14.-15. nap

Nemcsere/Különböző ruhastílusban

 - Ez is a te hibád! – dühöngött Loki, de még a saját hangjától is a világ végére tudott volna szaladni. Aztán rájött, hogy egyelőre nagyobb problémákkal kell törődnie, és inkább folytatta a vetkőzést.

 - Ne haragudj, Loki – jött a bűnbánó, magas hangú válasz, majd Thor felciccent. – Muszáj nekünk átöltözni? Ezek a ruhák annyira…

 - Nőiesek? – reagált gúnyosan Loki, és elhúzta a száját. Tehetetlenséget és dühöt érzett, de jelenleg nem volt más választásuk, mint a kínálatból választani. – Itt vagyunk pénz nélkül Midgardon, és a te remek húzásod miatt női testben. Át kell öltöznünk, ha nem akarunk feltűnést kelteni.

 - De te vissza tudsz változtatni minket, nem? – ijedezett Thor egy fogassal arrébb, a sok csicsás szoknya és ruha mögött.

 - Remélem – jegyezte meg Loki borongósan, és futólag lepillantott lemeztelenített testére.

Gömbölyű keblek, lapos has, széles csípő… Nem a szokott módon változtak át; ha Thor nem vonja el a figyelmét a varázslatról, amit végzett (titkos utat akart nyitni Midgardra, mert a bátyját érdekelte a Föld, de az atyjuk hallani sem akart arról, hogy elengedje őket), akkor teljesen hétköznapi módon landoltak volna. Csakhogy a fivére belepofázott, és Loki elrontotta az igét, így nem egyszerűen ledobatta magukat Asgardból, hanem még át is alakultak. Az volt a szerencséjük, hogy emberi formában maradtak, és ép tagokkal rendelkeztek.

Már csak az volt a kérdés, hogyan kell visszafordítani ezt az igézést. Lokinak időre volt szüksége, hogy megoldja a problémát, de még egy lépést se tudott tenni a túl naggyá vált nadrágjában, a csónaknyinak tűnő csizmájában, és úgy összességében is látszott rajta, hogy nő létére férfiruhát visel. Ahogy Thoron is… rajta még jobban, hiszen a fivére sokkal izmosabb volt, mint ő. Aztán Loki felfedezett egy hatalmas háztömb előtt egy furgont, aminek nyitva hagyták hátul az ajtóit, és gurulós fogasokon lógó, színes szoknyák kukkantottak ki a szabadba belőle. Egyszerűnek tűnt beslisszolni, hogy felvegyenek néhány holmit, addig, amíg nem kerülnek újra a saját testükbe.

Mielőtt azonban Loki kiválasztotta volna magának a megfelelő öltözéket, hangok ütötték meg a fülét. Kiegyenesedett, és a fogas felett Thorra pillantott, aki így, szőke nőként, nagy kék szemekkel, sokkal törékenyebbnek tűnt, mint egyébként. A félelem tisztán látszott a csupasz, porcelánszínű babaarcon.

 - Hát ti meg… miért itt öltöztök? – Esély sem volt elbújni, Loki még azzal is megszenvedett, hogy mivel takarja el a meztelenségét, amikor hirtelen egy testes pasas bukkant fel a furgonnál. Nem volt bizalomgerjesztő alak, zsíros, rövid hajával és malactokájával. – Ő mondta nektek?

 - Igen – vágta rá gyorsan Loki, és idegesen igazgatta a maga elé kapott szoknyát. Valami habos-babos ruhácska volt, túl rövid, hogy eltakarja. Ez akadt a kezébe hirtelen.

 - Ehh… amilyen gazdag, olyan ütődött – morrant fel a férfi, majd legyintett, és elfordult. – Felőlem. De igyekezzetek! Még máshová is vinnem kell ezekből. A cégetek meg fizesse ki a plusz munkámat! Nem fogok ingyen ilyen kitérőket tenni többször.

Lokinak és Thornak fogalma sem volt, miről lehet szó, de kapva kaptak az alkalmon. Loki nem akarta az időt húzni, örült, hogy a fickó eltakarodott, és mivel nem tudta, meddig lesz ez így, azt a ruhát kezdte magára rángatni, amit fogott. Rózsaszín-fehér, fodros, csipkés, sok alsószoknyával, szoros fűzővel, virágmintákkal, tüllel díszített kis ruha volt. Ahogy nagy nehezen belepasszírozta a melleit a fűző megfelelő részébe, megállapította, hogy alig ér a combja közepéig a szoknya, ami viszont elég terebélyes volt, háromszor szélesebb, mint ő.

A ruha vállfáján lógott még egy harisnya, rózsaszín topánkával, egy ormótlan táskával, és valami masnis fejékkel. Bizonyára a szoknya kiegészítői voltak, átlátszó csomagolásban rögzítették vállfához. Loki lekapta, majd sürgetően Thorra pislantott. A bátyja is talált magának holmit: hasonló hacukát húzott, mint Loki, de feketében, és talán emiatt látszott kevésbé csicsásnak… meg mert több necc, huzal és halálfejes gombok díszelegtek rajta.

 - Kész vagytok már?

Loki gyorsan szisszentett Thornak, mire az szintén megragadta a kiegészítőit, nameg egyikük sem akarta elhagyni a valódi ruháját, így azokat is felkarolták, és megpróbáltak velük méltóságteljesen kilépni a furgonból. A köpcös alak ott várt rájuk; végignézett rajtuk, unottan morgott egyet, és az égbenyúló torony felé mutatott.

 - Már várnak rátok, úgy látom.

Loki arra pillantott, amerre a hájas kar bökött: a háztömb kapujából egy egyenruhás öregember lesett feléjük, majd bizonytalanul intett. Rendben, ennyit még megtehetnek… aztán valahogy lelépnek. Mezítláb és kicsit feszülten szaladtak fel a lépcsőkön, Loki pedig közben látta, hogy sokan megbámulják, ami még tovább szította az idegességét. Minek van itt ennyi ember? Mindjárt lemegy a nap. És mit bámulnak? Tán rosszul vette fel a ruhát?

 - Már vártunk önökre – szólította meg rosszallóan Lokit az egyenruhás öreg, amikor szuszogva megálltak előtte. A petyhüdt szemhéjak alól szúrós, szürke szempár vizslatta végig őket. – És még csak el sem készültek tisztességesen. No, igyekezzenek. Mr Stark még lemondja magukat, ha csak ácsorognak itt. Javaslom, a liftben fejezzék be a ruházkodást is.

Lokinak lett volna mondanivalója, hogy mit ugráltatja egy ilyen senki kis halandó, de mit tehetett volna? A megszeppent Thorral az oldalán masírozott a felvonóhoz, és az öreg utasítása szerint, a harmincas számú gombra tenyerelt. A lift ajtaja bezáródott előttük, és döccenve elindult felfelé. Loki még sosem utazott ilyesmivel, ezért egy kicsit inogott a szerkezetben, de legalább már senki nem látta és hallotta őket.

 - Ezeket is… - Thor felmutatta a saját „topánkáját”, egy térdig érő, lakkozott bőrcsizmát.

 - Tudsz jobbat? – szűrte az összeszorított fogai közül Loki, és elkeseredve nézett a maga cipőcskéjére. – Fordítva kellett volna öltöznünk. Mindegy… felmegyünk, szabadkozunk egy kicsit, hogy dolgunk van, aztán lépünk. Keresünk egy helyet, ahol nem keltünk feltűnést, és meghúzódhatunk egy kis időre.

Beszéd közben felrángatta magára a harisnyát, és mire a cipőjébe is beleugrott, felértek. Thor szintén elkészült, és mielőtt kiléptek volna a szőnyegezett előtérbe, végigmérték egymást. Loki megállapította, hogy Thor jobb nő lett, mint amilyet ő elképzelt volna róla. De aztán kiűzte ezt a gondolatot a fejéből, és kiléptek a liftből.

Loki azonnal észrevette, hogy ez nem egy egyszerű vacsorameghívás lehetett. A ház ura valóban várhatott két hölgyet, akik valami okból nem érkeztek meg, és akik helyett Lokiékat befogták – de arra azért ő sem számított, ami fogadta a harmincadikon. Jó, talán nem volt olyan durva a helyzet: a feldíszített lakás, a doboló zene, a villogó fények még elmentek. De az a tucatnyi ember, aki az előtérből nyíló, süllyesztett nappaliban összegyűlt, már megalapozta a hangulatát, és most italtól kissé túl jókedvűen, harsány hujjogással fogadta őket.

„Ez valami buli.” – állapította meg Loki. „És mi volnánk a díszvendégek?”

 - Hölgyeim! – Egy vele egymagas, zömök testfelépítésű, körszakállas fickó lépett hozzájuk, és azonmód átkarolta kettejük derekát, hogy magához rántsa őket. – Jarvis mindig tudja, mi kell nekem! Roppant édesek vagytok, cicáim. Nem is akarok osztozni rajtatok senkivel.

Loki éppenséggel simán leütötte volna ezt az ember, amiért szemérmetlenül taperolta ennyi ember előtt, hát még, mikor észrevette, hogy hogy néz kettejükre… valahogy nagyon idegesítő volt az egész.

 - Mi igazából… - kezdte halkan, komolyan, de a házigazda nem figyelt, és közben odavezette őket a barátaihoz.

Loki látta Thoron, hogy az kezd dühös lenni; a testvére arca vöröslött, amikor a vendéglátójuk belökte őt egy idegen férfi ölébe, és megpróbálta elütni a zavaró kezeket a derekáról, meg a nyaka felé hajoló arcra csapni. A hadakozása csak derűt váltott ki a férfiakból, és Loki úgy döntött, itt vége.

 - Hagyják békén!

 - No lám, milyen kis harcias vagy – suttogta a fülébe Stark (ha Loki jól emlékezett a fickó nevére, és ha ez az ember volt ő), és maga felé fordította. Olyan közel állt hozzá, hogy Loki érezte az alkohol bűzét, amitől elfintorodott, majd felszisszent, ahogy a pasas magához húzta a csípőjét. Egyértelműen megmerevedett a férfiassága, talán az ital is okozta, amit elfogyasztott, vagy csak ő, Loki indította be túlságosan. – Szeretem, ha egy nő kéreti magát egy kicsit.

 - Én nem kéretem magam – tette a két kezét a fickó mellkasára Loki, és határozottan eltolta. Még sikerrel járt: úgy tűnt, a férfi nem akar erőszakoskodni, ugyanakkor nem is vette le a kezét róla, sőt, lassan a fenekét érintették a kíváncsiskodó ujjak. – Félreérti a helyzetet.

 - Szégyenlősök vagytok? – vigyorgott rá idiótán a házigazda, majd megnyalta a száját. – Rendben, nem kell mindjárt ágyba bújnunk, szivi. Előbb produkáljátok magatokat kicsit. Azt akarom, hogy a többiek is jól érezzék magukat a legénybúcsúmon.

Lokit annyira leblokkolta ez az utolsó szó, hogy nem tudott örülni, amikor Stark távolabb ment tőle. A fene essen belé! Ez egy legénybúcsú? Riadtan nézett körbe, és rándult egyet a gyomra, amikor rájött, hogy valóban csupa férfi veszi körül őket, egy szál nő sem árválkodott sehol, rajtuk kívül, persze. Azonban a vendéglátójuk akkor magához ragadta a szószóló szerepét, és Thor kiszabadult a többi öléből. A testvére odasietett mellé, és belekapaszkodott Loki karjába. Furcsán védtelennek tűnt megint, ahogy zilált hajjal, kipirultan rápislogott, és Loki rájött, hogy Thornak talán tényleg ijesztő ez a helyzet: a testi ereje most a nyomába sem érhetett az átlagnak.

A szerencsétlenség-folyam folytatódott. Stark bejelentette a kis nézőközönségnek, hogy Loki és Thor nem vihető szobára, viszont, hogy kiengeszteljék őket, táncolni fognak nekik. Loki legszívesebben felröhögött volna, de közben kétségbeesetten agyalt a megoldáson. A zene megváltozott, aztán Stark leült középre, szemben velük, és a fokozott figyelem mindkettejüket összerándulásra késztette. Úgy érezte, reflektorok irányulnak rájuk, pedig csak a férfiak meresztették részeges szemüket feléjük.

Thor nem is tudott táncolni.

 - Gyerünk, cicáim, rázzátok – szólt rájuk a vendéglátójuk. – Ne szégyenlősködjetek, nagyon csinik vagytok.

Loki akár bóknak is érezhette volna, de tudta, hogy nem volt az. Azonban mit tehetett volna? Léptek volna le? Hamar visszarángatnák őket. Makacskodjon tovább? Az is csoda volt, hogy Stark ezt az engedményt tette, hogy időt hagyott nekik. Ez egy legénybúcsú – azaz, biztos, hogy mindketten ágyban kötöttek volna ki, ő és Thor is, ha most nem kezdik húzni az időt. Ha esetleg annyira részeggé válnának ezek az emberek… de ahhoz tényleg kell egy kis műsor. Ki kell őket ütni, akkor elszabadulhatnak észrevétlenül.

Ha nem sikerül… akkor még mindig ott volt Loki varázsereje. Nem akart bajt okozni, de mindennek volt határa. Nem engedhette, hogy valaki úgy használja, mintha valóban az az örömlány lett volna, akit Stark eredetileg hívott… és Thort sem. Istenek voltak. Ebből nem engedett.

Így aztán táncolni kezdett. Mivel Thor még utánozni sem tudta, Loki mindent beleadott, hogy magára vonja a figyelmet. Nem ismerte a halandók táncait, de úgy gondolta, itt most úgyis az erotika a lényeg, az, hogy szexi és kívánatos legyen. Ehhez nem kellett extraképesség, vagy nagy tapasztalat: csípőkörzések, terpesztések, hullámzó vonaglás, és csábító tekintet. Közben félrelökte Thort, észrevétlenül a távolabbi italpult felé intve. A bátyja először persze nem értette, csak zavartan próbálta követni őt, de aztán rájött, mit akar vele közölni.

Amíg Thor bájosnak szánt (valójában halálra rémült) mosollyal itatgatta a tagokat, Loki folytatta a vonaglást, és kicsit közelebb is ment a szórakoztatottjaihoz. Az ölükbe ült, pimaszul rájuk vigyorgott, és a férfiaknak annyira tetszett, hogy tapsoltak és füttyögtek. A zene, a fények villogása, és ezek az elismerések aztán egy kicsit megnyugtatták őt: a kezében tudta tartani a szálakat, annak ellenére, hogy teljesen váratlanul érte ez a buli.

A fickók fél óra múltán lassan kezdtek kidőlni. Thor rendületlenül töltögette nekik az alkoholt, hagyta, hogy közben fogdossák a fenekét, de gyakran sandított rá az öccsére, hogy lássa, elég volt-e már. Loki szétnézett a csapaton, és megállapította, hogy már csak Stark képes nyílegyenesen a szemébe pillantani. Jobban viselte az alkoholt, mint a többi. Azok már mindjárt összeesnek, csak még egy kör… tán Starknak is elég kettő, ha a következőben több szeszt kap.

Már majdnem nyeregben érezte magát, amikor Stark félrelökte Thor kezét, és a pia helyett Lokit ragadta meg, és húzta az ölébe. Loki azonnal érezte, hogy a férfi csak még jobban felizgult, de a másik karja olyan erősen láncolta le, hogy nem volt képes elhúzódni.

 - Tudod, ki vagyok, ugye?

A morgós szuszogás a nyakán ért célt. Loki megremegett az undortól, és felpislogott Thorra, aki tanácstalanul nézett hol őrá, hol Starkra.

 - Nem.

A házigazda felröhögött, majd hirtelen mozdulattal maga alá teperte Lokit. Valaki feküdt már alatta, érezte ő a teste alá szorult fickót, de senki nem reklamált (bizonyára már kidőlt az alkoholtól az illető), és Stark egyébként is nagyobb figyelmet igényelt. Mert hát a vendéglátójuk keze közben Loki szoknyája alá kúszott, és…

 - Ne – nyögte Loki, és a szájába harapott, amikor a kutakodó ujjak felcsúsztak belé. Fájt, szúrt, kellemetlen volt, és könny szökött a szemébe. Erősen megszorította a felette könyöklő bicepszét, de semmit nem ért, és a bajszos-szúrós csók a nyakán harapássá változott.

 - Jézusom, ez komoly?

Loki azt hitte, neki sikerült lelöknie magáról Starkot, de ahogy szabadulás közben a földre pottyant, mindjárt észrevette a felettük álló, idegen alakot: egy szőke férfit, ingben, dzsekiben, mint aki most érkezett. És ez az alak igen dühösnek tűnt, ahogy a kanapéra dobta a bormámorban fetrengő Starkot, aki méltatlankodva rákiáltott.

 - Steve! Hagyjál már…

A Steve-nek nevezett Lokira pillantott, aki gyorsan felpattant, de azonmód össze is görnyedt. Hasító, csípős fájdalom vágott a lába közé, felnyögött tőle. Thor ugrott oda hozzá, hogy Loki megkapaszkodhasson, és ő hálásan, de megalázottan karolt a testvérébe. Ezt nagyon nem tervezte bele, és ha nem érezte volna ennyire megbénítottnak magát, péppé verte volna a halandót, amiért így bánt vele.

 - Ennyit ér a hűséged? – hallotta meg közben a szőke férfi tirádáját, aki még mindig Stark fölé görnyedt, az pedig villámló tekintette, vörös arccal vissza rá. – Pepper úgy tudja, csak meghívtad néhány barátodat. Mi ez az egész?

 - Nem látod, te ütődött? – harsant fel a házigazda, és feltápászkodott, de így sem tudott Steve fölé hajolni. – Ez az én legénybúcsúm, azt csinálok, amit akarok! Pepper csak ne szóljon bele, holnap úgyis elveszem.

 - Legszívesebben felpofoználak, Tony – vetette oda a másik Starknak, és Loki úgy érezte, jobb, ha most megpróbálnak elslisszolni. Amíg Steve lefoglalja azt a pacákot. Elkezdte húzni Thort, és az most egyből megértette, mi a helyzet – a lift felé oldalaztak. – Miért csinálod ezt Pepperrel? Megígérted neki, hogy ő lesz számodra az egyetlen! Te tényleg senkire nem vagy tekintettel? Azt mondtad, hűséges leszel.

 - Hűséges akarok lenni, de nem hozzá, hanem hozzád. – Loki fejében megfordult, hogy mégsem kellene itt hagyniuk a megmentőjüket csak így egy részeg, csalódott vőlegénnyel, de aztán rájött, hogy nem akar ebbe beleszólni, hiába taszította meg Stark csalódott fintorral az arcán a vitapartnerét. – Nem érdekel Pepper, vagy, hogy megsértődik-e. Én téged akarlak, de te… nem tudtál engem választani. Akkor meg hagyj engem, már nem vagy része az életemnek. Takarodj innen, és hagyd, hogy jól érezzem magam!

A végére Stark hangja hisztérikussá vált, és Loki örült, hogy a lifthez értek. Nem volt szüksége szerelmi drámákra, csak haza akart jutni, minél előbb.

A felvonó ajtaja halkan surrogott, és a vitatkozók kiabálása meg a zene dübörgése elhalt körülöttük, csak a zihálásuk maradt. Thor még mindig Loki derekát karolta, és ő most roppant hálás volt ezért. Míg korábban a fivére, ezúttal ő érezte sokkalta gyengébbnek magát, és furcsa késztetést érzett sírni… fene a női hormonokba. Férfi akart lenni újra.

 - Ott hagytuk a ruháinkat? – szólalt meg rekedten, mikor már képesnek érezte magát a beszédre.

 - Nem számít. Haza tudsz vinni minket?

Loki nem tudta, képes-e erre. Remegett mindene, amióta az a halandó felnyúlt neki, és még mindig érezte a fájdalmat.

 - Oda a szüzességem – lehelte, és nevetni akart rajta, de aztán elszorult a torka, és a szájába harapva elfordult. „Nem, nem sírhatok ilyen baromság miatt.” Főleg, hogy a lift is megérkezett, és ismét finoman zökkent egyet, ahogy megállt.

Az öregember még ott őrködött a kapunál, mikor kiléptek. Úgy tettek, mintha teljesen természetes lenne, hogy már végeztek is, és Loki igyekezett megőrizni a méltóságát, de tudta, hogy nem fogja sokáig bírni. Elhatalmasodott rajta a szégyen, és csak azért nem bőgött, mint valami hülye liba, mert nem akart a fivére előtt ilyen gyöngének mutatkozni. Koncentrálnia kellett a hazavezető útra is; muszáj volt megpróbálnia visszajuttatni magukat Asgardba. Nem akart egy percig sem a Földön maradni tovább, ezt talán Thor is megérti ezek után.

Már este volt, ezért nem esett nehezükre találni egy árnyékos sikátort, ahol elkerülték a feltűnést. Loki egy pillanatra a falhoz lapult, és vett pár mély levegőt. Érezte magán Thor tekintetét, de most nem akart beszélni az elmúlt fél óráról, csak a feladatra összpontosítani. Nem volt biztos abban, hogy sikerül a varázslat… össze kell szednie magát.

Loki nem tudta, őszintén nem, hogy hogyan sikerült. A fejében újra meg újra felvillantak azok a percek, és most döbbent csak rá, hogy milyen közel járt ahhoz, hogy együtt legyen egy férfivel nőként, életében először. Az jutott eszébe, hogy ő ezt korábban soha nem engedte volna senkinek, főleg nem egy ilyen halandónak, egy részeg legénybúcsún… Még akkor is, mikor az átjárót megnyitotta, megborzongott az undortól.

Az utazás kellemetlenebbül ért véget, mint először. Loki és Thor egyenesen Thor hálójának padlójára csapódtak, ahonnan elindultak. Lokinak most már a térde is fájt, és nem érzett ingerenciát, hogy feltápászkodjon, csak az oldalára fordult, összehúzta magát magzatpózba, és lehunyt szemmel zihált.

Örült, hogy a haja eltakarja az arcát, mert nem bírta tovább visszatartani. Összeszorított szájjal hagyta, hogy a könnyek kicsorduljanak a szeméből, és közben megint eszébe jutott a benne matató kéz… úgy érezte, azok az ujjak bemocskolták, tönkretették, jelentéktelenné, pedig ő isten volt, és ezt az alakját nagyon óvta. Sokaknak tetszett pedig Asgardban is, kapott ajánlatokat, mikor korábban viselte, és igaz, hogy élvezte a figyelmet, de… valahogy nem akarta ezt a különlegességet csak úgy, akárkinek odaadni. Ez túl intim volt ahhoz. Ha egyáltalán lett volna bárki is…

Kezeket érzett a vállán, és ettől összerándult.

 - Hagyj most békén – nyögte küszködve, és utálta, hogy nem tudott semleges hangon beszélni. Ahogy azt is, hogy Thor olyan makacs volt, mert most, dacára a női test gyengeségének, felrántotta őt, hogy Loki ne menekülhessen, és a szemébe nézzen. A könnyein keresztül csak elmosódva látta Thor arcát, de ahogy viszonozta a bátyja tekintetét, ami most, ebben az alakjában sokkal törődőbbnek hatott, csak még jobban gyűlölte magát.

 - Már megint fájdalmat okoztam neked – jelentette ki Thor bűnbánó ajakbiggyesztéssel, majd ellentmondást nem tűrően húzta magához Lokit. Ahogy a bátyja átkarolta, ő megremegett, és a keskeny, puha bőrű vállra hajtotta a fejét. Thor ruhájának furcsa, de kellemes illata volt, félig parfüm, félig frissen mosott ruha szaga. Loki szipogott, és igyekezett lehiggadni. Jólesett ez az ölelés. – Az én hibámból fáj neked… Annyira sajnálom. Mindig bajba keverlek. Hagynom kellett volna, hogy úgy csináld, ahogy szoktad, akkor… most jót mulatnánk Midgardon.

Mielőtt belekeveredtek volna abba a legénybúcsúba, Loki is így gondolta, de mostanra kiveszett belőle az érzés, és egyszerűen csak boldog volt, hogy Thor segített neki, és támogatta, meg hogy nem nézte le őt. Loki kellemetlenül érezte magát az egész miatt, de érezve a fivére ölelését, megkönnyebbült kicsit, és a torka sem feszült már annyira.

 - Hagyjuk. Csak hadd vegyem le ezt az undorító göncöt – morogta kelletlenül, és kibontakozott az ölelésből. Még egy mosolyt is kipréselt magából.

 - Nagyon szép vagy ebben a ruhában – fogta le Thor, hogy Loki ne tudjon felállni, és ő meg meglepve bámult a bátyjára. Aztán mindketten zavarba jöttek egy kicsit… olyan furcsa volt a pillanat. – Én nem vagyok valami tapasztalt… de…

Thor közelebb térdelt hozzá, és Loki értetlenkedve, kicsit megilletődve hagyta, hogy a bátyja ledöntse a földre, ezúttal a hátára, és fölé könyököljön.

 - Sajnálom, hogy át kellett élned – ismételte meg Thor, és mikor közelebb hajolt hozzá, Loki már kezdte sejteni, hogy mire készül, és megremegett a gondolatra. – Jóvá szeretném tenni. Eltörölni nem tudom, de ha adnék helyette valami jobbat… Akkor talán nem maradna rossz emlék.

Le kellett volna állítania igazából, de egész más volt, mint Stark részeg csókjai, amiktől Lokinak felfordult a gyomra. Érzéki és izgató volt, ahogy Thor kihámozta őt a nevetséges szoknyából, és centiről centire végigpuszilgatta. Loki kimelegedett, és lüktetni kezdett a lágyéka, nedves és forró lett, és nem szégyellt felnyögni, ahogy Thor finoman cirógatta a melleit. Valójában még sosem vette a bátorságot, hogy megismerkedjen a női alakjával, nem mert magához érni, túl bizarrnak érezte, még saját magától is, hogy felnyúljon, hogy kielégítse magát ezen a módon… de most semmi efféle gondolat nem fogant meg benne, csak pihegett a kényeztetéstől, és valóban nem érzett már szúrást ott lent.

 - Thor – suttogta Loki megrándulva, ahogy a fivére lassan szétcsúsztatta a lábait. Nem ellenkezett, de felemelte a fejét, és kábán, levegő után kapkodva bámult maga elé. Thor még mindig viselte a ruháit, de kipirult az arca, és nagyon szép volt így. Loki öle belesajdult a vágyba, ahogy figyelte, amint ezúttal a karcsúbb és remegőbb ujjak tűnnek el az ajkai között.

Hátrafeszült, ahogy Thor megérintette a csiklóját, vonaglott a váratlan, pilleszárnynyi érintéstől, de a másik nem állt meg. Lassan, de határozottan nyúlt fel a nyílásán, és bár furcsa élmény volt, közel sem okozott fájdalmat. Loki nyöszörögve igyekezett a bátyja kezéhez lökni magát, és úgy érezte, minden belső szerve sikolt az alhasában ezért az érzésért. Hogy kitöltsék, hogy Thor kitöltse… bárcsak Thor férfialakban lenne, neki most oda akarná adni magát… Loki szinte felsírt ettől a gondolattól, de aztán el is feledte, ahogy a testvére mozgatni kezdte a kezét.

Az ujja a vagináját, a nyelve a csiklóját kényeztette, és Loki önkívületben, szégyen és megalázottság nélkül vonaglott és nyöszörgött, fél kézzel a saját mellét masszírozva, fél kézzel pedig Thor dús, selymes hajába markolva. Mindene tüzelve pulzált, és érezte, ahogy meg-megrándul görcsösen valami ott mélyen, az alhasában, az izmai összeszorultak Thor keze körül, és legszívesebben rákiáltott volna a másikra, hogy ne nyalogassa ilyen gyengéden, erősebben nyomja oda a nyelvét ahhoz az érzékeny gombocskához…

Thor nevét sikoltva élvezett el, a füle sípolt, és ő semmit nem látott, semmit nem hallott, csak ezt a kíméletlen, fájdalmas rángást érezte, tényleg kegyetlenül erős volt a szorítás, túl érzéki. Vonaglott még akkor is, amikor visszarogyott a szőnyegre, de akkor már újra a tudatában volt a környezetének, a saját, verejtéktől hűvös bőrének, és a nedves ölének, ami még mindig fel-fellüktetett egy kicsit. Lustán nézett széttárt combjai közé; Thor az ő jobb térdére hajolt, és fél kézzel magát izgatta a szoknya alatt. Lokiban újra feltámadt egy kicsit a vágy, ahogy figyelte, de mire felült volna, hogy segítsen, Thor felnyögött, és belemarkolt a támaszába. Erősen összeszorította pár pillanatig, ahogy a szemét, aztán kiszakadt belőle egy sóhaj, és elernyedt.

Loki végül mégis odahajolt a testvéréhez, és felsegítette. Újra rájött, hogy Thor lányként sokkal gyengébb, ugyanakkor, ahogy felegyenesedve egymásra néztek, csak nyugalmat és magabiztosságot láttak egymáson… És Loki rádöbbent, hogy neki ebből pokolian nem volt elég, újra akarta, a magáévá szerette volna tenni, hagyni akarta, hogy Thor a magáévá tegye, férfiként, nőként, teljesen mindegy… Kicsit zavarba is jött ettől a gondolattól, de most túlságosan elbódította még az orgazmus, és túl jó volt, hogy végiggondolja alaposabban.

Szerencsére Thort nem kellett noszogatni, hogy együtt feküdjenek az ágyra, és aznap éjjel még sokáig nem aludtak el.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.