7. nap

Szerepjáték

 - Thor, muszáj ezt nekünk…

 - Megihletődtem – kiáltotta Thor lelkesen, és felemelte a karját. – Jaj, Loki, ne kéresd magad!

 - De miért kell ehhez szoknyát húznom? – fintorgott Loki vörös orcával. – Tudod, hogy leszek neked alul, de muszáj ilyesmivel megalázni?

 - Azt mondják, hogy az ilyen kellékek és a színjátszás fel tudják dobni az alkalmat – okoskodott Thor, de mint mindig, most is rosszul állt neki az intelligencia (talán, ha nem csak tettette volna, hogy van neki olyanja…). – Ágyjátékok. Játssz velem, Loki! Úgy szeretném! És kíváncsi vagyok, hogy néznél ki szoknyában. Naaa… tudom, hogy nagyon csinos és szép leszel.

 - Állj már le – morogta Loki a lehető legjobban zavarba jőve. – Jó, hogy nem mindjárt azt mondod, milyen nőies leszek. Kicsit sértő, amiket felsoroltál. És ha véletlenül apánk vagy… valaki…

 - Eddig sem buktunk le – szegte fel a fejét Thor, és büszkén mosolygott. – Különben is, te mondtad, hogy amíg csak kielégítjük egymást, addig nem teszünk rosszat.

Loki már bánta azt a napot. Kicsit részegek voltak mindketten, és ez valahogy oldott a gátlásaikon. Loki akkoriban élte meg először, hogy milyen is a nemiség, és a legkisebb érintéstől is felizgult. Valahogy kicsúszott a száján, hogy kedve lenne egyszer kipróbálni Thorral, és valóban azzal akarta kicsikarni a pozitív választ a testvéréből, hogy azt mondta, amíg nem fordul komolyra a játszadozás, addig igazából teljesen normális, amit csinálnak.

Na jó, annyira mégsem. Azóta Loki többször is visszariadt saját magától, de Thortól még jobban: egyszerűen meglepte, hogy a bátyja ennyire rákapott erre. Pedig… tulajdonképpen, Loki meg tudta kívánni, még azt is szerette, ha Thor irányított, de… de azért mással is csinálta volna, főként a nők érdekelték. Ugyanakkor a bátyja állandóan kisajátította magának, és néha olyan erőszakos lett, hogy Loki inkább beadta a derekát.

De azért hercegnőruhába öltözni, és előadni, hogy ő egy megmentésre váró leány… Thort ezt a midgardiaktól szedte. Nem olyan régen tanultak a halandók tanmeséiről, azokban esett szó a „herceg megmenti a királylányt a szörnyetegtől”-témakör. Loki furcsának találta, hogy a halandók ilyenekből veszik a tanaikat, nem pedig valós regékből, de aztán már nem ezért bosszankodott. Egyszer még nagyon ráfáznak, hogy annak idején rábeszélte Thort a légyottokra. Ha a családjuk rájön… csoda volt, hogy még nem sejtették. Csoda volt, hogy Thor nem kezdte csókolgatni Lokit mások szeme láttára.

De végül is beleegyezett. Tudta, hogy Thor úgysem hagyja békén. Legalább azzal nyert egy kis időt, hogy rámutatott, nehéz lesz szerezniük igazi női ruhát, és Thor persze rögtön felkerekedett, magára vállalva a bátorságot igénylő feladatot, hogy hozzon egyet. Addig Loki lemondóan előkészítette a terepet, és egy kicsit szégyellte magát. Valahol nagyon kicsúszott a kezéből ez az egész, és túl jó volt. Talán csak azért, mert tilos volt, de… Thor lelkesedése az alkalmaik iránt eléggé fenntartotta az ő érdeklődését és vágyát is.

Mire Thor visszaért, Loki eltűntette az arcáról ezeket az érzelmeket, csak a kíváncsiságot hagyta megjelenni magán, és végül el kellett ismernie, hogy a finom, halványzöld selyemszövet, amit a fivére lóbált a kezében, elég szépnek tűnt. Kicsit aggódott a bátyja ízlése miatt… hogy miféle förmedvényt hoz majd… de kellemesen csalódott.

 - Úgy érzem magam, mint egy ötéves – morogta Loki újra csak elpirulva, miközben mindketten elfordulva öltöztek át a szerepükbe. Az ajtót persze gondosan bezárták, de már elég késő volt ahhoz, hogy ne zavarja őket senki a vacsoráig, addig meg pont akadt egy bő órájuk. – Soha többet nem akarok szoknyát húzni, megértetted?

 - Jó jó… kárpótlásul legközelebb majd a te vágyaid teljesülnek, rendben, testvér? Mit szeretnél?

Loki hirtelen nem tudta, mit szeretne, és ezt megmondta Thornak; nem akart a jövővel foglalkozni ezekben a percekben, sosem akart. Helyette jelezte, hogy ő elkészült, majd fel is mászott az asztalra, amire három széket támasztott. Az asztal volt a torony, a székek támlái alkották az erkélyt, Loki még egy lepedővel is lefedte, hogy élethűbb legyen… ő pedig az „erkély” párkányára könyökölt. A ruha szorította, mellben viszont túl bő volt… Nem állt neki kitömni, annyira nem akart benne lenni. Csak mikor elfoglalta a helyét, nézett végig a partnerén.

Thor nem sokban különbözött attól, amilyen szokott lenni. A legelegánsabb ruháját vette fel, sisakostul, kardostul, mindenestül, csak most egy szál rózsát is szervált valahonnan. Valószínűleg az anyjuk kertjéből tépte le, mikor Loki ruháját szerezte. A rózsát a szíve fölé tette, a köpenye külső zsebébe, majd vigyorogva fogott egy széket, odatette Loki asztala elé, és amikor felállt, majdnem egy szintbe került a feje az övével.

 - Hercegnőm – susogta átélt áhítattal Thor, és olyan szerelmesen csillogott a szeme, hogy Loki most először gondolt arra, hogy… de nem. A fivére csak beleéli magát a szerepbe. Neki ettől függetlenül is nehezebben ment a levegővétel, és hiába nem volt még itt az ideje, szinte azonnal lüktetni kezdett benne a forróság. – Eljöttem, hogy kiszabadítsalak. Elviszlek magammal, feleségül veszlek, és örökké együtt élünk, szerelemben és boldogságban, amíg meg nem halunk.

Erre kellett volna valami érdemlegeset reagálnia? Loki most már nem tudott nem elvörösödni, és zavarta, hogy ilyen könnyen megtörtént. Ez a pillantás, amit Thor vetett rá, és az élethűen és teljes meggyőződéssel ejtett szavak valahogy önkéntelenül is megtették a hatásukat. „A fene vigye el, Thornak igaza volt… ez tényleg hatásos.” – gondolta, és nem tudta, mit érez forróbbnak: az arcát vagy az ágyékát.

 - Öhm… - Próbálta beleélni magát a sok éve rabságban élő királylány szerepébe, de az jutott eszébe, hogy ha ilyen sokáig egy szobában senyved valaki bezárva, az biztos ápolatlan, kócos és sápadt, tán még büdös is, ha nem engedik fürdeni… és ettől a gondolattól ostoba röhögcsélés tört ki belőle.

 - Olyan komolytalan vagy, Loki – ciccegett Thor meglepődve, de aztán nevetett vele párat. – Nem tudom, mi tetszett ennyire, de imádom, amikor ilyen vagy.

 - Amikor komolytalan vagyok? – kérdezett vissza még mindig remegő ajkakkal, és legalább addig igyekezett a feladatra koncentrálni. Ha a sok alsószoknya nem ingerelte volna ennyire merevedő péniszét, még nagyobb sikere lehetett volna.

 - Amikor önfeledten nevetsz – jött a furcsán magabiztos válasz, majd mielőtt Loki reagált volna, Thor felnyújtózott, és szájon puszilta. – Hadd lopjak még csókokat az én bájos leendő arámtól.

Aztán már jött is újra, és Loki tüdejébe beszorult a levegő, ahogy a bátyja rögtön erre terelte a témát. Persze, visszacsókolt, legalább olyan hevesen és vágyakozva, mert el kellett ismernie, tényleg igazán megkívánta a dolgot. Pihegve nyalogatták egymást, a nyelvük harmonikus táncot járt egymáson, még a kényelmetlen helyzet ellenére is érzéki és izgató volt Loki számára, pedig a szék karfáján könyökölt, és kinyújtotta a nyakát, hogy jobban elérje a fivére száját. Ebben a pózban ráadásul rá kellett térdelnie a székre, és így a szoknya összegabalyodott a lábai körül – még jobban fogságba ejtette lüktető férfiasságát, ami már most vágyott az érintésekre, és nehezére esett nem enyhíteni ezen az érzésen egy kis csípőringatással. Azonban nem tudta, kié a ruha, és nem akarta teljesen használhatatlanná tenni azzal, hogy összekeni a gyönyörnedvével; minél előbb meg kell szabadulni tőle.

 - Gyeh… gyere be hozzám, hercegem – hajolt hátra Loki szuszogva, amikor megbillent alatta a szék, ahogy Thor a nyakára csúsztatta a kezét, és közelebb akarta húzni. – Gyere a hálótermembe… és tégy teljesen a magadévá.

Ostobán érezte magát, hogy ezt mondta… vagy inkább elgyengültnek. Tudta, hogy csak egy szerep, és hogy Thor nem fogja komolyan venni, de mégis… ez felért egy felajánlkozással.

Thor a székekről lelógó lepedőn keresztül tapogatta ki magának az asztal szélét, amire fellépett, majd Loki hátrébb húzódott, és a másik így átléphette az „erkélykorlátot”, és besétálhatott a „hálóba”. Thor megállt a szék előtt, és végignézett Lokin, aki viszont azonnal észrevette, hogy sokkal kisebb a helye, mint amire számított. A sok réteg szoknya terebélyesen ölelte körül a lábát, és több területet foglalt el így, mint normális esetben lett volna. Az pedig egészen vicces volt, ahogy lepillantva az ölére észrevette a szoknya elején a dudort, amit a saját merevedése okozott. Nem éppen volt királylányos.

Thor hozzálépett, a derekára tette a kezét, és ezzel szótlanul kényszerítette Lokit, hogy nézzen a szemébe. A kék ékkövekben ismerős tűz égett, ami lángra lobbantotta őt, mintha eddig ugyan nem vágyott volna eléggé Thorra, és amit az képes volt tenni vele. A bátyja ügyesen csókolt, de a kezével még nagyobb gyönyöröket tudott okozni, és valahogy annyira ráérzett arra, mire van szüksége Lokinak, mintha valójában teljesen egyek lettek volna.

 - Gyönyörű vagy – lehelte Thor Loki szájára, és az ajkaival megcirógatta őt, hogy Loki egész testében megremegett. – Bocsáss meg, ha megbánt, de… lánynak is rettentően kívánatos lennél.

Agyon tudta volna ütni Thort, de inkább napolta a dolgot, amikor rájött, hogy ezzel az újabb vallomással megint erősödött benne a vágy.

 - Thor… - zihálta erőtlen hangon, aztán felnyikkant, ahogy a bátyja megmozdította a lábát, és nekilökte az ő szoknyájának, pont azon a részen, ahol annyira feltűnő volt. Önkéntelenül rándult meg, és préselte magát a fivére lábához, de a nyomás nem volt elég erős, ringatózni kezdett, feledve a szerepét, és elege volt már ebből a ruhából is. Egy csomó selyem és csipke, csak felesleges holmik… - Csináljuk. Nem megy nekem tovább…

Nem kellett kétszer kérnie. Thor olyan hevesen csókolt a nyakába, hogy Loki elvesztette az egyensúlyát, de a másik erősen tartotta izmos karjaival, amiket sokan megirigyeltek Asgardban. Ő maga csak belekapott Thor vállába, és átadta magát a kényeztetésnek. Általában viszonozta a csókot, de most, hogy így álltak, nem volt rá alkalma, sem elég jó helyzete.

Aztán Thor váratlanul megfordult vele, és leültette Lokit a székekre, majd letérdelt elé, és felhajtotta a sokréteg szoknyát. A kezével azonnal Loki szétnyíló, érzékeny bőrű combjára siklott, és az ujja végeivel cirógatni kezdte, ő meg nyöszörögve feszült hátra a támlának. Thor játszott vele: nem érintette meg lüktető nemi szervét, csak körülötte cirógatta, a szoknyát sem vette le róla, ezért a felgyűrődő anyagok plusz nyomást gyakoroltak elhanyagolt szervére, és ha nem így lett volna, Loki már rég magához tudott volna nyúlni, nem akadályozta volna a rengeteg abroncs. Ehelyett most kapaszkodott kétoldalt maga mellett, és oldalra hajolva ajánlotta a nyakát csókokra.

Thor ajkai nedves nyomot hagytak bizsergő bőrén, lesiklottak Loki kulcscsontjára, majd a mellkasa kilógó részeire, aztán a ruhán keresztül megszívta a mellbimbóit, amitől Loki megrándult, és tudta, hogy nem bírja már sokáig. Az odalent, a szoknya alatt matató ujjak, Thor gátlástalan kényeztetése… igen, ez igazából túl jó volt, hogy abba akarja hagyni. Ha Thor azt mondta volna, hogy nem akar vele többször lefeküdni… azt nem is biztos, hogy elviselte volna.

 - Thor – lihegte újra, majd hátravetette a fejét, ahogy önkéntelenül mozdult előre. Legszívesebben Thor kezének lökte volna magát, de akárhogy ficergett, nem fért oda.

 - Loki – nyögte most válaszul a bátyja, majd felemelkedett, és egészen közelről nézett rá. Az ajkai duzzadtak és vörösek voltak, csillogtak a nyáltól, és ettől az ő nyáltermelése is valahogy megindult, hogy nagyot kellett nyelnie. Thor csapzott, kipirult arca sok mindent megért. – Mi van, ha… mi van, ha én akarlak?

 - Mih? – zihálta, és nem értette, mit kell ilyesmit kérdezni.

 - Azt akarom, hogy az enyém legyél. – Thor tekintete kitisztult, és sokkal komolyabb arcot vágott, mint akár egy fél pillanattal ezelőtt. A keze még mindig Loki combján figyelt, ezért neki nehezére esett a fivére mondandóját elemezni. – Ténylegesen akarlak, Loki.

Megértette. Hirtelen megértette, és ahelyett, hogy elborzadt volna, ez a rekedt beismerés csak még tovább tüzelte. Pillanatok választották el az orgazmustól, és félt, hogy nem tudja visszatartani, de ezt… ezt muszáj meggondolni, muszáj koncentrálnia.

 - Én… nem tudom – felelt a valósághoz híven, és szaporán pislogott. Könnybe lábadt a szeme a visszafojtott élvezettől, és nyüszítve megvonaglott. – Jó, csak csináld, m… mh…

Mindene megfeszült, ahogy a gyönyör végigszántott rajta, és gyorsan előrehajolt, hogy Thor vállára hajtsa a fejét. A teste meg-megrándult, és valahol a tudata peremén érzékelte, hogy ez most hiba volt, mert a ruha is rajta van még, de… nem tudta visszatartani. Miután elélvezett, a megkönnyebbüléstől elzsibbadó tagokkal ernyedt el. A férfiassága körül nedves anyagot érzett, a spermája lefolyt a feneke felé is, csiklandozta egy kicsit, és újra a tudatába került a két kéz, ami finoman pihent a combja belső felén.

 - A francba – motyogta a szégyentől megsemmisülten. Azonban Thor csak reszelősen nevetett.

 - Ha tudnád… milyen jó érzés, hogy én ilyesmit is elérek nálad. Nem mintha most nem érezném úgy, hogy én is képes lennék elmenni. De van még időnk. Menjünk kényelmesebb helyre, mit szólsz?

Okos ötlet volt, és Loki ezúttal nem kifogásolta. Thor felállt, és ő is gyorsan eligazította a meggyűrt szoknyát. Hogy fogják eltűntetni belőle Loki nyomait, anélkül, hogy lebuknának? Még ha maguk is viszik le a mosodába, a mosónők azonnal megértik. Ez beteges… Nem kellett volna belemennie, habár tényleg roppant izgalmas volt. Nem, nem is. Nem a ruha volt az. Hanem, amiket Thor mondott.

Ahogy a fivére leugrott az asztalról, majd igazi lovag módjára a karját nyújtotta felé, Loki magában azon töprengett, hogy vajon ha Thor csak úgy, a hétköznapokban tenne valami hasonlóan romantikus kijelentést, mit érezne tőle. Ugyanígy feldobogna a szíve, ugyanolyan élvezettel hallaná? Ugyanúgy felforrósítaná?

Thor óvatosan leemelte az asztalról, hiszen a szoknyában lefelé nehézkesebben mozgott volna, mint ahogy felugrott. Aztán az ágy felé vezette, és Loki, ahogy most visszaidézte az orgazmusa előtt elhangzott szavakat, hirtelen nem volt benne biztos, hogy akarja. Viszont nem volt bátorsága visszavonni a szavait, és túl… nos, igen, túl kéjvágyó volt, hogy ne használja ki az alkalmat. Kicsit belepirult a gondolatba.

Thor a kezét fogva segítette fel az ágyra, majd mikor Loki háttal ledőlt a párnákra, a testvére fölé mászott, és az ő combjai megint maguktól nyíltak szét. A szoknya ismét felcsúszott rajta, pedig tényleg kímélniük kellett volna… Loki inkább nem szólt semmit, csak belenézett Thor élénk tekintetébe.

A mostani csókok valahogy inkább puhatolózóak és kedvesek voltak, semmint letaglózók, de ugyanúgy hatottak Lokira. Még nem merevedett meg tőle, de kezdett újra pezsegni a vére, és már az se érdekelte, hogy tényleg ő került alulra. Igazából… egyszer az ő fejében is megfordult, milyen lenne, ha nem lennének testvérek, és szabadon szeretkezhetnének, úgy teljes értékűen. De most már volt annyi esze, hogy Thor előtt ne említse. Arra meg nem számított, hogy a játékaik a bátyjának is kezdenek túl kevéssé válni.

A másik elégítette már ki őt úgy, hogy felnyúlt neki, ezért ez az érzés ismerősként köszönt rá, ahogy Thor lassan fölé kerekedett, és a nyelvével síkosítva az ujjait, tágítani kezdte. Loki készségesen még nagyobb terpeszbe nyitotta a lábát, és a kezével igyekezett visszaadni minden érintést, amit kapott. A csókjuk aztán pihegő puszikká vált, ahogy mindketten kezdtek újra teljesen felizgulni, és amikor már Thor több ujjai is Lokit feszítette, nem fájón, épp csak picit kellemetlenül, és ő megint teljesen kemény volt, akkor a bátyja visszavonult, majd a mocorgásból ítélve, kioldotta az övcsatot és a gombokat a nadrágján.

Sosem voltak ilyen bensőséges helyzetben, és Loki egy kicsit félt. Tudta, hogy ez más lesz, a tágítás ellenére is fájni fog, és… De ahogy Thor megtámaszkodott felette, és mélyen a szemébe nézett, Loki inkább elűzte a gondolatot, helyette újra a bátyjába karolt, és amikor az lehajolt, ezzel egy időben egyszerűen felnyomta magát benne.

Jobban fájt, mint várta, de beharapta a száját, és csak szorosan ölelte a másikat. Thor vastag férfiassága túl keménynek tűnt, ingerelte a hasát, és ahogy aprót mozdult a csípőjével, még éles fájdalmat is okozott Lokinak. De Thor talán érezte, hogy ő mennyire megfeszül, mert nem kezdett hintázni, ahogy valószínűleg a saját ösztönei miatt tette volna, és Loki hálás volt. Könnybe lábadt szemmel, szaporán kapkodott levegő után. „Lazíts.” – parancsolta magának. „Csak akkor lesz jó.”

Eltartott egy ideig, mire a teste hozzászokott ehhez, és most emiatt is szégyenkezett egy kicsit. Thor egy szóval vagy mozdulattal sem éreztette, hogy elveszítené a türelmét, de Loki mégis tudta, hogy nehéz neki, hiszen már az előbb is pokolian felizgulhatott, amikor ő túl korán sült el. Most… most meg úgy tűnt, sokkal lassabb lesz a folyamat. A férfiassága is kicsit kevésbé lüketett a fájdalom miatt.

Aztán viszont valahogy enyhült az egész, és Thor akkor kicsit mozogni kezdett. Nem vitte túlzásba, épp csak annyira csinálta, hogy Lokinak már nem okozott vele fájdalmat, és ő megnyugodott. Nem is akart tovább várni, sem váratni a másikat. Akármi lesz a következmény, arra ösztönözte, hogy gyorsítson, és Thornak nem kellett kétszer mondani.

A testük meglepően könnyen vett fel közös ritmust, és bár a hevesebb lökések újra egy kis kellemetlenséget okoztak, a szorosan összefeszülő testük, még a ruhák ellenére is, igazán felizgatták. Loki vesszeje újfent a szoknya redőibe feszült, de ezúttal Thor hasának is nyomódott, és borzongatóan izgalmas volt ez az újfajta érzés, ahogy egyszerre töltötte ki, és préselte magához. Már nem számított semmi más, csak az aktus, és Loki mindenét beleadta, szenvedélyesen és alázatosan mozgott Thor alatt. A csókjuk aztán megszakadt, a pihegésük önfeledt nyögéssé vált, és egyre jobban kopogott mögöttük az ágy. A selyemszoknya susogása, ezek a hangok, és a testük épp csak hallható, csattogó-cuppogó hangja felhergelték Loki vágyát, és a még mindig jelen lévő, kis fájdalom ellenére is tudta, hogy megint nagyon közel táncol a kielégüléshez.

Egyszerre váltottak hirtelen nagyon gyors iramba, mintha egyszerre érezték volna meg azt a rándulást az alhasukban, ami jelezte, hogy mindjárt itt a vége. Lokinak addigra minden izma megfeszülve sikoltott az enyhülésért, az öle kínzón gyorsan pulzált, szinte már fájdalmas volt, fájdalmasabb, mint a vibráló érzés a fenekében. Lassan az öntudatlansággal harcolva zihálta Thor nevét minden heves lökésnél, elébe ment azoknak, és még a farizmait is erősebben szorította, hogy kipréselje magából…

Aztán újra átcikázott a gerincén valami villámszerű impulzus, amitől hátrafeszült, és felsikoltott. Egyszerre próbálta kifacsart pózban Thor hasához szorítani megránduló péniszét, amin égetőn fröccsent ki újra a gyönyörváladéka, és egyben Thor férfiasságára lökni magát, hogy az még mélyebben elérje, teljesen elmerüljön benne, mert nem élvezett volna el, ha nem teszi meg.

Loki rárogyott a párnákra, és hangosan nyöszörgött. Most sokkal jobban zsibbadt mindene, teljesen erőtlenné vált. Csak akkor nyitotta ki a szemét, amikor Thor az oldalára omlott.

A selyem undokul nedves hűvösséggel tapadt rá. Az sokkal kellemesebb (és furcsább) érzés volt, ahogy a bejáratán érezte kicsordulni Thor spermáját. Forró volt, sűrű, és érezte belül is, ahogy a fivére elengedte magát Lokiban. Egy kicsit ugyan újra erősebbé vált a fájdalom a záróizmaiban most, hogy Thor már nem töltötte ki, és hogy a vágy is elmúlt, de ő nem bánta. Még mindig reszketett mindene, ahogy belegondolt, hogy ezúttal tényleg eggyé váltak.

Ismét könnyes lett a szeme, és nem értette, miért. Gyorsan pislogott, de attól csak rosszabb lett minden, és a pici cseppek lefolytak az orra tövében. Odakapott, hogy letörölje őket, de elkésett.

 - Sírsz? Nagyon fáj? Bocsáss meg, nem kellett volna.

Thor azonnal fölé hajolt. Most még jobban látszott rajta az aktus, a haja fénylett az izzadtságtól, verejték gyöngyözött az arcán is, de a kék szemekben a legnagyobb aggodalom és féltés ragyogott, ahogy gyöngéden megtörölte Loki arcát.

 - Jól vagyok – motyogta, szánalmasan remegő és vékony hangon, és újabb könnyek potyogtak ki a szeméből. – Jól vagyok. Csak…

 - Többet nem kérek tőled ilyet – felelt Thor, és adott egy csókot Loki homlokára. Amikor újra felkönyökölt, látszott az arcán, hogy bűntudata van, és tovább simogatta őt. – Sajnálom. Kiengesztelhetlek valahogy? Bárhogy? Kérhetsz akármit. Akár vissza is adhatod nekem, ha azt szeretnéd.

Loki torka elszorult, és ettől csak megint szégyenérzete támadt, de most már nem akarta görcsösen visszatartani, hagyta, hogy eluralkodjon rajta az érzés, még akkor is, ha ezzel láthatóan megijesztette egy kicsit a másikat.

 - Csak… - Nem nagyon gondolta végig, mit akar mondani, akar-e egyáltalán bármit. Mert igazából nem lett volna mit visszafizetni Thornak. – Szeretsz engem? Másképp szeretsz, mint eddig? Mi van közöttünk?

Egyszerűen kibuktak belőle a kérdések, és Thor még az ijedtségéről is megfeledkezve, csodálkozva nézett le rá. Loki már épp zavartan visszavonta volna a szavait, de aztán a bátyja jól láthatóan komolyan elgondolkodott, és ezt látva inkább mégsem mondott semmit. Egy kicsit sikerült visszafogni azt a feszítő érzést is, ami legszívesebben zokogásra késztette volna. Szerencsére. Milyen kínos lett volna, ha tényleg nekiáll úgy bőgni, mint egy lány… már ez is sok volt. Nem értette, mi ütött belé.

 - Nem tudom, hogy másként szeretlek-e – felelt végül Thor, és Lokiban belül kellemetlenül rándult valami. A fivére viszont akkor mélyen a szemébe nézett, és elmosolyodott. – De szeretlek, mindennél jobban, és te vagy… tényleg te vagy az én hercegem, ha nem is hercegnőm. Nem tudom, hogy mi van közöttünk, mi más, mint ezelőtt, de szerintem nem is érdekes. Amíg együtt vagyunk, és szerethetjük egymást, szerintem nem kell ezen gondolkodni. Ha pedig valami megváltozik, vagy akadály kerül elénk, hát jobban megfontoljuk. Addig meg boldogan élünk, míg… hát, mi nem halunk meg olyan hamar, de addig boldogan élünk, úgy döntöttem.

Thor bölcsessége ezúttal nem tűnt álbölcsességnek, és furcsán megnyugtatták Lokit. Elmúlt a torkából a szorítás, és tényleg megkönnyebbülve, kellemes zsibongással a tagjaiban feküdt az ágyon. Na jó, a ruha egy kicsit kényelmetlen volt. És… megsajdult a feneke is, ahogy megmozdította a lábát. A szisszenését Thor azonnal megértette, és egy csókkal törölte el az érzést.

 - Jobb lesz, ha gyorsan teszek valamit azellen, mielőtt le kéne mennünk a többiekhez.

Loki egy szóval sem tiltakozott… de a ruháiktól végre megszabadultak mindketten.

Következő

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés