8. nap

Vásárlás

„Vettünk frissességet, vettünk eleganciát, most pedig veszünk szexet, ez ilyen egyszerű.”

Thor szeme előtt még mindig ez a kijelentés villogott, amit Stark sütött el, amikor beléptek a bordélyházba. Thor majdnem eltörte a kezében tartott Loki karját, ahogy leesett neki, hol vannak, és legszívesebben agyonverte volna a Fémembert. Amikor korábban a férfi azt mondta, van egy szuperbiztos ötlete, mivel rázzák fel az öccsét a letargiából, valahogy nem erre számított.

„Hogy mondjam meg neki, hogy Loki a férfiakat szereti?” – töprengett Thor, és vetett egy sanda pillantást az oldalán álló fivérére. Habár Loki sosem mondott vagy tett olyat, ami alapján a villámmester azt hitte, hogy az öccse meleg, de Thor mindig is furcsállta, hogy Loki nem mutatott még be senkit, aki elrabolta volna a szívét.

Sosem kérdezett rá, sosem érdeklődött. Úgy gondolta, ez Loki dolga, és majd elmondja, ha akarja. „Talán rosszul tettem? Kérdeznem kellett volna?”

Loki háromszor kísérelt meg öngyilkosságot a börtönében, mikor Thor és a többi isten úgy döntöttek, változtatnak a helyzetén. Mindannyiukat megrémítette az eset, ilyennel még sosem találkoztak, és nem is akarták, hogy Loki meghaljon. Thort nagyon megviselte volna. Ugyanakkor hiába akarták felrázni Lokit ebből a félig halott állapotból: se a lovaglástól, se az edzéstől, se beszélgetéstől nem éledt fel. Csak ült egy helyben, bambán meredt maga elé, és semmit nem csinált, semmire nem reagált. Akárha csak egy szobor lett volna.

 - Gyerünk, kaptunk szobát – lépett hozzájuk Stark, mire Thor felriadt a kétségbeesett gondolatokból. Nos igen… amikor lejött a Földre Lokival, hogy segítséget kérjen a Fémembertől, nem éppen erre gondolt. Azért választotta a milliárdost, mert úgy gondolta, hogy ő a legtöbbet megélt ember, aki nagyon is jártas a szórakozásban, így bizonyára tud majd javasolni valami elfoglaltságot, amivel Lokit vissza lehet billenteni önmagába. Egy-két örömteli, boldog élmény… segíthetett volna. Na de örömlányok?

Thor még mindig azon gondolkodott, hogyan fogalmazza meg a problémát. Igazából esze ágában sem lett volna kitenni ennek Lokit. Ha az felébredt volna élőhalottságából, és elmondta volna, miért akart meghalni, a villámmester elintézte volna, hogy kihozzák a cellájából, és más büntetést kapjon. Ha Loki megbánta a tetteit, Thor örömmel enyhített volna a szenvedésén. Ehelyett most arra készült, hogy egy csapat hiányos öltözetű nő közé lökje, amikor Loki talán nem is vonzódik a nőkhöz.

Stark egy idióta. Kár volt vele próbálkozni. Igaz, hogy egy csomó pénzt költött rájuk (nemcsak új ruhákkal halmozta el őket, amiktől igazán elegáns halandóknak tűntek, hanem teljes szépségápolási kúrában is részesültek, hajvágástól kezdve masszírozásig minden volt ott), és hálásnak kellett volna lennie. Nos, talán egy kicsit az is volt. Bevallottan nem ismerte eléggé a midgardiakat, és egy földi jövendőbelivel az oldalán, ezt Thor elég nagy szégyenként élte meg. De azért…

„A vásárlás… a kulcsszó. A vásárlás fel fogja olvasztani a jégszívet. Csak várd ki a végét. Ma egy csomó pénzt fogunk kiszórni, és este Loki már újra önmaga lesz… vagy valami olyasmi.”

Megvenni ezeket a lányokat, akik előttük libegtek fel a lépcsőn, Thor szerint nem volt egyenlő a vásárlással. Egyébként is zavaróan kevés és apró ruha volt rajtuk, szinte mindenük kilátszott. A villámmester inkább rájuk se pillantott, ha nem volt muszáj, habár nehéz feladat volt, hiszen Stark vagy húsz szolgálatkész asszonyt fizetett ki, hátha megtalálják közöttük a Lokinak valót.

Thor végül lemondó sóhajjal lépett a nekik kirendelt szobába. Nem hitte el magáról, hogy tényleg képes erre, de ha a milliárdos már ennyi mindent elrendezett, ő nem akart visszakozni.

A hálóterem, ahova keveredtek, miután felgaloppoztak az emeletre, hasonló színeket viselt, mint az előcsarnok, csak épp még több függöny, selyem és egyéb anyagok lógtak benne, puha, terebélyes ággyal, kényelmes fotelekkel. Aztán ahogy Stark elhelyezkedett, Lokit meg középre állították (Thor ott maradt mellette, mert rossz előérzete támadt, de legalábbis furcsa idegességtől rándult össze a gyomra), sorban jöttek be a lányok a szobába. Volt közöttük mindenféle: szőke, barna, fekete, más bőrszínű, különböző magas, különféle adottságú és formájú… És mind szép volt, ezt Thor elismerte, annak ellenére, hogy nem akarta őket jobban megnézni.

Számára mégis kínszenvedés volt az egész. A lányok sorban bejöttek a szobába, Lokihoz dörgölőztek, beszéltek neki, simogatták, és Stark meg ő élesen lesték a fivére reakcióit, de az első öt után semmi sem történt. Aztán jött még öt, és a következő ötnél már a milliárdos is a homlokát ráncolta. Thor a fejét csóválta, ahogy a huszadikat is megpróbálták, majd valahogy ösztönösen fogta meg újra Loki karját, és megpaskolta, mintha azt akarta volna mondani neki, hogy ne búsuljon… pedig hármuk közül nem ő búsult.

 - Stark, szerintem ennek nincs értelme – jegyezte meg Thor fáradt, rekedt hangon, és bizonytalanul sandított a fivérére. Nem tűnt úgy, mintha Loki tisztában lenne azzal, hol van, vagy kik veszik körül.

 - Ha megmondanád, milyen az ízlése nők terén – tárta szét a karját a milliárdos, enyhe gúnnyal a hangjában. – Netalántán a férfiakra bukik az öcskös?

Thor vetett egy pillantást a karikás szemű testvérére, aki mintha most sápadtabbnak tűnt volna, mint eddig, de lehet, hogy csak a félhomályban tűnt ki jobban a fehér bőre.

 - Valójában szerintem igen.

Thor ránézett a markában tartott karra, majd vissza Loki arcára, és élesen fürkészte. Mivel még mindig erősen fogta, jól érzékelte, hogy Loki megfeszült, amikor ő válaszolt Starknak, és hirtelen a pillantása is mintha… Ahogy Loki most nézett, mintha inkább… Megrémült? Igen, valamiféle űzöttvad-tekintettel meredt maga elé, és nemcsak a karja rándult össze, de a kezét is ökölbe szorította. Akkor Thor jól tippelt?

 - Hm – jött a milliárdos reakciója, aki nem vette észre az apró eseményt, habár furcsán méregette Lokit. Thornak megfordult a gyomra, és készen állt arra, hogy megvédje a fivérét az ócsárló szavaktól. – Oké. Mondhattad volna azelőtt is, hogy kidobtam itt egy csomó pénzt, de még nincs vész. Akkor a férfiakból milyen típusúakat szereti?

 - Azt nem tudom – vallotta be Thor kelletlenül, mire Stark hitetlenkedve rámeredt.

 - Atyagatya, az istenek ennyire prűdek? Most már örülök, hogy nem tartozom közétek. Sebaj, majd ott is tartunk terepszemlét. Tudok pár helyet, ahol férfikurvák szórakoztatják a vendégeket…

 - Stark – emelte fel a hangját Thor, és szigorú tekintetet vetett a megszólítottra. – Szerintem ezt most hanyagoljuk. Loki… talán még sosem… Előbb próbáljuk ki a többi dolgot, amit először javasoltál. Menjünk el abba a vidámparkba, nézzünk filmet… de ez… nekem ehhez…

 - Erkölcstelen? – segítette ki összehúzott szemekkel Stark, majd mélyet szusszantott. – Ennyire szentek vagytok? Hát jó… Ahogy akarod, Tarzan. Menjünk máshová holnap. És mi van akkor, ha nem lesz elég intenzív számára az élmény? Itt az ösztöneire próbáltam hatni… ki tudna ellenállni egy csapat gyönyörű nőnek… vagy adott esetben férfinek? Ez nem olyasmi, amit ő eldönthet, szemben azzal, hogyha elvisszük egy filmre. Nem is figyel arra, amiket mondunk. Ám a test önkéntelen reakciói felélesztenék.

 - Lehet, hogy igazad van – ismerte el Thor kelletlenül, és inkább nem mondta meg, hogy úgy érzi, Lokiban történt valami változás. Ha jól értelmezte az arckifejezését, ha jól olvasott a jelekből, Lokit megrémítette, hogy rájöttek a titkára. Ha Stark rászabadít egy csapat férfit, azzal csak kellemetlen helyzetbe hozza őt, és nem mellesleg Thort is. Mert még csak elképzelni is hátborzongató volt. Nem mintha undorodott volna Lokitól, csak… Egyszerűen nem akarta ezt. – És tudom, hogy azért akarod, hogy túllegyünk rajta minél előbb, mert teher a jelenlétünk a számodra. De kérlek… ne így próbálkozzunk.

A milliárdos engedett Thor könyörgésének. Stark távozás előtt kimosta magát a nagyfőnöknél, bocsánatot kért a csalódott, de nevetgélő és integető lányoktól, aztán a hazavezető úton nem beszéltek, habár Thornak feltűnt, hogy Stark többször is megbámulja a mellette, az anyósülésen gubbasztó Lokit. A villámmester úgy látta, a testvére kibámul az ablakon, és észre sem veszi a mustrálást. Nem mintha a Fémembert ez visszatartotta volna, és Thor ingerült lett miatta, főleg, amikor látta, hogy Stark olyan irányokba is néz, ahová talán nem kellene. Miért bámulja meg így? Eddig nem volt számára Loki elég érdekes, most meg…

De aztán hazaértek, és akkor Thor megnyugodott. Stark volt olyan kegyes, hogy saját szobát biztosítson nekik az újjáépített Tornyában, ahová rögtön bevitték Lokit, és az csak eldőlt az ágyon. Nos igen, a bordélyházban tapasztalt reakciók eltűntek róla, vagy csak Thor nem tudta újra érzékelni az öccsén a változást.

 - Nem akarod felfrissíteni magad? – kérdezte aztán Stark, ahogy ők ketten kimentek a konyhába. A milliárdos töltött magának egy pohár alkoholt, ő pedig csak gondolkodni szeretett volna. – A fürdő áll a rendelkezésedre, ha úgy döntenél. Tudod, merre van.

 - De, lehet, hogy igénybe veszem – kapott az alkalmon ő. Igazából eléggé irritálta az a sok kence, amit a szépségszalonban rájuk vakoltak. Úgy illatoztak mindhárman, mint valami virág.

 - Jó. Én pedig összeállítok egy listát, mit is lehet még tenni az öcséd érdekében. – Stark vetett rá egy különös, nyomatékos pillantást, amit Thor nem tudott értelmezni. – Bár többet érne egy pszichológus, mert elképzelhető, hogy azzal, hogy gyereknapot tartunk neki, nem érünk el semmit.

Thor nem tudta, mi az a pszichológus vagy gyereknap, de ráhagyta a másikra a dolgot. A fürdőben is Lokin agyalt, ahogy magára engedte a meleg vizet, és a gőz körbeölelte. Amióta a testvére először próbálkozott ezzel az ostobasággal, ő nem tudta többé titkolni az aggodalmát. Miatta még Jane unszolásával se foglalkozott, hogy tűzzék ki végre az esküvő időpontját… valahogy nem tudott arra gondolni, hogy ő mulasson, míg a fivére ilyen lelki válságokat él át, hogy meg akarja ölni magát. A csodával volt határos, hogy Loki háromszor is elszúrta.

Thor nem tudta nem önmagát vádolni, és ez megmérgezte az ő napjait is. Állandó feszültséget és fájdalmat érzett, ok nélkül vált ingerültté, még a menyasszonyával is veszekedett, pedig ilyenre azelőtt nem volt példa. De nem tudta, mit tehetne, és ez a tehetetlenség az őrületbe kergette.

De azért, mire kijött a tus alól, egy kicsit megnyugodott. Lehet, hogy Stark nem szívesen látja őket vendégül, ám segít, minden rossz tapasztalata ellenére, pusztán csak azért, mert Thor megkérte őt rá. Ki fognak találni valamit… ha pedig ez sem válik be, és Loki ilyen magatehetetlen marad, akkor… azzal majd foglalkoznak abban az esetben.

Valahogy fel sem fogta, mit lát, ahogy belépett a nekik kirendelt szobába, és megállt az ajtóban. Kellett egy-két hosszú másodperc, míg értelmezte a képet és a hangokat, és akkor fordult vele egyet a világ. Megértette, hogy az öccse fölé hajoló alak Stark; a milliárdos ajkai falják olyan hevesen Loki félrebicsakló, karcsú nyakát, az ő kezei túrják szét a testvére új ingét, amiben furcsán elegáns volt egész nap.

Loki pedig nem csak egy darab faként feküdt alatta. Nemcsak, hogy engedelmesen feszült a Fémember testéhez, és úgy törleszkedett hozzá, mint korábban az örömlányok őneki, de még át is karolta a férfit, és halkan nyöszörgött, ahogy az cuppogó hangok kíséretében egyre lejjebb csókolta.

Mellbe vágta Thort ez a látvány, de aztán a fejébe ötlött, mit mondott Starknak, mielőtt hazajöttek, meg miről beszéltek később, mielőtt ő megfürdött… és pokoli harag éledt fel benne. Ez a halandó mindig túllő a célon… Hát nem azt beszélték meg, hogy nem erőltetik ezt a témát? Mégis, hogy van képe letámadni Lokit?

Egyetlen lépéssel szelte át a szobát, és úgy rántotta le Starkot Lokiról a vállánál fogva, mint egy rongydarabot. Elhajította a bejárat felé, és a milliárdos nagyot csattant a padlón, aztán nyögve feltápászkodott. Thor dühe azonban alig csökkent; valahol tudta, hogy nagyon ostobán viselkedik, és nem kéne ilyen agresszíven reagálnia, de közben nem tudta kiverni a fejéből az előbbi képet, és egyszerűen nem akart több szorító érzést a mellkasába, nem akart látni ilyesmit. Nem akarta, hogy a testvérét kihasználják, amíg védtelen, főleg nem erre a dologra.

 - Hé, állj le – kiáltott fel Stark, ahogy Thor megközelítette, amikor már felállt. A milliárdos szája vérzett, és sziszegve markolta a saját könyökét, de azért arra még futotta neki, hogy tüzelő tekintetet vessen rá. – Nem vagy normális. Ez a hála azért, amit értetek teszek?

 - Erőszakoskodtál vele – süvöltötte Thor, képtelenül arra, hogy visszafogja magát, és nyomatékosan a háta mögé bökött.

 - Persze – vigyorodott el gúnyosan Stark, de a hangja remegett. Ennek ellenére hátrafelé tett egy lépést. – Alighogy megcsókoltam, alám simult, mint egy szajha. Nem hiszem, hogy ez erőszak lett volna. És nem hiszem, hogy ez a sóbálvány-állapot valós lett volna. Az nem fordult meg a fejetekben, hogy Loki azért játssza el, hogy depressziós, és azért kísérletezett öngyilkossággal, mert tudta, hogy akkor kihozzátok a dutyiból? Hm? Aki meg akarja ölni magát, annak elsőre sikerül. Ő csak imitálta, hogy felfigyeljetek rá. Ha engem kérdezel, egészen eddig átvert mindannyiótokat. De persze én vagyok a rossz a szemedben. Nos, akkor vidd csak haza, és folytassátok úgy, ahogy akarjátok, de most már tudjátok, mi a helyzet vele, hála nekem.

Thorban lüktetett a harag, azonban most már nem Starkra volt dühös, hanem magára. Amit a Fémember mondott, megdöbbentette, és automatikusan tagadni akart, védeni az öccsét, de hirtelen ráeszmélt, hogy Lokitól kitelne egy ilyen alakítás, és legszívesebben fejbe verte volna saját magát, amiért bedőlt neki. Igaz, most nem csak ő volt az ostoba, mert mindenki elhitte odahaza, de ez nem mentesítette őt a felelősség alól. Még jó, hogy Loki nem szökött meg, mialatt ő teljes pánikban vergődve próbálta megmenteni a lelke épségét.

Hagyta, hogy Stark kimenjen a szobából, és eztán egy időre csend ült a hálóra. Thor végül erőnek erejével lazította el magát, mert tudta, hogy ha nem teszi meg, Loki nagyon meg fogja bánni, hogy megszületett. Odament hát az ajtóhoz, csendesen becsukta, majd az ágy felé fordult. Így, hogy a konyhából nem áradt be fény, csak a nagy ablakokon egy kevés, alig látta Lokit, amint az felhúzott, széttárt térdekkel támaszkodott a párnán. Ébren volt, magánál volt, a takaróba kapaszkodott, és a szeme csillanásából kiderült, hogy Thort nézhette.

 - Mennyi igaz abból, amit a Fémember mondott?

Loki megrándult, majd lehajtotta a fejét. Thor türelmesen várt, ugyanakkor nem tudott egy helyben állni. Lassú léptekkel megközelítette az öccsét, mire az odébb húzódott, majd mikor észrevette, hogy ő nem bántja, oldalra fordult, háttal őneki, és felhúzta a térdét a mellkasához.

 - Számít ez? – Hosszú idő után az első mondat; Loki hangja rekedt és mély volt.

Thor leereszkedett a fivére mögé, és felé hajolt. Nem tudta, mit is akar pontosan tenni Lokival, de az, hogy a másik láthatóan félt a tettlegességtől, elvette a villámmester kedvét egy pofontól.

 - Mióta tudsz róla?

Most Loki kérdezett, és ha Thor nem ült volna olyan közel hozzá, nem is hallotta volna meg a suttogást.

 - Hogy a férfiak vonzanak? – kérdezett vissza, mert nem volt biztos benne, mire vonatkozik a kérdés. Amikor Loki nem reagált, azt igennek vette, mire mélyet sóhajtott. – Más ember a helyedben kihasználta volna a női rajongók hadát, Loki. Mindig is népszerű voltál a körükben, csak úgy tettél, mintha nem vennéd észre… vagy tényleg nem vetted észre?

 - És te mióta veszel észre ilyesmit? – jött a keserűnek tűnő válasz. – Ha az orrod alá nyomják, az se tűnik fel. Csak azt csodálom, hogy nem kürtölted tele vele Asgardot.

 - Hát ennyire nem bíztál bennem? – Loki mindig is jobban tudta őt bántani a szavaival, mint harc közben, és Thor még mindig, sok-sok év múltán sem tudott ezen teljesen túllendülni. – Az én célom sosem a te megalázásod volt, testvér. Szerettelek… és még most is szeretlek. De ha nem hagysz más lehetőséget, mint…

 - Persze, fogd csak rám – ült fel hirtelen Loki, és a mozdulattól olyan közel került egymáshoz az arcuk, hogy összeért az orruk. Ennek ellenére Thor látta a vicsort a testvére arcán… és érezte a ráfújt, rákent kölnik és krémek édes, fejbevágó illatát. Loki arca sokkal egészségesebb színű lett a kezelés után, bár a sápadtságán nem segített semmi. A haját megmosták, igazítottak rajta, most puhán, lágy loknikkal omlott a keskeny vállaira – a hullámok, amiket egy fémrúddal tettek beléjük a kozmetikusnál, még mindig megvoltak, dacára az egész napi csavargással és az iménti csókcsatával. – Mindennek én, csakis én vagyok az oka. Csodálod, ha nem bíztam benned? Állandóan kellemetlen helyzetbe hoztál! Mi lett volna akkor, ha kiderül, hogy nem tetszenek a nők, vagy ha megtudod, ki az, aki tetszett? Ugyan, te se gondolod komolyan, hogy végighallgattál volna röhögés nélkül. Aztán csak egyszer kell lerészegedned, és elgajdolnod mindenkinek.

Thor nehezen figyelt a másik mondanivalójára. Nagyon furcsán érezte magát, talán a Loki felől áradó illatözön miatt. Vagy csak tényleg túl közel voltak egymáshoz, és a fivére hevességének a melegétől forrósodott fel az ő arca is. Aztán Loki elhallgatott, és valószínűleg rájött, hogy Thor már nem figyel rá, azonban ahelyett, hogy erre megint felkapta a vizet, önkéntelenül nézett le Thor szájára, és vett egy mély levegőt, amit aztán elfelejtett kifújni.

A villámmester csak egyféleképpen tudta értelmezni ezt a reakciót, és képtelen volt másra gondolni, mint arra, hogy megadja a Lokinak, amit szeretne. Olyan természetesnek tűnt, mint a lélegzés, vagy az, hogy vert a szíve. És mielőtt hagyhatta volna, hogy a gondolatok ismét elárasszák, inkább közelebb hajolt Lokihoz. Az ajkuk összesimult, és Thornak azonnal kiszáradt a szája – az öccse pedig megérezhette ezt, mert engedelmesen, remegő nyelvvel nyalta meg.

Thor a megborzongásra tért magához, és úgy érezte magát, mintha a nyakába öntenének egy vödör jeges vizet. Felpattant, és egészen az ajtóig sietett, háttal Lokinak, levegő után kapkodva, és küzdve a testében lábra kapó forrósággal. Saját magától megrémülve meredt a bejáratra, és a szájára simította az ujjait.

Mit művelnek? Mit művelnek? Még jó hogy… Rögtön ezután egy másik gondolat villant az agyába, amitől újra végigszaladt a gerincén a hideg. Ugye, Loki nem… az a személy, akire az előbb utalt, ugye nem…?

Kellett egy pár perc. Hallotta Loki lihegését is, de inkább nem fordult felé többször. Nem akarta látni most, épp elég volt visszaemlékezni. Thor keze remegett, és ilyesmit ritkán érzett.

 - Holnap… hazamegyünk. Visszamész a börtönbe. Ha újra próbálkozol a kiszabadulással vagy manipulációval, szigorítani fogjuk az őrizetedet. Megértetted?

Csend volt, és ez a csend szinte fájt Thornak. Amit mondott, az is fájt neki, de hirtelen csak ennyire volt képes. Mert erre mit reagálhatott volna mást? Nem akart gondolkodni rajta. Majd esetleg később, ha már elmúlt az első sokk.

 - Meg – jött az elhaló, rekedt válasz.

„Helyes.” – gondolta Thor összeszoruló torokkal. „Jobb, ha elfogadja. Nem mutathatom neki, hogy hatással volt rám. Soha többé nem mutathatom ki neki, amit érzek.”

Thor magára hagyta a fivérét, és inkább a nappaliban feküdt le, de képtelen volt lehunyni a szemét abban a tudatban, hogy mit is jelenthetett ő az öccsének hosszú, hosszú éveken keresztül… és hogy neki erről fogalma sem volt. Nos… jobb lett volna, ha most sem tudja meg, nem az eljegyzése után, az esküvője előtt, nem akkor, amikor már késő. Már nincs visszaút.

Következő

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés