6. nap

Egymás ruháit viselni

 - Te jobban ismered Sifet és Thort is. Én meg téged ismerlek. Szóval… Te intézed a nőt, én te leszek, és távol tartom Thort tőletek, amíg elintézed a lányt. Így rád senki nem gyanakszik majd. Ne görcsölj annyira, mindent elrendeztünk.

Amora megrovó szavaitól Loki csak még rosszabbul érezte magát, de nem fordult vissza. Való igaz, mindent elterveztek, sőt, még alternatív ötletekkel is előálltak, hogy mindenképpen jól süljön el ez az este. Habár Loki úgy érezte, reménytelen az egész.

A bál után képtelen volt anélkül Thorra nézni, hogy ne jutott volna eszébe a csók, amit valójában nem is a bátyjától kapott – ha rápillantott, mindig elvörösödött, és inkább elfordult. Aztán megtörtént a baj: egy edzésen Thor félmeztelenre vetkőzött, mert Volstag kiizzasztotta, és nem sokkal később Loki futólépésben menekült a helyszínről, egy kőkemény merevedéssel, amit a hosszan tartó Thor-tanulmányozásnak köszönhetett. Aznap éjjel álmodott először a bátyjával, és ha nem lett volna előtte ez az eset, még akár Amorára is rákente volna; hogy ő küldte a látomást, és csak szekálni akarta vele. Nos, igazából elment a boszorkányhoz, és követelte, hogy magyarázza meg az álmot, de aztán csak még rosszabbul érezte magát, mert kiderült, hogy a lány semmit nem tud, és nem is tudta volna meg, ha Loki nem locsogja el.

Belátni, hogy kívánja a saját testvérét, nem éppen az a dolog volt, amit könnyen megemésztett, azonban még mindig könnyebb volt, mint az élet következő pofonja: amikor Thor és Sif bejelentették, hogy együtt vannak. Mindenki ujjongott, Lokit kivéve, aki a háborgó gyomrával volt elfoglalva. Akkor is a menekülést választotta, hogy nehogy kiadja magából a reggelijét (vagy éppen a fájdalmát, mert megint ő lett volna a gúnyolódások céltáblája, ha könnyekben tör ki a hír hallatán, mint egy lány), és bárhol megfelelt volna neki a rejtőzés, egy bokorban, egy kavics alatt, csak ne lássa senki, ne lásson senkit.

Amora még aznap este rálelt egy tengerparti barlangban, megtörve, a saját maga ellen irányuló gyűlöletében fetrengve, és az volt az a perc, amikor Loki a barátjává fogadta a boszorkányt. Nem azért, mert annak érezte: ha nem választotta volna a segítő jobbot, amit Amora nyújtott, már másnapra tele lett volna a falu a hírrel, hogy mi történt Lokival, ő legalábbis ebben teljesen biztos volt.

Szóval Loki összeszedte magát, de kerülte Thort, és Amora is tudta, hogy a kemény látszat ellenére még mindig legszívesebben elhagyná magát, akár meg is halna. A lány felajánlotta, hogy járjanak, engesztelésül, amibe Loki vonakodva beleegyezett, el is csattant egy-két csók, de amikor a testiség komolyabb részére került volna sor, Loki nem tudott produkálni ehhez semmi érdemlegeset. Akkor Amora azt mondta, tegyék féltékennyé Thort – ő ezt alapból elvetette, és nem is értette, miért biztatja még a másik, főleg ilyesmivel. Thor legfeljebb csak arra lehetett volna féltékeny, hogy Lokinak szebb párja van, mint neki, habár a fivére ilyesmit észre sem vett volna.

Amora viszont még eztán sem hagyta annyiban, és akkor állt elő az újabb ötlettel, amihez azonban már Loki képességeire is szükség volt. Amikor Loki először meghallgatta, teljesen megrökönyödött, aztán fellelkesedett, végül rájött, hogy akkor sem éri meg, ha sikerrel járnak. Mert rendben, Thor megint agglegény lesz, de attól még nem szeret bele Lokiba, és ha valami furcsa oknál fogva mégis megtenné, akkor sem jelentene semmit. Mert Thor nem állhatott ki a világ elé, hogy egy férfibe szerelmes. Ha nem ő lett volna a trónörökös, még meg lett volna az esély a jobb jövőre, de így… A leendő királynak utódok kellenek majd, ahogy Odinnak is itt voltak ők.

Azonban a fájdalom, ami elkapta, mikor Sifet Thorral látta… Loki nem is értette, hogy hihette korábban, hogy szerelmes abba a lányba. Így aztán… végül mégis rábólintott. Ha ez az ára… ha esetleg mégis sikerül… Ha titokban is kell maradnia életük végéig… De Thor akkor nem ölelne meg mást, soha többé.

Loki intett Amorának, amikor odalent meglátta Thort és Sifet felfelé sétálni. Már sötétedett, a pár a vacsorára jött vissza. A családi vacsorák megszokottak voltak, és mióta Thorék előálltak a kapcsolatukkal, Sif is csatlakozhatott… azóta Loki számára csak rémálom volt az egész.

Amora hamarosan megjelent odalent, a bejárati csarnokban. Loki hosszú, fekete köpenyét viselte, és feketévé változtatta a haját is… Ő volt Loki, tulajdonképpen, ahogy megegyeztek. Thorhoz lépett, mintha valami fontos dolgot akart volna vele közölni, mire a testvére csak komoran bólintott, és ketten elsiettek a tárgyalótermek irányába, míg Sif ott maradt a nagy bejárat előtt, és leült az egyik oszlop talapzatára. Lokinak pont ez kellett: várt egy kis ideig, majd ő maga is útnak eredt. Odafigyelt, hogy arról a helyről érkezzen vissza, amerre Thor és Amora eltűntek, ezért mikor Sif felnézett rá, észre sem vette a cserét.

 - Minden rendben? – kérdezte a lány aggódva, és felpattant, hogy hozzá lépjen.

 - Igen – morogta Loki Thor mély hangján, és összeráncolta a szemöldökét, ahogy a bátyja szokta. – De az étvágyam elment. Igazából… úgy érzem, szükségem lenne egy sétára.

 - Veled tartok – bólintott azonnal Sif, és hátradobta fonott, fekete haját, mielőtt belekarolt volna Lokinak a szokásosnál vastagabb karjába. Loki elindult vele a Bifrost felé, és közben futólag lepillantott magára. Thor általános páncélzata még sosem állt ilyen jól neki, pedig volt rá példa, hogy felhúzta azt, még régebben… persze, akkor nem Thorként. – Mi történt?

Csendesen lépkedtek még egy ideig, majd mikor kezdtek egyre közelebb kerülni a városkapuhoz, Loki letért egy kisebb elágazásra, ami egy néptelen mezőcskére vezetett. Mire odaértek, már csak a csillagok ezrei és a másik világok fényködjei ragyogtak felettük, nem nagyon volt a közelben más fényforrás.

 - Nos… Loki…

 - Veszekedtetek, igaz? – vágott közbe Sif határozottan, és leült a fűbe, amit aztán megpaskolt maga mellett. – Tudom, hogy nem akart mutatni neked semmit, csak beszélni szeretett volna veled.

Loki leült Sif oldalára, de közben irritálta, amit az mondott. Nos igen, Sif nem csak egy bájos arc volt, az esze sem hagyta cserben… de vajon mit tudhat még?

 - Miből gondolod? – sóhajtott fáradtságot tettetve Loki. Sif erre szomorúan nevetett.

 - Tudom, hogy már előttem is rosszabb volt a kapcsolatotok – legyintett a lány, és beszéd közben hátrahajtotta a fejét, hogy a csillagokra nézzen. – De amióta együtt vagyunk, Loki szabályosan kerül téged. Tudom, hogy féltékeny… - Loki gyomra görcsbe rándult a döbbenettől. –… mert már velem töltesz több időt, és nem vele. Emiatt haragszik rád, igaz?

Loki még mindig a hirtelen támadt riadalmát igyekezett kiheverni. Nem tudja az igazat. Nem azért mondta…

 - Engem nem zavar, ha kettesben maradsz vele – szólította meg újra Sif. A hallgatását talán igennek vette, mindenesetre most nyomatékosan megragadta Loki Thor-karját. – Ő a testvéred, és tudom, hogy szereted, és nagyon hiányzik neked a társasága. Nem tudom a pontos okot, miért romlott meg a kapcsolatotok, de nem akarok plusz tényező lenni. Ha akarsz, tűnj el vele akár egész délutánra, én megvárlak.

Undorítóan kedves és romantikus felajánlás volt. Loki gyomra háborgott, és újra csak az jutott eszébe, miért gondolta egy fél évvel ezelőtt, hogy szerelmes Sifbe. Ezt az oldalát például sosem látta, és ha ilyen mézédesen viselkedik Thorral, amikor kettesben vannak, akkor alaposan félreismerte egyébként is. A harcos, makacs, törtető Sif, aki inkább hord férfigúnyát, csak hogy elismerjék a tehetségét… ugyanolyan ostoba kis csitri, mint bármelyik korabeli lány, csak olykor-olykor titkolja.

Azonban ez a téma pont jól jött ahhoz, amit Loki tenni akart, ezért csak megköszörülte a torkát, és nehézkesen vett egy mély levegőt.

 - Pont ezzel kapcsolatban kell valamit mondanom – jegyezte meg, és belenézett Sif barna szemébe. Örült, hogy épp csak a csillanásából tudta, hova pillantson, így könnyebb volt játszani is. – Hogy… én ezentúl Lokival akarok lenni.

 - Ennek… örülök – felelt bizonytalanul a lány, és megsimította a fonatát, ami újra átbukott a válla felett azóta, mióta megigazította. Az ujjai végül megpihentek a végén, és morzsolgatni kezdte a kilógó szálakat… ez és a tétovasága jelezte, hogy érzékelte, hogy Loki szavai mögött van valami, amit nem tudott azonosítani. Neki ez így megfelelt.

 - Félreértesz – csóválta meg a fejét Loki, és úgy tett, mintha nagyon bántaná, amit mondania kell. – Én… én szeretem Lokit. Vele akarok lenni… nem veled. Próbáltam elfojtani az érzést, de rájöttem, hogy téged is csak azért választottalak, mert küllemre hasonlítasz rá… Azonban jellemre nem, és nekem… nekem ő kell.

Loki tisztában volt a helyzet kegyetlen mivoltával. Eleinte nem értett egyet ezzel a módszerrel, de végül Amora rámutatott, hogy vagy ez, vagy a radikálisabb megoldás. Esetleg vagy ez, vagy semmi. Loki a szenvedést már nem akarta választani, de Sif megölése sem éppen szerepelt a listáján. Hiszen végtére nem a lány tehetett arról, hogy Loki elkésett a nagy felismeréssel. Habár… ha erre a lépésre kényszerült volna… Meg tudta volna tenni. Így aztán… elsőre az enyhébb verzió mellett döntött, és most várt. Tudta, hogy ezentúl minden Sif reakcióin múlik.

 - Tudom, Thor.

Loki felkapta a fejét, és összevont szemöldökkel meredt Sifre. Amennyire az előbb örült a sötétnek, most annyira utálta, mert látni akarta a pontos érzelmet, ami a lány ovális, szimmetrikus arcán ült.

 - Mi?

 - Észrevettem – sóhajtott a másik suttogva, és elfordult, hogy lecsüggessze a fejét. Még hevesebben morzsolta viszont a haját. – Sejtettem, hogy ez lesz. Tudod… igazából nem is zavarna. Bár én nem érthetlek meg teljes mértékben, mert ő a testvéred, de… De már korábban is rájöttem, hogy többet érzel iránta. Csak amiatt haragszom, hogy közben játszottál velem. Tőled nem vártam, hogy csak pótléknak tarts meg, és fájdalmat okoztál. Reményt adtál nekem, de elvetted… Hazugságokkal áltattál, miközben tudtad, hogy nem fog működni ez közöttünk. De hálásnak kell lennem azért, hogy legalább nem… nem mentünk végig. Ha akkor, aznap meg tudtál volna kívánni, sosem kezdek gyanakodni, hogy nem vonzódsz hozzám, és most talán már a gyermekedet is a szívem alatt hordanám.

Loki nem mondott semmit. Inkább nem szólt bele, és amúgy is megint megrökönyödött. Amit Sif mondott… éles ellentétben állt azzal, amit kívülről láttak Thorékról, és valahogy annyira elképzelhetetlennek tűnt. És bár Lokinak jólesett volna, ha tényleg igaz lett volna a Thor szerelmére vonatkozó rész, mégis tudta, hogy ezt még nem veheti készpénznek. Sif csak gyanított valamit… de ő sem tudott biztosat. És Thor soha, egyszer sem mutatta Loki felé, hogy…

Ennek nem volt itt az ideje. Majd később agyal rajta. Még dolga volt.

 - Sajnálom – nyögte ki az egyetlen szót, amivel a vallomás utánra készült. Valójában sokkal hosszabb vitára és erősebb ellenállásra számított, és most nehezen találta a hangját. – Bocsáss meg, ha megbántottalak.

 - Hagyjuk – morogta Sif szomorúan. – Mint mondtam, valamit sejtettem. Ne félj, erős vagyok… majd kiheverem. Túl szép lett volna az egész. De ha egy dolgot kérhetek… amikor én jelen vagyok, ne kerüljön ez szóba, és ne mutassátok ki. Egy ideig még ne, jó? Már ha fel akarjátok vállalni. Nem tudom, atyátok hogy fogja fogadni.

Loki sem tudta. Vagyis dehogynem. Odin nem adja az áldását… ebben teljesen biztos volt. De ha már eddig eljutott… Most már nyerő helyzetben van. Sif kikerül a képből, és csak Thortól kell kipuhatolni, hogy érez-e iránta valamit. Loki nem akart feleslegesen reménykedni, de a Siftől hallottak után fellobogott a lelkében egy kis láng.

Így ért véget tehát ez a kapcsolat. Sif ott maradt a réten, míg ő elköszönt, miután a megfelelő mennyiségű „Bocsáss meg”-et vetett a lányra. Amikor visszatért a palotához, már hevesen vert a szíve, és remegett a gyomra az izgatottságtól. Most már Thoron múlik minden.

Arra viszont nem számított, hogy a bátyja a hálójában vár rá… Pedig ott volt. A szoba közepén állt, egymagában, és mikor Loki belépett, felkapta a fejét, majd mintha megkönnyebbült volna.

 - Loki – sóhajtotta Thor búsan, és Loki csak azért adott hálát magában, hogy még azelőtt visszaváltoztatta az alakját, mielőtt elindult volna felfelé a lépcsőn. – Miért van rajtad az én ruhám?

Zavartan pislogott le magára, és azonnal feltűnt neki a hiba. A ruhájáról elfeledkezett. Ha jobban figyelt volna, azt is a sajátjává tudta volna formálni, de annyira lekötötték a gondolatai… remélte, hogy az arcán nem maradt semmi thorszerű.

 - Öhm…

 - Miért rohantál el?

Thor odalépett elé, majd becsukta Loki mögött az ajtót, és megragadta a vállát két kézzel. Loki azóta nem volt ilyen közel Thorhoz, hogy az megcsókolta volna (azaz valaki, aki a bátyjának adta ki magát), és most sikeresen kimelegedett a helyzettől. Azonban a kék, fájdalomtól ragyogó szemek megakadályozták, hogy túl erogén képek képződjenek a fejében, és hirtelen rájött, hogy Amora valószínűleg nem a megbeszéltek szerint csinált valamit.

 - Mert… - Miért rohant el? Ez jó kérdés. – Csak…

 - Meg sem vártad, hogy reagáljak, hogy… - Itt Thor valami okból zavarba jött, és egy pillanatra leszegte a fejét. – Furcsán áll neked. A ruhám…

Na jó, Loki most már tényleg tudni akarta, Amora mit művelt. Ha nem nézett volna Thor olyan furán, el is küldte volna, hogy megkeresse a boszorkányt. Azonban Thor nézésétől földbe gyökerezett a lába, és nem tudott nem valami egészen másra gondolni, mint Amora.

Végül mégis ő hajolt oda. Épp elég feszült volt így is, épp eléggé zsongott a feje a Siftől hallott dolgoktól, és zsibongott a teste a várakozástól. Ha melléfog… akkor azt majd kijavítja később.

Azonban Thor visszacsókolt, szinte azonnal, és mire Loki feleszmélt a forró, bódult meglepettségből, már a rá nem illő ruhával matatott.

 - Meg sem vártad, hogy elmondjam, én is így érzek. És engem nem érdekel, mit fog mondani atyánk. Ha egyszer téged szeretlek… a gyermekáldást majd megoldjuk, ilyesmi miatt ne aggódj. De most… segíts ezt levenni, mielőtt megőrülök.

Thor nem boldogul a saját csatjával Loki vállán. Őt túlságosan fejbe vágta ez a vallomás – nem ismerte a pontos előzményeket (és ha magához tér, megfojtja Amorát, mert nem az lett volna a feladata, hogy – a hallottak szerint – szerelmet valljon a bátyjának Loki nevében), de épp elég volt ez is, hogy minden kételye boldog reménnyé váljon. Így aztán segített a vetkőztetésben, és segített lemezteleníteni Thort is, rá sem jött, hogy ez pontosan mit jelent, csak mikor már Thor az ágy felé húzta, és csupaszon préselődtek egymásnak.

Loki aznap este sok mindentől megszabadult – félelmektől, fájdalomtól, a szüzességétől – de sokkal többet ért az, amit helyettük megszerzett: Thort. Mert bár a fivére volt, aki az utóbbi években a legtöbbet bántotta akaratlanul, most mégis ő volt a legnagyobb kincs Loki életében, és őt már nem is érdekelték olyan ostobaságok, mint a mellőzöttség. Hiszen akitől a leginkább vágyott a figyelemre, végre mindenkinél előrébb helyezte őt a sorban.

Következő

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.