tudta jól… most szégyellte, hogy így viselkedett. De hol lehet a testvére? A bál egy óra múlva kezdődik, addig… össze kell hozniuk valamit.

Lokit végül egy emelettel feljebb, a palota könyvtárában lelte. A fivére nekidőlt az egyik polcnak, hosszú ujjú, vékony kezében egy könyvet egyensúlyozott, és a gyors lapozásból úgy tűnt, keres valamit. Már felvette a páncélzatát és a köpenyét, de a reindeert maga elé tette az asztalra.

 - Loki! – kiáltott fel Thor megkönnyebbülve, és odavágtázott a fivéréhez. Loki csak felsandított rá, összehúzta a szemét, aztán visszatért a könyvéhez. – Öcsém… a segítségedre van szükségem.

 - Mi kéne? – kérdezte unottan a fiú, és nem úgy tűnt, hogy repes az örömtől, amiért Thor megkereste. Ő egy kicsit zavarba jött ettől, de tudta, hogy csak ez az egy esélye van. A többieknek nem akaródzott bevallani, hogy nem tud táncolni.

 - Szóval, mindjárt kezdődik a bál, és… ugye mindketten most mutatkozunk be, mert végre felnőttnek számítunk.

 - Ha nem mondod, fogalmam se lenne róla – jegyezte meg gunyoros vigyorral Loki, és tovább olvasott. Thor rá se hederített a piszkálódásra.

 - És hát… te tudsz valamit… van kötelezettségünk ezen az estén? – bökte ki makogva. Nem merte egyből elmondani, hátha menthető még a dolog. Loki erre felpillantott rá, végigmérte, aztán újra elvigyorodott, féloldalasan. Így, hogy hátratűrte vékony, sápadt arcából hosszú, fekete haját, sokkal karakteresebbnek tűnt ez a mosoly, mint általában.

 - A táncra célzol? – segítette ki az öccse nagylelkűen, de meg se várta, hogy Thor bólintson. – Természetesen. Ha figyeltél volna valaha is, mikor belógtunk a bálokra, tudhatnád, hogy az atyánk és anyánk nyitják a táncokat, most pedig mi fogjuk. Remélem, kerítettél magadnak párt.

 - Arra gondoltam, majd ott… miért, neked van? – Thor még jobban elbizonytalanodott. Senki nem figyelmeztette, hogy előre kérjen fel valakit, akivel majd bemutatkozhat az estélyen… Igaz, arról sem tudott, hogy neki kell először a tánctérre lépnie.

 - Én Amorával fogok táncolni – bólintott elégedetten Loki, és sóhajtva összecsukta a könyvét, majd Thor felé fordult. – De mit akarsz pontosan?

 - Khm… szóval… - Thor megvakarta a fülét a sisakja alatt. Sosem tűnt ilyen melegnek a páncélzata, pedig néha edzésen is viselte. – Hát, tudom, hogy neked jó érzéked van a tánchoz, és hát arra gondoltam…

 - Jó érzékem van a tánchoz – ismételte Loki, és felnevetett. Karba tette a kezét, úgy vigyorgott rá féloldalasan, és a zöld szemében furcsa fény csillant. – Eddig mintha azt mondtad volna, a tánc férfiatlan, és hogy biztosan nem érdekelnek a hölgyek, hogy ilyen ostobaságokkal ütöm el az időmet.

 - Sajnálom – rogyott meg Thor válla, és bűnbánóan, forró arccal nézett a testvérére. – Tényleg sajnálom.

 - Tcha… - ciccegett Loki elfintorodva, és a sisakjához fordult, hogy felvegye. – Ne is folytasd. Tudom, mit akarsz, és nem. Nem foglak megtanítani. Hívtalak, többször is, mikor jártam táncórára, el kellett volna jönnöd. Most idd meg a levét.

 - De hát nekem edzenem kellett! – méltatlankodott Thor, és az öccse sarkában loholt, ahogy az nagy léptekkel elhagyta a könyvtárat. Körülöttük senki nem volt, de Thor ösztönösen halkabbra fogta a hangját, ahogy a folyosóra léptek. – Kérlek, Loki, tudom, hogy megbántottalak, de most… most szükségem van a tudásodra. Benned bízom a legjobban, tudom, hogy te képes vagy ilyen rövid idő alatt felkészíteni engem is! Kérlek, ne hagyj cserben, testvér! Ígérem, meghálálom!

Loki hirtelen megtorpant a folyosó közepén, és Thor nekiütközött, majdnem fellökte. Még időben megmarkolta a testvére karját, és már kezdett volna bocsánatot kérni, amikor Loki megperdült, és dühösen odavágta:

 - Jó, rendben, csak igyekezzünk. Nem akarok miattad elkésni, és csak közlöm, hogy ha bénáskodsz, és nem azt csinálod, amit mondok, elfelejthetsz.

 - Úgy teszek, ahogy parancsolod – vágta rá Thor hálás izgatottsággal, és annyira megkönnyebbült, hogy meg kellett ölelnie az öccsét. – Úgy szeretlek, Loki! Tudtam, hogy számíthatok rád.

 - Jó-jó, menjünk már – bontakozott ki Loki az öleléséből, és irányt váltott.

Egy üres szoba felé sietett, régen az volt kettejük felvigyázó terme, oda vitték őket kiskorukban játszani, míg a szolgák vigyáztak rájuk, ha a szüleiknek nem volt ideje. Már hosszú évek óta nem jártak arra, és ahogy most beléptek a napfényes, vidám hangulatú helyiségbe, Thort egy pillanatra megrohanták az emlékek. Boldog mosoly szökött az arcára, ahogy visszagondolt a kis Lokira, aki mindig olyan sokszor sírt, csak mert ő Thor játékaival akart játszani. Thor eleinte nem akarta neki adni a kedvenceit, de végül mindig Lokinál kötöttek ki.

Már épp kezdte volna erre emlékeztetni az öccsét, de az a szoba közepén szembe fordult vele, és hirtelen megragadta a kezét. Thort olyan váratlanul érte a dolog, hogy csak pislogott rá értetlenül.

 - Én leszek a partnered – világosította fel az öccse szigorúan. – Mit hittél? Oké, figyelj… Mivel férfiszerepet kell tanulnod, te fogsz vezetni engem. Fog meg a derekam. – Loki megragadta Thor szabad karját, és az oldalához rántotta. Ő csak jámboran a keskeny derékra tette a tenyerét, és lepillantott az öccse közel kerülő arcára. Loki állkapcsa olyan íves és sima volt, mintha még sosem kellett volna borotválkoznia, a szeme nagy, a szempillái hosszúak… ahogy felnézett rá, Thornak megfordult a fejében, hogy a fivére meglehetősen lányos. – Hallasz?

 - Öh… igen, persze – sietett válaszolni, és gondolatban megrázta magát. Nem kalandozhat a figyelme.

 - Tehát. Mindig a bal lábaddal lépsz először, kettőt oldalra, aztán félig megfordultok… - Dacára annak, hogy Thor volt elvileg a férfi, Loki húzta őt a megfelelő irányba, és nagy hévvel magyarázott. Ő egy darabig tudta követni a fonalat, de mikor a hatodik vagy hetedik újabb mozdulat következett, már tudta, hogy égni fog, mint a rongy. Aztán váratlanul megálltak, és Thor azt hitte, Loki megint rájött, hogy nem figyelt, hanem őt bámulta, miközben az öccse a lábaikra figyelt. – Most te jössz. Csináld, amit mutattam.

Thor érezte kivörösödni az arcát, és furcsán reszketett a keze, de nem akart csalódást okozni Lokinak, ezért erősen megragadta, és széles léptekkel pörögni kezdett vele a teremben, igyekezett arra menni, amerre az előbb bejárták a szobát, de mielőtt túl büszkének érezte volna magát az eredményeiért, a karjában lógó Loki rákiáltott.

 - Állj már meg, te ostoba!

Thor azonnal megdermedt, és meglepve nézett a kifulladt, kipirult Lokira, akinek még a sisakja is elmozdult a tánctól. Csak most tűnt fel neki, hogy az öccse a karjába markol, hogy állva tudjon maradni.

 - Ó… ne haragudj, Loki.

 - Idióta! – dörrent rá Loki, és kiegyenesedett, nagy hévvel hátracsapva a köpenyét. – Nem az a dolgod, hogy végigrángasd a partnered a termen. Olyan vagy, mint egy dúvad. A tánc finomabb mozdulatokból áll! Lassabbnak és figyelmesebbnek kell lenned, nem galoppozhatsz a kedved szerint. Ha nő lettem volna, nem tudtam volna veled tartani a lépést.

Thor szégyellte a kudarcot, de elhatározta magát: megmutatja Lokinak, hogy igenis képes megtanulni táncolni, és tud kecsesebben is mozogni. Újra megragadta hát a másik fiú kezét és derekát, egészen magához húzta, amitől Lokinak jól hallhatóan elakadt a lélegzete, aztán… Igazából már egyetlen lépésre sem emlékezett, most új célja volt: gyengéden és figyelemmel a karjában tartani a párját, adott esetben a testvérét. Képes rá… meg tudja csinálni…

Mélyen Loki szemébe nézett, hogy ne kalandozzon el a figyelme, és ne bízhassa el magát újra. Ha a zöld, tág pupillájú tekintetre koncentrál, nem lehet baj. Aztán óvatosan oldalra lépett, majd újra meg újra, fogalma sem volt, merre, vagy helyes-e, csak csinálta, és közben megregulázta a hevességét.

Loki tenyere az ő ujjai között forrónak és puhának tűnt. Thor valamiért nagyon élénken érezte ezt, a keskeny ujjak lüktetését és reszketését, Loki vékony testét, ami az övéhez ütődött egy-egy alkalommal, a testvére kapkodó lélegzetét, mert ugyan most lassan haladtak, de Thornak is kevés volt a levegő, és forró hullámok árasztották el, a nyakától lefelé az egész testét. Különös volt így, ilyen közelségben éreznie a fivérét, látni őt, érezni az illatát, a melegét, és Thor megborzongott. Jóleső rázkódás volt, mégis megtorpant tőle, és nem tudott tovább táncolni.

Loki pihegése az állára ért, nagyon forró volt, és a sötétzöld szemek kerekre tágulva néztek fel rá. Thor egy pillanatra elmerült a másik tekintetében, aztán… valahogy csak ösztönösen, nem is gondolva végig, mit tesz, odahajolt Lokihoz, és a szájára simította a sajátját. Nem számított, hogy még nem szerzett tapasztalatot ebben a témában, ez most teljesen lényegtelennek tűnt, és az is, hogy kivel csinálja. Egyszerűen szükségét érezte, kellett neki, felpezsdítette a vérét, felpulzált tőle az öle, és Loki puha ajkai közé sóhajtott.

Finoman simult össze a nyelvük, és Thor akkor még közelebb rántotta magához a testvérét, azt akarta, hogy Loki érezze a vágyat, amit korbácsolt a bőre alatt. Hihetetlen módon felizgatta, a magáévá akarta tenni, még akkor is, ha tudta, hogy ez a legőrültebb ötlet, amit valaha kitalálhatott.

Loki kiszakította magát az öleléséből. Thor csak a csattanásra és a hidegre lett figyelmes, aztán a zöld, lebbenő palástra, ami pillanatok alatt eltűnt az ajtóban. Egy darabig a csóktól letaglózva, zsibbadtan állt a helyén, és igyekezett úrrá lenni a vágyon, ami feszessé tette a vesszejét, aztán észrevette a földön a reindeert.

 - Loki – nyögte rekedten, aztán észbe kapott. Ahogy kimondta a testvére nevét, hirtelen rájött, mi történt az imént kettejük között, és jegessé váltak a tagjai a rátörő rémülettől. – LOKI!

A sisakot megragadva, futva indult az öccse után, és magát átkozta. Nem is értette, hogy jutott eszébe ekkora bolondság, és egy kicsit megijedt a saját érzéseitől is. Soha, egyszer sem nézett Lokira úgy, mint ágypartnerre, bár szerette, persze, mert miért ne szerette volna… Összezavarodott saját magától, és félt, hogy Loki soha többé nem akar majd szóba állni vele.

A testvérét nem messze a könyvtár és a lépcsőház között találta meg, a folyosó falának dőlt, a két kezébe temette az arcát, és a rogyott vállak remegtek. Thor gyomra öklömnyivé zsugorodott a látványra, és óriási bűntudat kerítette a hatalmába.

 - Loki – szuszogta rekedten, és megállt az öccse előtt. – Én… sajnálom, nem tudom, miért…

 - Gyűlöllek! – jött a tompa kiáltás Loki tenyere mögül, ahová a száját és a szemét is rejtette. A hisztérikus kirohanás tőrként szúrt Thor szívébe, de tudta, hogy ő tehet róla.

 - Csak… ez a tánc… olyan közel voltál, és… olyan gyönyörű voltál, hogy nem tudtam… - makogta összefüggéstelenül, de mikor Loki felhagyott a rejtőzködéssel, és megdöbbenve, vörös arccal, könnyes szemekkel felmeredt rá, Thor rájött, hogy talán nem ezt kellett volna mondania.

 - Gyönyörű? – visszhangozta a fivére halkan, ő meg legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

 - Hát, úgy… elég szép – próbálta kijavítani a hibát sután, és utálta magát, amiért képtelen összeszedni a szavait. Az ilyesmiben sosem volt elég jó, Loki volt a szónok. – Akarom mondani…

 - Tetszem neked? – vágott közbe egy kicsit határozottabb hangon az öccse, és az arcáról eltűnt a korábbi döbbenet, és egészen közönyös lett, a szeme azonban még mindig könnyben úszott. Thor érezte, hogy megint elvörösödik.

 - Nem úgy értem… hát… szép vagy… tényleg… és olyan…

Thor türelmetlenül szusszantott. Hihetetlen mód haragudott magára, és elege lett ebből a helyzetből. Válasz helyett inkább megragadta Loki nyakát, felhúzta őt magához, és ismét megcsókolta. Sokkal jobban vágyott erre, mint a kínos percekre, a vitákra, a könnyekre. Nem tudta, miféle válasz ez, milyen üzenetet akar közvetíteni Lokinak vele, mert még neki is új volt, hogy ez miért ilyen jó, miért tetszik.

Kifulladva váltak el. Loki addigra a nyakába karolt, és ő is átölelte a keskeny derekat. A páncéljaik finoman csilingeltek, ahogy egymáshoz simultak. Loki aztán ráhajtotta a homlokát Thor vállára, és felnyögött.

 - Most… hagyjuk ezt – kérte rekedten a testvére. – Mindjárt kezdődik a bál. Nekem már Amorával kellene lennem. Te menj… menj Siffel. Aztán… majd később még megbeszéljük.

Thor hagyta, hogy Loki kibontakozzon a karjából, most már sokkal finomabban, mint korábban, elvegye a sisakját, és rá sem pillantva elinaljon. Ő állt még egy darabig, kínlódva a kielégítetlenségtől, és arra gondolt, hogy ma már nem akar senki mással táncolni, csak Lokival, de… talán egy órácskát még kibír. Aztán… nagyon sokáig nem akarta szabadon ereszteni az öccsét.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.