Jaj, szeretem az első kérdést x3 Lily Emma Black, alias Lilcsyke (barátoknak Lil). Nos, Lily Black egy saját szereplőm volt réges rég, az első fanficemben. Sirius húgaként írtam meg, aki három éves korában meghalt, és ez örök seb volt Sirius lelkén (*-*), és anno annyira szerettem a karakterét (vicces, pedig teljesen mériszú, most már tudom x.x), hogy felvettem ezt a nevet, amolyan művésznévként (mivelhogy festegetek-rajzolgatok is), Emma mellett pedig Emma Watson miatt döntöttem, aki nagy példaképem :3. Lilcsyke már nem tudom, pontosan hogy lettem, azt hiszem, mikor a Merengőre regisztráltam, nem akartam a teljes nevemet beírni *lustaság a köbön*, ezért így becéztem magam. És azért ipszilonos a vége, mert így egzotikusabbnak látszik. LOL

2. Melyik könyvvel (nem csak HP könyvek) vagy karakterrel tudsz azonosulni a leginkább?

Hm. Ha HP-nál maradunk, Voldemort az a karakter, illetve a hatos könyv, amikor olyan sok szó esik a múltjáról. Más írások… hajaj, az a baj, hogy más könyvek szereplőinek a bőrébe nem tudom beleélni magam annyira, mint az övébe, de van egy karakter és egy történet, amivel talán még megközelítem ezt az érzést, csak az egy anime ^^ Kuroshitsuji a címe, és Grell Sutcliffe, akit előszeretettel vállalok magamra szerepjátékok alkalmával. Sajnos, kevés olyan ember van, akivel tudnék grelleskedni =(.

3. Írj egy legalább hat soros szerelmes versikét, melyben Voldemort kígyóját dicsőíted. Szerepeljenek benne a "kovászos uborka" és az "ütvefúró"kifejezések.

Ajj nekem xD Higgyétek el, szívesen megírnám, mert tényleg odáig meg vissza vagyok mindenért, ami Voldemorthoz tartozik, de nem értek a versekhez, és nem is szeretem őket :/. Sorry. :/

4. Melyik halálfalóval (ide tartozik Voldemort is) lennél szívesebben egy szobába összezárva úgy, hogy nincs meg a kulcs? Indoklással.

Höhö, ha már Voldemort is ide tartozik, akkor vele. Miért? Mert én azt mondom. Miért kell kétségbe vonni a szavam? >.< Ezt el kell fogadni, és pont. Na jó… azért, mert ő számomra az ideális, minden szempontból ő a tökéletes férfi/ember/mester/feketemágus/minden nekem. *-* De mondjuk egy Luciust vagy Dracót is szívesen mellévennék, esetleg Bellát. ^^ Kis orgia. xD :P De az elsődleges Voldus. *-*

5. Voldemort éppen nyalókát akar lopni a Mézesfalásban, ezért álruhát ölt. Ekkor azonban belefut a gyanútlan Harrybe. Írj egy pár soros történetet, amiben választ adsz a következő kérdésekre: Milyen álruhát visel Voldemort? Hogyan reagálnak a nagy találkozásra? (felismerik-e egymást?)

PUFF.

- Bocsánat, nem figyeltem…

 - Talán, ha nem ácsorognál az ajtóban…

 - Elnézést, én tényleg… Piton?

 - Mit bámulsz rajtam, Potter? Takarodj az utamból, vagy mész büntetőmunkára.

 - Öhm… Minden rendben… tanár úr?

 - Nem hallottad, mit mondtam? A pofátlanságod nem ismer határokat.

 - Elnézést, professzor, csak… a haja… meg a ruhája… meg, hogy bejött a Mézesfalásba…

 - Ne makogj itt nekem. Tűnés! Este nyolckor pedig jelentkezel Fricsnél büntetőmunkán.

 - Nem tudok menni, uram. Nem emlékszik? Hétkor magánál lesz jelenésem. Egész estés program.

 - Ó. Hm. Tényleg. Akkor holnap este.

 - Holnap is, professzor. Egy hónapig kell járnom magához, amiért elejtettem egy papírzsebkendőt a folyosón. Azt mondta, aki teleszemeteli az iskolát, az megérdemli, hogy minden este alaposan… öhm… szóval tudja.

 - Mit?

 - Hát izé… tényleg ki kell mondanom? Jöjjön…

 - Mit képzelsz, hogy így rángatsz, Potter? Hova vonszolsz?

 - Nyugi már, csak nem akartam, hogy valaki meghalljon. Szóval… Mi történt, Pers?

 - Pers? Persnek neveztél?

 - Pszt! Tudom, azt mondtad, hogy nyilvánosan ne tegyem, de… minden rendben van? Jól érzed magad?

 - Hogy jössz te ahhoz…

 - Mert úgy látom, nem igazán vagy önmagad. A tegnap este túl jól sikerült? Legközelebb visszafogom magam, ígérem. Ha még most sem tértél magadhoz… nagyon fájnak a karmolások? Eltúloztam? Haragszol rám?

 -…

 - Most már nem is beszélsz velem?

 -… ezt… nem itt kéne.

 - Hát tudom én, csak… khm… szó-szóval, mit keres itt, professzor? Nem is tudtam, hogy szereti az édességeket.

 - Nem szeretem. Csak… valakinek viszem.

 - Valakinek… Ó! Én… öhm… ezt örömmel hallom. Izé… az a valaki biztos imádja a cukorpennát, meg a varázspálca nyalókát, és mindent, aminek köze van a csokihoz.

 - Értem. És… a varázspálca nyalókát hogyan szereted? Párosan?

 - Jól hangzik…

 - A kedvedért én is szeretem.

 - Ez még jobban hangzik.

 - Helyes. Szóval ma hétkor. Büntetőmunka.

 - Persze, persze… és akkor… minden oké?

 - Hm. Több, mint „oké”.

 - Jó. Szuper. Akkor én most… megyek. Maga meg csak… vásárolja azt a nyalókát.

 - Meglesz. Na tűnés…

…

 - Hm… ezért VALAKIT még meg fogok ölni.

 - //Nem tudtam, hogy itt lesssz.//

 - Halkabban, Nagini… Ki vagy ábrándítva, de Potter még csak most lépett ki a boltból. Tudod, hogy a párszaszó messzebbre hatol a levegőben, mint az emberi beszéd.

 - //Hálásssz lehetsssz nekem.//

 - Persze, nagyon hálás… miért is?

 - //Ha nem vádollak meg, hogy nincsssz merssszed lopni egy édessszégboltból, ssszossszem jösssz ide, ésssz nem tudnád, hogy a fiú Perssszelussszal kavar.//

 - Mintha érdekelne.

 - //Mintha nem te ssszuttognád essszténként a fiú nevét, amikor a mássszik kígyóddal játssszol.//

 - //Na pofa be! Áh, minek is mentem bele az ostoba játékaidba? Tessék, legyen meg az örömöd… és Potteré. Egy marék csak elég lesz ebből a szarból.//

 - //Essszte isssz felvessszed Perssszelusssz alakját? Lefoglaljam addig, amíg elssszórakozol a fiúval?//

 - //Az imént mintha azt mondtam volna, fogd be a szád. Na tűnjünk innen… Pitont meg majd én elintézem, nincs szükségem a segítségedre. Úgyis ráfér már egy pár hetes küldetés, valahol Ausztráliában.//

VÉGE (de csak nekünk ^-^)

6. Ki lennél inkább, Voldemort vagy Harry, és miért?

Ezt fentebb már kifejtettem, Voldemort lennék, aki az ujja köré csavarja Harryt :P Mert így kiélhetem minden mocskos, perverz, szadista vágyálmomat, hiszen Voldemort karakterétől ez még elvárás is, és senki nem is róhat meg egy rossz szóval sem érte. *evil*

7. Ha animágus lehetnél, mi lenne az alakod? Ezúttal varázslény is lehetsz.

Kígyó. Na jó, nem biztos, mert bár imádom és istenítem ezeket a teremtményeket, de nem akarok nagyobb méretű lenni, mint Voldemort… o.O Szóval cicaaa. *.* Mert a macsekok a második kedvenc állataim. <3

8. Mi lenne a kifogásod, hogy miért ne, ha Voldemort elé kerülnél, és meg akarna ölni?

Nem lenne kifogásom. Ha ő meg akar ölni, ki vagyok én, hogy ellenszegüljek? Öröm lenne az ő kezétől meghalni. *-* (És persze remélném, hogy ez a kijelentés/hozzáállás elegendő, hogy végül mégse öljön meg. x”D)

9. Hány kihíváson vettél már részt? (más kihívásokat is beleszámítva)

Ez aaa… *számol* Negyedik. II. TVO + Pitly + Nemek harca (félig)… Az is számít, hogy közben vezetek egyet? Mert akkor ez az ötödik, mert most is folyik még az I. Magyar Roxfort Olimpia, aminek adminja vagyok. ^-^

10. Életed legjobb éjszakáját töltötted el álmaid pasijával. Mikor felébredsz, megdöbbenve tapasztalod, hogy nem más volt, mint a Százfűlé-főzet hatása alatt állt Frics. Mit tennél? (öngyilkosság kizárva)

Gyilkosság. Azonnal. Bármilyen eszköz megfelel. Utána szólnék Nagininek, hogy kajaosztás, így legalább nincs tárgyi bizonyíték ellenem… Nem mintha Frics bárkinek is hiányozna. Talán még ki is tűntetnének, amiért végre valaki elintézi a mocskot… Vajh hány diákot csalt már csapdába ezzel a módszerrel? Ez undorító.

11. Harry és Voldemort éppen harcolnak, ám valami balul sül el, és egy napsütötte rét kellős közepén találják magukat, ahol egy cuki kis mókus ráakaszkodik a Sötétség Urára. Mit tesz Voldemort, hogy lerázza magáról az állatot? És vajon hogyan próbálja megakadályozni Harry, hogy a Nagyúr leavadázza szerencsétlen jószágot? Netán egy kis figyelemeltereléssel? Fejtsd ki egy rövidke történetben!

És egy újabb sztori x”D Na jó, vágjunk bele. :P FIGYELEM, a fejlécben olvasott figyelmeztetéseket tessék komolyan venni!

Voldemort összegörnyedt a hirtelen rántástól, majd, mikor a talpa alatt megremegett a föld, elterült. Szinte azonnal rájött, hogy valami nagyon nem stimmel: az arcára erős napsugarak tűztek, a keze alatt, amivel megtámaszkodott maga mögött, selymes fűszálak hajlottak meg, és madárcsicsergést sodort felé a gyenge szellő. Bosszúsan és értetlenül ült fel, hunyorgott a hirtelen támadt, erős fénytől, de amint a szeme hozzászokott ehhez, elsápadt, és megvetően pislantott maga elé. Vele szemben ugyanis egy másik alak terpeszkedett, jajgatva próbált felkászálódni a fűből.

 - Mi ez az egész, Potter? – sziszegte oda indulattól remegő hangon. A fiú végre feltérdelt, majd zihálva körülpillantott.

 - Ez… egy rét. – A kölyök bizonytalanul pislogott felé, majd elkerekedett a szeme, ahogy egy pontra meredt, valahol Voldemort válla felett. – Rajtad meg egy mókus ül.

Úgy kapta oldalra a fejét, hogy beleroppant a nyaka, és még azzal a lendülettel lendítette is a balját, hogy lesöpörje magáról a rágcsálót, ami ki tudja mikor mászott rá. Azonban az állatka körme beleakadt a talárjába, és sípolós visítással lógaszkodott a karján. Valószínűleg féltette az életét is, ezért eszében sem volt elereszteni őt.

 - Ne bántsd!

 - Ne parancsolgass nekem!

Meg akarta ragadni az állatot, hogy leszakítsa magáról, de az felé kapott kicsi, éles fogacskáival, és megharapta az ujját. Felszisszent, majd a szájába kapta a kérdéses testrészt, mivel a felhasadó bőr alól csöpögni kezdett a vér. A sebet szopogatva, dühös mordulással irányította a pálcáját a jobb vállára, de rájött, hogy így esélyes, hogy magát találja el a Gyilkos Átokkal, ezért kénytelen volt letenni erről a megoldásról.

 - Mit összeszenvedsz egy mókustól – jegyezte meg akkor Potter, és ahogy Voldemort odapillantott rá, látta, hogy kárörvendően vigyorog, és karba teszi a kezét. A smaragd szemekben aranylón szikrázott a napsugár.

Kikapta az ujját a szájából, és vicsorogva válaszolt.

 - Megnézném, te mit tennél, ha téged harapna meg ez a dög.

 - Engem nem harapna meg – szegte fel az állát a fiú. Voldemort szívesen felképelte volna, de jelenleg egy nagyobb problémával küzdött, nevezetesen a mókussal, amelyik még mindig rémült visongással kapaszkodott a talárjába. Az ujja is vérzett. Utálta a mókusokat, és Potter még mindig élt. Érthető, hogy nem volt jó hangulatban.

 - Akkor szedd le rólam – parancsolta keményen. Potter csodálkozva leengedte a karját maga mellé, majd szaporán pillogva nézett a kisállatra.

 - Oké… - motyogta, aztán Voldemort éles tekintetétől kísérve odamászott hozzá. A sarkára ült előtte, ő meg próbált higgadt maradni, amíg tart a művelet. Közben a fiú arcát fürkészte, ami rettentő koncentrációról árulkodott – rózsaszín kis nyelvét is kidugta hozzá.

Még sose volt lehetősége ilyen közelről, ilyen nyugodtan szemügyre venni a kölyköt. Nem is nagyon érdekelte a látvány. Talán ez volt az oka, hogy most bizsergető meglepettség szaladt szét a tagjaiban: akár tetszett neki, akár nem, tudomásul kellett vennie, hogy Potter igazán vonzó ifjúvá érett. Az arca még őrzött valamennyit a régi kisfiússágból, a bőre sima és pirospozsgás volt, a vonásai lágyak. A homlokán, a szemébe hulló, kócos tincsek alatt látszott a villám alakú heg, amit tőle szerzett. Az a jel kötötte össze őket…

Reccs.

 - Hopp…

Voldemort zavartan pislogott, majd lepillantott a saját mellkasára, amerre Potter is meredt, és csodálkozva látta, hogy a talárja szakadtan hever az ölében.

 - Bocs… Túl erősen kapaszkodott a mókus… és hát… öhm…

A fél vállán lógó talár menthetetlennek bizonyult; ahogy Voldemort az ujjai közé fogta a szétrongyolódott darabokat, látta, hogy nem csak a varrás vált szét, a ruha komoly károkat szenvedett. Összeszorította a száját, és megkísérelte felkötni magára a talárját, de akkor felszisszent: az ujján újra felserkent a seb, és csepegni kezdett belőle a vér.

 - Az egész a te hibád – dühöngött, és egészen elkeserítette a helyzet. Belefáradt már mindenbe… Miért, miért nem könyörül rajta az élet, miért nem képes Potter feldobni a pacskert magától? Nem lehet ennyire szerencsétlen! És most még azért sem folytathatják a harcot, mert nincs megfelelő öltözéke hozzá.

 - Hát igazán sajnálom, hogy mindig menekülnöm kell tőled – jegyezte meg a fiú, és ahogy Voldemort felpillantott, látta, hogy az még mindig a meztelenné vált mellkasára szegezi a szemét. – Ha nem követtél volna hoppanáláskor, most nem támadott volna meg orvul a mókus, nem vérezne a kezed, nem lenne szakadt a talárod.

 - Nem jöttem utánad – replikázott, de elhalt a hangja a döbbenettől, amikor Potter felnézett rá. Nem tudta volna megmondani, milyen volt az a tekintet, amit a fiú vetett rá, de a következő szavai teljesen elfeledtettek vele mindent.

 - Nem jól csináltad… a sebszívást is el lehet rontani – mondta, ahogy a férfi balja után nyúlt. Voldemort hagyta, hogy Potter meleg ujjai körbefonják a csuklóját, hagyta, hogy a fiú az arcához emelje a kezét, és a következő pillanatban a másik ajkai már a sérülésre tapadtak. A korábban látott kis nyelv gyengéden nyalogatta a vörös nedvet, és Voldemort szinte nem is érezte az aprócska fájdalmat, amit a művelet okozott. Mereven bámulta Potter tevékenységét, és kezdte úgy érezni, hogy egyre melegebb van a réten. Aztán, ahogy a fiú lassan a szájába csúsztatta az ujját, és szopogatni-szívogatni kezdte, már tudta, hogy nem a Nap hibája, hogy tüzel minden porcikája – főleg az öle, az már nem is csak tüzelt, hanem fájón, szaporán lüktetett. A férfiassága szinte azonnal keményedni kezdett, és mire Potter először felpillantott (még mindig az ajkai között tartva, és ki-be húzogatva az ő gyötört testrészét), addigra más vágya sem volt, mint…

De azt nem lehet… azt nem… De Potter is, minek kezdett ebbe bele…

 - Látod… így kell – szólt a fiú, miután kicsúsztatta Voldemort nyáltól fénylő ujját a szájából. – Kicsit meg kell szívni, hogy minden cseppecske, ami távozni akar, távozhasson, és utána már tökéletes lesz.

 - Nagyon… értesz hozzá – jegyezte meg, de valójában egészen más képek lebegtek a szeme előtt, és valahogy sejtette, hogy az arcán is látszott a dolog. Mivelhogy képtelennek érezte magát elszakítani a tekintetét a fiú ajkaitól… Meg talán, a hangja is túl fülledten csengett. És Potter még mindig a kezét fogta, a hüvelykujjával apró köröcskéket cirógatva a bőrére. Nyelt egyet, és igyekezett tudomást sem venni a merevedéséről, ami még mindig erőteljesen pulzált.

 - Van gyakorlatom… sokszor kerültem már ilyen helyzetbe.

 - És másban is van gyakorlatod?

 - Hm… hát attól függ. Elég rugalmas tudok lenni ilyen-olyan helyzetben.

Voldemort számára itt érkezett el a pont, amikor már tudta, hogy Potter se éppen a sebgyógyításon agyal ennyire, mert végre felnézett a szájáról a smaragd szemekre, és nyilvánvalóvá vált számára, hogy a fiú észrevette az övön alul támadt problémáját. Kipirult arccal nézett arra a pontra ugyanis, és Voldemort ágyéka megrándult a tekintetétől. Aztán viszonozta a pillantását, és ő még láthatta, ahogy a kitáguló pupillák mélyén felcsapnak az aranyszín lángok.

A várt-váratlan csók igencsak hevesre sikeredett, Voldemort hátrahuppant, Potter pedig őrajta landolt. A feketemágus felnyögött, és próbálta viszonozni a szenvedélyes nyelvcsapásokat, közben pedig maga alá fordítani a másikat, mert Potter térde egyenesen a kívánalmának feszült, és esélyes volt, hogy idő előtt a csúcsra juttassa. A terve végül sikerült is, talán azért, mert Potter hagyta magát leteríteni, de ahogy a fiú fölé gördült, még rosszabb lett a helyzet: megérezte a sajátja alatt egy másik kemény tag érintését, és a kölyök halkan felnyögött.

Zihálva, forróságtól reszketve, egymásnak nyomódó, lüktető férfiassággal… nem lehet normálisan gondolkodni. Voldemort csak a kipirult arcot, a csóktól vörös ajkakat, a vágytól ködös, elsötétült tekintetet látta, és önkéntelenül kezdett nekidörgölőzni az alatta fekvőnek. A talárja egyre lejjebb és lejjebb csúszott a mozdulatoktól, vesszeje hamarosan kiszabadult a szakadozott talárja fogságából, és a fiú farmerjának durva anyaga arra ösztökélte, gyorsan szabadítsa meg tőle, mert a lágyéka túlságosan érzékennyé vált az érintésekre. Hosszú ujjai remegtek, ahogy türelmetlenül maguk közé nyúlt, és gombolgatni kezdte azt az ostoba farmert, mígnem Potter megszánta. Combközépig ficeregte le magáról a ruháját.

A réten a szellő ezúttal nem csak madárcsicsergést, hanem egyre hangosabb, sziszegős nyögéseket sodort tova, és az odébb hallgatózó mókus, amikor egy hang Voldemortot, egy másik meg Harryt kiáltott fel nyöszörögve, hogy aztán egyre csituljon a zihálásuk, fogta magát, és gyorsan kereket oldott a helyszínről.

Az Odúhoz érve a mókus – Fred – újra önmagává változott, majd felsietett George-hoz.

 - Küldetés teljesítve.

 - Nem mondod, hogy…

 - De bizony mondom, tesó! Szépen egymásnak estek, minden ment, mint a karikacsapás. Igazán… izgatóak voltak.

George végignézett a fivérén, és megállapította, hogy annak valóban ROPPANTUL tetszhetett az előadás, már bánta, hogy ő maga nem ment el megnézni. Voldemort nem érdekelte túlzottan, de Harry… Ám aztán elvigyorodott, és a testvérére kacsintott.

 - Nem akarod bemutatni, mit csináltak pontosan?

VÉGE #2

12. Rajzolj valamit, ami jellemző rád, amit szeretsz, bármit! A rajz elkészíthető szabad kézzel, scaneléssel, Paintben, Photoshopban, bármiben, minden lehetőség adott! A rajzot csatold a kérdésekre adott válaszaid mellé az emailbe! (Nem művészeti alkotásokat várunk, nem kell izgulni, ha a rajz nem lesz az!)

A kép... nem, nem én vagyok rajta x"D De ez jellemez engem. Miért? Egy szó: perverzség. Na jó, kettő: perverzség és Voldemort. Na jóóó, három, vegyük mellé a kígyók iránti szenvedélyemet. :P x"D

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés