18. nap

Csinálni valamit közösen

 - Ez egy hajó, nem egy kisbolygó – ciccegett Loki, amikor Thor már megint apokalipsziseset akart játszani a szappantartójával. Már egyáltalán az is zavarta, hogy az ő szappantartóját akarta elcsempészni, hiszen neki ott volt a habfürdő üvege.

 - És mi izgalmasat csinál a hajód? – vitatkozott lefitymálóan a bátyja, és megvetően végigmérte a szóban forgó tárgyat. Loki gyorsan érte kapott, és a víz alá merítette egy pillanatra. – Nincs semmi fantáziád! Legalább játsszunk olyat, ami érdekes.

 - Én nem akarok veled játszani – vágta oda Loki megsértődve, és nyomatékosan arrébb is vonult a fürdőmedencében. A csap mellett legalább még melegebb volt a víz, és a hab sem olvadt el teljesen.

Piszkálta őt, amit a bátyja mondott, és sokszor odasandított Thorra; az éppen egy másik üveget szedett le a medence széléről, és a szivacsot is bevonva a hadműveletbe, többször is egymáshoz csapta a víz tetején az üvegeket. Loki valahol mélyen remélte, hogy el fogja őket törni, és tudta, hogy akkor a szolgálók dühösek lesznek rájuk, és elmondják a dolgot az anyjuknak. Loki egy pillanatra még arra is gondolt, hogy rásegít arra a balesetre… de aztán elment tőle a kedve, és csak puffogott magában, amikor Thor, hogy a robbanást érzékeltesse, elkezdte csapkodni a vizet, és annyira beleélte magát, hogy még őhozzá is elértek a fröcsögő, szikrázó cseppek, amiket szanaszét pacsált.

Aztán inkább a saját játékára nézett. Nem volt olyan szép szappantartó, ezt már nem használták, azért vette ki a szekrényből, megkopott, a szappan nyomai is meglátszottak rajta… de pont hajó formája volt, tehát sokkal kifejezőbb, mint Thor üvegei, mert azok nem hasonlítottak még messziről sem egy bolygóra. Ettől a gondolattól felvidult, aztán nekiállt a habokat szelni: szigeteket alakított a tornyokból, hasonlóakat, mint Asgard tengerparti részeinél, aztán a közöttük támadó kis öblökben kezdte vezetgetni a csónakot.

Arra gondolt, hogy az apjával ül a ladikban, és Odin a kalandjairól mesél neki. Az apjuk sokszor ígérte már nekik, hogy elmennek csónakázni, de valahogy mindig túl sok dolga volt ehhez, és az ígéret lassan el-elveszett a mindennapokban. Thor talán nem is figyelt erre, ő mindig csinált magának programot, de Loki várta azt a napot. Szerette volna, ha tényleg elmennek egy nap, ha hosszú órákat töltenek együtt, és hallgathatja azokat a regéket. Amikor ő még nem is élt, az apja már akkor is bátor és erős volt, és háborúkat nyert meg… Loki csodálta érte Odint.

Ahogy a csónakja a lassan fogyó habhegyek között ringott, és ő alulról böködte, hogy menjen előre, a kedvenc meséjére gondolt, a jötunháborúra. Az volt a legizgalmasabb része, de nem, amikor Odin és a sereg győzelmet aratott: őt az utána következő rész fogta meg. Amikor maga a király esett el az apja jogarától, és Odin kettesben maradt vele. Ahogy térdre kényszerítette a jötunkirályt, és az behódolt neki.

Loki nem tudta, miért pont ez a részlet volt a kedvence, talán mert az édesapja arcán feltűnt egy mosoly, amikor ezt mesélte: a harcokat grimaszok nélkül vázolta, sok-sok szünettel, amivel rettentő türelmetlenné tette őket. Ennél a részletnél viszont mintha ő maga is elmerült volna az emlékeiben. Habár, Loki azt nem értette, miért pont mosollyal gondolt vissza erre – talán sokkal jobb érzés volt magát az uralkodót leteríteni, és gyilkosság nélkül megadásra kényszeríteni, mint az egész háború. Erre tippelt, de nem volt biztos benne.

Akárhogy is, Loki újra meg újra elismételtette volna Odinnal ezt a mesét, ha egyszer sort keríthettek volna a csónakázásra.

 - Bocsi.

Loki felkapta a fejét, és szembesült egy víztől csöpögő hajú, nedves arcú Thorral, aki ott volt őmellette. Észre sem vette, hogy a bátyja csatlakozott, ám ahogy egymásra néztek, rögtön eszébe jutott a vita. Mogorván szusszantott, és csakazértis a ladikjára meredt.

 - Mondom, bocsi.

 - Jó – felelt röviden Loki.

 - Na, ne legyél már ilyen! – kiáltott rá elégedetlenül Thor, és felé fröcskölt egy kis vizet. Ő csak elhúzta a fejét, és fintorgott. – Nem akartam megbántani a hajódat. Igazából tényleg inkább hajó, mint bolygó. Unom a galaxisrombolást. Beszállhatok?

 - A te hajód túl széles – kritizálta meg rögtön Loki Thor üvegét, amikor az a választ meg sem várta az ő csónakja mögé ejtette a kérdéses tárgyat. – El fogja sodorni az enyémet.

 - Akkor majd kimentem az embereket a vízből – jelentette ki gőgösen Thor, de közben vigyorgott. – Mindenki átszállhat tőled az enyémre, pont azért, mert ekkora. Mert ez egy világjáró hajó, eljut a másik világokba is, nem csak kis halászhajó, mint a tied. Van rajta hely bőven. És majd kárpótlásul el is viszem az utasaidat egy kilenc világ körüli útra.

 - De akkor az én hajómra nem is lesz szükség – jegyezte meg beletörődően Loki, és szomorúan nézett a szappantartóra, ami valóban lassan odaszorult az egyik alacsony habszigethez.

 - Vezetheted te az enyémet – ajánlotta fel Thor, és felé sodorta a ringatózó üvegét. Loki elengedte a magáét a víz alatt, és megfogta. – Én majd mondom, mi történik, te meg arra vezeted a hajót, amerre kell.

Ez így már sokkal jobban tetszett neki, habár egy kissé fájt a szíve a kiscsónakért, mert az sokkal tökéletesebbnek tűnt, és így már az apját is ki kellett írnia a képzeletbeli történetből.

 - Hova fogunk menni? – kérdezte aztán elűzve ezeket a gondolatokat Loki, és egy kicsit felkeltette az érdeklődését ez a játék.

 - Menjünk Midgard felé, kapitány! – kiáltotta Thor, ismét nagyon beleélve magát a helyzetbe. – Mentsük meg az embereket aaa… a szörnyektől, amik megtámadták a világukat.

 - Azt hittem, ez egy vigaszkörút – kuncogott fel Loki, de nem ellenkezett. – Ha tudom, hogy harcolni kell, hoztam volna kardot is.

 - Nem kell oda kard – jelentgette ki magabiztosan a bátyja, és megvárta, míg Loki kérdőn felsandított rá az útról. – Majd a te varázserőddel ütjük ki az összeset. Amíg csinálod, én majd figyelek, hogy ne tudjanak téged bántani.

 - Persze, és ha meg apáék megkérdezik, hogy ki nyert, te majd azt mondod, az összes szörnyet te intézted el – forgatta meg a szemét Loki, és megállította a hajót, félúton maga meg Thor között. – Ismerlek már.

 - Nem is! – tiltakozott felháborodva a bátyja. – Becsszó, téged említelek majd először.

 - Jó – terelte a témát sóhajtva Loki, majd egy másik problémára fordította a figyelmet. – Elfogyott a hab. Nincs hova kikötni.

Thor ezt is megoldotta: újra megnyitotta a csapot, hogy jobban felkeveredjen (és újra felmelegedjen) a víz, és öntött még egy kis habfürdőt a teli üvegből a medencébe. Nem sokkal később újabb fehér, csillogó hegyek magasodtak körülöttük, hogy egymást is nehézkesen látták, főleg, hogy még pára is ült közéjük, de így legalább csak még izgalmasabb volt. Eljátszották, hogy a hajójuk eltévedt a ködben, és Midgard helyett Jötunheimben kötöttek ki. Megtámadták őket a jégóriások, de persze sikerült átvenniük az irányítást. Az apjukhoz hasonlóan legyőzték a szörnyetegeket, aztán viszont nem tudták, hogyan jussanak haza.

 - Szerintem apa látna minket – vázolta az álláspontját Loki. – És értünk jönne.

 - De ha látna minket, már korábban is csatlakozott volna – vitatkozott a bátyja, és megpaskolta a lassan leomló habfalat maga mellett, hogy az megtartsa valamennyire a formáját, de persze csak még jobban lerombolta a mozdulattal. – Segített volna nekünk, hogy nyerjünk.

 - Nem, hogyha… ha azt akarta, hogy mi is szerezzünk tapasztalatokat – vágta ki Loki, és kihúzta magát. Büszke volt, hogy ilyesmi eszébe jutott. – Azt mondta magában, hogy rendben, ez most az ő dicsőségük lesz. Ezért csak akkor jött el, amikor már végeztünk. És megdicsért minket, és mikor visszahozott Asgardba, mindenki ott volt, és mindenki tapsolt.

 - És egy csomó ajándékot kaptunk tőlük – örvendezett Thor, megbékélve az ő megoldásával. – És lakomát csaptunk, ahol úgy befaltuk magunkat, hogy nem is bírtunk felmenni egyedül a szobáinkba, hanem atyánk vitt minket a karjában.

Lokinak nagyon tetszett az ötlet, és már éppen ecsetelte volna, hogy ezután mi történik, de félbeszakították: kinyílt a fürdőterem ajtaja, és az egyik szolgáló hátrált be rajta. Egy kis kerekes asztalon összehajtott törülközőt hozott, az alsó polcon pedig ott pihentek Loki és Thor hálóruhái, egy parázstartón, ami meleggé varázsolta a pizsamáikat.

Loki sajnálta, hogy ki kell szállniuk, mert tudta, hogy nem mostanában fognak újra együtt játszani. Thornak és neki ritkán egyeztek az elképzeléseik, hogy mit is csináljanak a vízben, és most, hogy utólag, miközben a hálóik felé sétáltak, arra gondolt, hogy ilyen hosszú történetet talán még sosem sikerült kreálniuk. Egy kicsit szomorú lett emiatt, de aztán, amikor elköszönt a bátyjától, és a saját szobájába sietett, és a takaró alá bújt, már újra csak a mesére gondolt, amit most létrehoztak, és újabb részekkel egészítette ki. Talán ha holnap felelevenítik a dolgot közösen, újra lesz kedvük viták nélkül folytatni a kalandot.

Következő

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés