Inferno csapat

 1. Melyik a kedvenc könyved (ne a HP-kötetekre gondolj most, hanem egy másikra), és miért az? Miben volt rád hatással?

Bartimaeus-trilógia. Mert nemcsak, hogy varázslós és Angliában játszódik, hanem még démonos is, ráadásul a főszereplő fiú hasonlít a kis Voldemortra… na jó, azért maga a sztori is tetszett. ^^ Miben volt hatással? Nem is tudom. Nos, talán azért volt fontos számomra, mert a köteteket akkor kaptam, amikor meghalt a nagyapám, és a történet azon kevesek közé tartozott, ami megnyugtatott, és ahol jól éreztem magam. Meg ahol most is jól érzem magam. 

2. Mikor döntötted el először, hogy írni szeretnél, és mit éreztél, mikor először töltöttél fel fanfictiont valahova?

Akkor írtam először (2003), amikor Sirius az ötös könyv végén meghalt. Ő volt az első plátói szerelmem, ezért eldöntöttem, hogy nem fogadok el olyan történetet, amelyikben ő nincs. Így elkezdtem írni. Az első feltöltés… vicces, de azt hiszem, az egyik első publikálásom pont pályamű volt. Bele a közepébe. xD Izgatott voltam, azt hiszem, hogy mit fognak szólni a sztorihoz, véleményezik-e egyáltalán, vagy épp milyen helyezést ér el.  

3. Írj egy rövid kis bekezdést (kb. 10 sor) a következő kulcsokkal ( a szavak ragozhatók):

– mormota

– hálósipka

– még egy kávé, és teret váltok

–  kakaskukorékolás  

– fényrakéta

(Előre is bocsi, kicsit hosszabb lett.^^")

A Mogorva Mormota morogva mocorgott a takarója alatt. Reggel egyébként is nagyon nyűgös tudott lenni, hát még, ha téli álomból ébredt. Főleg, ha felkelés után kénytelen szembesülni vele, hogy bizony még nem kellett volna kidugnia az orrát a vackából, alig múlt el a tél. Legalább egy hetet aludhatott volna. Ezért aztán próbált visszaaludni, de persze nem ment. Emiatt volt olyan mogorva. Kétórás forgolódás után felpattant az ágyából, és dühösen a földhöz vágta a hálósipkáját. Odacammogott a mosdóhoz, és idegesen mosakodni kezdett. Eközben egyszer belekapott a szemébe, ahogy az álmot törölgette belőle, úgyhogy pár percig a legcifrább káromkodásoktól visszhangzott az odú. Amikor úgy-ahogy túltette magát a baleseten, áttrappogott a konyhakredenchez.

 - Még egy kávé, és teret váltok – morogta magában. – Ha már felkeltem, legalább kezdjek élelmet gyűjteni.

Megfőzte magának a kávéját, leült a kisszékére az asztal mellé, majd kis híján a földre ejtette a csészéjét, amikor a forró lé megégette a száját. Akkor persze megint káromkodott, és eldöntötte, hogy ez az év is pocsékul indul.

A kávé további fogyasztása közben nem szenvedett el semmiféle szerencsétlenséget, és felöltözni is rendesen tudott, úgyhogy már majdnem megnyugodott, hogy talán mégsem romlott el minden, amikor odakintről kakaskukorékolást hallott. Erre újra felment a pumpa. Az az ostoba Kakas – gondolta. – ÉN sokkal előbb keltem nála, ő meg itt nagyzol, hogy majd felkelti a jónépet! Bah! Hát én ugyan nem hallgatom a rekedt rikácsolását!

Volt a Mormotának egy fegyvere, melyet egy embervadász ejtett el a múlt évben. A Mormota sosem használta még, a nevére is csak homályosan emlékezett (az okos Üregi Nyúl elmondta neki, de kinek van ideje arra a szószátyárra figyelni?), valami fényrakéta vagy lángszóró vagy a Csodapók tudja, mi volt az. A lényeg, hogy lőni lehetett vele. Így hát előkotorta a fényrakétát (megmaradt az első megérzésénél, neki úgyis mindegy volt, mi az, ha használ), és kicammogott az odúból. Nem messze lakott az emberektől, akiknél a Kakas lakott. A Kakas maga a kerítésük tetején trónolt, és nagyban mondta a magáét. A Mormota szája sarka megrándult. Haj, Kakas! Ez lesz az utolsó kukorékolásod!

 - Jó reggelt, Mormota! – rikkantotta a Kakas, mikor a Mormota odaért hozzá. – Ajándékot hoztál nekem, amiért jeleztem, hogy ideje előbújnod? Mit rejtegetsz a hátad mögött?

 - Ezt! – A Mormota előkapta a fényrakétát, és egyenesen a kakasra irányította.

Aznap kakaspörköltet ebédelt. 

4. Ha lehetőséged lenne repülőszőnyeggel elutazni a világ bármely pontjára, hová mennél, miért és mit vinnél magaddal?

Skóciába, mert az a kedvenc országom (igaz, Nagy-Britannia bármely pontja megfelelne), és amit feltétlen vinnék, az minimum egy HP-könyv, papírköteg, sok ceruza, aztán vagy írnék a rámtörő ihletben, vagy rajzolnék. 

5. Gondolkoztál már azon, milyen lehet dzsinnek lenni, mondjuk Aladdin lámpásában? Szerinted börtönszerű, vagy arányosan lekicsinyített csúcstechnológiával felszerelt lakás? / Te mit tennél, ha bezárnának egy lámpásba? Egész nap vizipipáznál a törökpárnákon, vagy végre kialudnád magad?

Érdekes ez a kérdés, amíg rá nem kérdeztetek, nem gondolkodtam rajta. Milyen lehet? Szerintem nem túl kényelmes, elvégre akkor a dzsinnek sose akarnának kijönni, és nem éreznék magukat bezárva benne, nem? Ha egy ilyen, börtönszerű lámpásba zárnának, csak annyi lenne a kívánságom, hogy dobjanak már meg egy kis olvasnivalóval, vagy papírkával (hogy ne unatkozzak, és legalább lenne időm is rendesen mindent elolvasni/megírni, amit akarok), ha meg mégis jóféle egy ilyen lámpás, akkor… akkor elheverésznék a puha ágyon, lustálkodnék, és… ugyanazt, amit az előző verzióban. Talán kiegészítve zenehallgatással. A pipázás nem vonz, én anélkül is eléggé el tudok szállni.  

6. Fel tudsz kelni reggel, mikor csörög a vekker? : D

Igen. Általában negyed óra alatt elkészülök, bárhová is kell menni. De azért szeretek korábban kelni, nem indulás előtt, hogy ébredezhessek kedvemre.  

7. Most őszintén tedd a szívedre a kezed, mélyen nézz magadba, hallgasd egy percig a benned lakozót, és felelj igazul: kihívásfüggő vagy?

Nem. De néha jólesik megmérettetni magam. ^^ (szerző megjegyzése: hajaj o.O de rég is volt o.O)  

8. Feleletválasztós kérdés, mert anélkül nem kihívás interjú egy kihívás interjú. Rövid indoklással kéretik válaszunkat benyújtani. Köszöntem. 

Micimackó mézesbödöne vagy Hagrid Szörnyek szörnyű könyve?

Hagrid könyve. Veszélyesebb ugyan, de olvasni akkor is jobban szeretek, mint bármiféle édes dolgot enni. 

Kávé vagy Tea?

Tea. A kávét nem szeretem, csak egyszer kóstoltam, elég is volt.

9. Ha megszűnne az internetkapcsolat, és belátható időn belül nem tudnál újra nethez jutni, mit tennél?  

a, kiugranék az ablakon  

b, addig verném az internetszolgáltatós ügyintéző fejét, míg elkékül  

c, kivonulnék a pusztába meditálni és megtisztulni

d, nem élnék két percnél tovább, a net egyszerűen, mint a levegő, lételem. 

Fogas kérdés, de: c. A többi is nagyon csábító volt, de elég hamar rá szoktam jönni, hogy ha elmegy a net, nem tudok sokat tenni, csak megvárni, míg visszajön. 

10. Nagyon fájdalmas volt értékes létezésed perceit eme interjú megválaszolására fordítanod?

Nem, bár a rövid bekezdés megírása először visszariasztott. Egyébként mókás volt. :D 

FINISH, ha ideáig eljutottál, átszakítottad a célszalagot. Darktulip és Athanor rohan, ad kókuszlevet, törülközőt, és legyezővel hűsít. Meg kapsz egy túléltem ezt az interjú kérdéssor kitűzőt, és természetesen örök dicsőség jár osztályrészedül. Szeretnél még valamit mondani? Ide írhatod:

Meglepődtem, hogy ilyen rövid interjú volt. Felkészültem valami hosszabbra – no csalódott nem vagyok.:D Köszöntem :)

Következő interjú

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés