13. nap

Fagylaltev�s

Loki meglepve pislogott az orra el� tartott fagylaltgomb�cra, majd fel a vigyorg� b�tyj�ra.

 - Ez mi? – vette �t �vatosan a kelyhet, �s f�lretette a k�nyv�t. Thor csak nevetett, lehuppant mell�, a fa t�rzs�nek d�lt, mint �, �s nekil�tott, hogy megegye a saj�t, meglehet�sen szer�ny adagj�t.

 - Nem l�tod? Fagyi.

Loki a szem�t forgatta.

 - J�, de mi�rt kaptam? – K�zben bizonytalanul szeml�lte a fagyott-olvadt g�mb�c�t. Feh�r volt, �s az illata alapj�n citromos. – Te sosem hozol nekem nassolni val�t, csak ha akarsz t�lem valamit. Am�gy mindig befalod az �n r�szemet is.

 - Olyan kegyetlen vagy – ciccegett Thor, Loki meg csak v�llat vont, majd v�lasz helyett belek�stolt a fagylaltj�ba. Kicsit savany�nak tal�lta, de az�rt �r�lt neki, nagy volt a meleg idekint, m�g a fa �rny�k�ban is. Loki m�r r�g kik�t�zte az ingj�t, �s gondolkodott, ne vegye-e le ink�bb. – Na j�… igaz�b�l besz�lgetni szerettem volna.

 - Mir�l? – Loki gyomra g�rcsbe r�ndult, �s azonnal esz�be jutott n�h�ny k�nyes t�ma. P�ld�ul, az a m�ltkori incidens azzal a lov�szfi�val. Igaz, Thor semmit nem l�thatott, t�l k�s�n �rkezett ahhoz, de annyira ostoba � sem volt, hogy ne vegye �szre Loki kipirult arc�t, meg k�cos haj�t. �s azok a rajtakapott pillanatok harc k�zben is, ahogy � a t�bbi fi�t b�multa, �s Thor �gy k�nnyen legy�zte… Sz�val Lokinak volt tippje.

 - H�t csak �gy – mormogta a fagylaltj�ba Thor, �s a v�r�s k�pe l�tt�n Loki ink�bb nem �llt neki a r�szletek�rt faggatni. – Nek�nk… sose volt titkunk egym�s el�tt, igaz, �cs�m?

Loki szapor�n nyalogatta a gomb�c�t, �s elr�vedt a l�buk el�tt elter�l� mez� fel�. Nos, az�rt ebben volt egy kis csal�s. � mindig r�b�lintott, ha sz�ba ker�lt ilyesmi k�z�tt�k, ennek ellen�re akadt n�h�ny t�ma, amir�l m�lyen hallgatott mindenki el�tt. F�leg az�ta, hogy kamaszodni kezdett. Persze, azzal nyugtatta mag�t, hogy ez norm�lis, de az�rt… egy kicsit fesz�lyezte az eg�sz.

 - Igaz.

 - �s b�rmit tudjunk meg a m�sikr�l… akkor is szeretni fogjuk egym�st – sz�gezte le Thor, �s l�that�an belelend�lt a sz�vegel�sbe, ugyanakkor Lokinak felt�nt, hogy a fiv�re elfeledkezett a fagyij�r�l, �s az lassan lefolyt a t�lcs�rb�l. Thor �szre sem vette, l�zas h�vvel mutogatott k�zben.

 - Gondolom – motyogta Loki v�laszul, �s nem tudta, ez t�nyleg azt jelenti-e, hogy Thor nemcsak, hogy l�tta �t, �s tudta, hogy min megy kereszt�l, de el is fogadta. Olyan furcsa lett volna egy eff�le, utal�sszer� k�zl�s a m�sikt�l, hogy Loki gyan�totta, valamit f�lre�rt. Thor mindig b�nt�n �szinte volt, mert term�szet�n�l fogva nem tudott gondolkodni, ez�rt ha volt v�lem�nye, kimondta, tekintet n�lk�l arra, meg kellene-e v�logatnia a szavait, mert b�nt�-e, vagy sem.

 - Akkor… az j� – b�lintott r� a b�tyja, azt�n viszont eln�mult, �s szapor�n pislogott fel�. Az arc�t f�rk�szte, �s Loki �rezte, hogy kimelegszik a b�re ett�l a vizslat�st�l. Ink�bb elfordult, �s a sz�j�hoz emelte a citromos gomb�cot, mert az is kezdett v�szesen csepegni.

Megh�kkenve pislogott Thorra, amikor az szint�n az � fagyij�hoz hajolt. Az orruk �s a homlokuk �sszekoccant a gomb�c felett, az ajkuk egym�shoz �rt, �s Loki leveg�t venni is elfelejtett. Thor csak b�mult r�, csillog�, k�k szemekkel, �s ahelyett, hogy b�k�n hagyta volna az � fagyij�t, folytatta a nyalogat�s�t, fel sem fogva, hogy egyre k�zelebb ker�l egym�shoz a sz�juk. Merthogy Loki megdermedt, mintha a citrom mag�hoz ragasztotta volna a nyelv�t.

Valahol tal�n sz�m�tott arra, ami k�vetkezik, �s szapor�n vert a sz�ve a helyzet furcsas�g�t�l. Amikor Thor nyelve a fagylalt helyett az � nyelv�t kereste meg, �s szopogatta, k�zben pedig �rezte a fiv�re szuszog�s�t, akkor neki furcs�n remegni kezdett mindene, �s v�gre siker�lt h�tr�bb hajolnia. Nagyon, nagyon neh�znek t�nt a kobakja, mintha fejbe v�gta volna a k�nikula.

 - Thor… mit csin�lsz?

 - Fagyit eszem – felelt a b�tyja, �s Loki �szint�n megd�bbent. Nem gondolta volna, hogy Thor, miut�n � visszakozott, k�pes ott folytatni, ahol abbahagyt�k. M�rpedig a testv�re egyszer�en a sz�j�ra hajolt, �s megcs�kolta. Nem igazi cs�k volt, ink�bb a kor�bbihoz hasonl� nyalogat�s, �s Loki zavarodottan, pihegve fogadta a k�l�n�s gesztust. Nem tudta, mit�v� legyen. – Az eny�m… elolvadt. Neked m�g van, �s finomabb.

�rthet�… Csak egy baj volt ezzel.

 - A sz�mban nincs is fagyi – motyogta tomp�n, de hamar r�j�tt, hogy hiba volt, mert amint kinyitotta a sz�j�t, Thor lecsapott r�, �s ez�ttal m�r… rendesen cs�kolta meg. Loki �rezte, ahogy kifordul a kez�b�l a t�lcs�r, �s �ntudatlanul kapott a b�tyja nyaka fel�.

 - Akkor is… finomabb.

Thor morg�sa, az egyre hevesebb, durv�bb cs�kja, ahogy megharapd�lta Loki sz�j�t – ezek olyanok voltak, mint valami groteszk �lom elemei. Groteszk, forr�, izgat� �lom. Loki most m�r nem Thor, mint ink�bb a saj�t reakci�it�l ijedt meg, �s nem tudta volna megmondani, mikor d�nt�tt�k h�tra a f�be, vagy hova lett Thor kelyhe, vagy mi�rt engedte, hogy a fiv�re fagylaltt�l ragad�s ujjai a meztelen b�r�t �rints�k. Egy�ltal�n, hova lett a fels�je?

Loki leveg� ut�n kapkodva tette a kez�t Thor v�ll�ra, de mindene t�zelt, �s nem tudta letagadni, hogy felizgult ett�l. M�lyeket nyeldekelt a meleg leveg�b�l, �s a feje felett ingadoz�, z�ld �gakra b�mult, meg a szikr�z� k�k �gre. El kell tolnia Thort, nem engedheti, hogy az cs�kolgassa a nyak�t, a mellkas�t, hogy megsz�vja a mellbimb�j�t, m�g akkor sem, ha ett�l k�m�letlen�l pulz�lt fel az �le, �s k�kem�nny� v�lt a f�rfiass�ga.

 - Thor – ny�sz�tette, �s vonaglott a b�tyja alatt, aki cuppogva nyaldosta, egyre lejjebb �s lejjebb, �s Loki elborult gondolatai k�z�tt felbukkant, hogy tal�n… �s mikor a testv�re ler�ntotta r�la a sz�kk� v�lt nadr�got, Loki, ahelyett, hogy tiltakozva felki�ltott volna, miszerint b�rmi megl�thatja �ket, �s k�l�nben is, testv�rek… megsz�gyen�lten l�kte fel mag�t Thor fel�, �s a haj�ba markolva pr�b�lta kifejezni, mire v�gyik.

�m Thor nem vette �t a sz�j�ba. V�ratlanul felt�maszkodott, �s visszak�ny�k�lt Loki fej�hez. Egym�s szem�be n�ztek, �s Lokiban tudatosult a helyzet�k, amit�l elv�r�s�d�tt; valahogy t�l intim volt ez a pillanat, �s nem gondolta volna, hogy egyszer a b�tyj�val is megosztja – hogy megoszthatja. Mert h�t… gondolt m�r r�. A fiv�re �llt hozz� a legk�zelebb, mindig is �gy volt, mindig is egy�tt voltak, �s t�nyleg kev�s titkuk volt egym�s el�tt. De amikor Loki v�gyni kezdett r� �gy, ahogy egy f�rfi egy n�re szokott, valami�rt azt hitte, ez m�r beteges �s t�lz�, �s ink�bb azt szerette volna hinni, hogy b�rki m�s is megteszi helyette.

V�g�l is, megtette. Voltak p�ran… �m most valahogy egy sem jutott esz�be. Nem is �rdekelte igaz�b�l: Thor cs�kja minden m�s gondolatot �s k�ts�get ki�z�tt a fej�b�l. Azt�n a m�sik egyszer�en leeresztette a cs�p�j�t Loki sz�tny�l� combjai k�z�, �s egym�shoz pr�selte magukat. Loki h�trafesz�lt a rajta �tcik�z� remeg�st�l, amit a saj�tj�nak nyom�d�, vastag p�nisz okozott. Thor nem vette le a nadr�gj�t, ennek ellen�re igen �l�nken �t�t�tt az anyagon a k�v�nalma.

 - Bocs�ss meg – morogta a sz�j�ba Thor, �s Loki l�ktet� fejjel ringat�zott, hogy mozg�sra �szt�n�zze �t, mert nem b�rta m�r ki m�sk�pp a test�t fesz�t� v�gyat. – Nem vagyok a szavak embere. Nem �gy akartam elmondani… de nem tudom… nem tudom m�sk�pp.

Loki ny�sz�r�gve ejtette a f�be a fej�t, �s nem er�lk�d�tt, hogy �rtelmet keressen ezekben a szavakban. Hihetetlen m�don akarta, hogy Thor a mag��v� tegye, vagy ak�r csak azt, hogy v�gre m�g jobban hozz� simuljon, mert ez a nyom�s �s ez a kev�s mozg�s cseppet sem enyh�tett a k�njain. Ak�rmi is lesz k�s�bb, ak�rmi is volt az oka, csak ezt akarta, �s ha ut�na majd kellemetlen�l �rzi mag�t, h�t �gy fogja.

Thor viszont �jra csak cs�kokkal halmozta el, �s � s�rni tudott volna ett�l. Akkor vesztette el a t�relm�t igaz�n, amikor a b�tyja finoman megcir�gatta az oldal�t – extra�rz�keny volt a b�r azon a r�szen, �s Loki tudta, hogy itt v�ge. Minden erej�t bevetette, hogy lel�kje mag�r�l Thort, �s tal�n a meglepet�s seg�tett neki, hogy sikerrel j�rt. Leter�tette a b�tyj�t, �s gyorsan a cs�p�j�re �lt, hogy az ne menek�lhessen, majd let�pkedte r�la a zavar� ruhadarabokat.

Volt m�r tapasztalata, most m�gis esetlennek �rezte mag�t; ahogy az alatta fekv�, puc�r, izmos testre pillantott, Thorra, aki pirulva n�zett fel r�, beindult a ny�ltermel�se, �s hi�ba nyeldekelt, nem tudta nem akarni, hogy megk�stolhassa a m�sik bronzos b�r�t. F�l� hajolt, �s v�gigcs�kolta, hasonl�k�ppen, ahogy Thor �t, �s k�zben ny�gd�cselve fogta vissza mag�t, hogy ne ny�ljon a mereved�s�hez, mert egy �rint�st�l k�pes lett volna elmenni, �rezte a g�rcs�s szor�t�st az alhas�ban, de nem akart t�l kor�n els�lni.

�sszer�nek t�nt a sz�j�ba venni Thort, pedig a fiv�re f�rfiass�ga meglehet�sen vastag �s hossz� volt, csak m�sodszori nekifut�sra tudta �t teljesen lenyelni, de nem akart szem�rmeskedni. Erre v�gyott, intenz�v �s letagl�z� �lm�nyre, �s ezt akarta adni Thornak. �s az el�bbi fagyi semmi volt ahhoz k�pest, amit most nyalogathatott, valah�nyszor kih�zta az ajkai k�z�l a b�tyja p�nisz�t. K�rbenyalta a makkj�t, leszopogatta a kicsurran�, feh�r nedvet, ami �des �s s�s volt egyszerre, �s azt�n meghallotta a partnere h�rg�seit.

Thor a f�vet markol�szta, h�traszegett fejjel verg�d�tt el�tte. Lokiban er�s diadal�rzet, vagy valami ahhoz hasonl�, v�ggyal kevert �r�m �radt el, hogy k�pes volt erre. M�r nagyon r�g nem ter�tette le Thort a harcban, �s hihetetlen�l izgat� volt l�tni, hogy el�g egy p�r �gyes fog�s, �s a nagy �s er�s b�tyja kocsony�v� reduk�l�dva ny�sz�r�g alatta.

Loki majdnem r�harapott a sz�j�ba cs�sz� f�rfiass�gra, de v�g�l csak megszor�totta azt. Thor ki�lt�s�t viszont nem nagyon hallotta: s�polt a f�le a rajta �tv�g� orgazmust�l, �s minden porcik�ja vadul reszketett. A mereved�se megr�ndult, �s t�bbsz�r is forr�n csurrant ki bel�le a gy�ny�rnedve, Loki megvonaglott az �rz�st�l, �s Thorral a sz�j�ban ny�sz�tett t�le. Mag�hoz ny�lt, �s p�r r�nt�ssal megszabadult az utols� cseppekt�l is, ezzel egy�tt az �l�t ural�, g�rcs�s szor�t�st�l. A l�ktet�s nem m�lt el azonnal, de kellemesen elernyesztette.

Azt�n folytatta Thor szopogat�s�t. Nem akarta felh�vni a figyelmet a saj�t �lvezet�re, kicsit zavarba j�tt, hogy nem b�rta visszatartani, mert nem �gy k�pzelte el a v�g�t, de most nem t�r�d�tt ezzel, ink�bb minden figyelm�vel a b�tyja k�zelg� ext�zis�ra koncentr�lt. L�tszott a fiv�r�n, hogy m�r nincs sok neki, �s akkor szakadt el a c�rna n�la, amikor Loki marokra fogta a her�it, megszor�totta, �s k�zben �jra t�vig a tork�ba fogadta a f�rfiass�g�t. Fesz�tette �t, de �des kellemetlens�g volt, h�t m�g akkor, mikor �rezte, hogy a nyel�cs�v�be valami forr� dolog l�vell, �s Thor minden �z�ben megdermedve, az � nev�t ki�ltja a f�lledt leveg�be.

Loki izzadtan, kicsit kapar� torokkal h�z�dott t�volabb a testv�r�t�l, azt�n gyorsan a ruh�i ut�n n�zett. Remeg� ujjakkal kapkodta �ket mag�ra, azt�n a m�g mindig kiny�lva fekv� Thorra is r�dobta a saj�tjait.

A k�nyve mellett nem messze ott �rv�lkodott a fagylalt, teljesen sz�tfolyva a z�ld f�csom�k k�z�tt. A b�tyj��t hirtelen nem l�tta, de nem annyira �rdekelte… a szext�l kifulladtan, zsibong� f�radts�ggal rogyott a fat�rzsnek, ahol kor�bban is pihent, �s nem tudta, mi legyen a k�vetkez� l�p�s. Kezdjen r�gt�n magyar�zkodni, vagy ink�bb k�vetelje azt a testv�r�t�l? Egyik�k sem cselekedett valami okosan, s�t, az eg�sz szokatlan, v�ratlan �s b�n�s volt. Loki persze nem tudta, mit sz�ln�nak az emberek, ha kider�lne, de… sejtette, hogy semmi j�t. M�gsem igaz�n b�ntudata t�madt, csak furcsa zavara, az is Thor miatt. Mert a fiv�re r�j�tt, hogy a f�rfiakhoz vonz�dik, �s ezen fel�l m�g �hozz� is.

Thor felt�p�szkodott. Lassan mozgott, �lmosnak t�nt, de amikor k�rben�zett, �s a k�k tekintetet Loki�ra tal�lt, a fi� elmosolyodott. Loki nem �ppen erre sz�m�tott.

 - Most… mi van k�z�tt�nk? – k�rdezte azt�n, megt�rve a csendet, mert Thor bizony nem akart belev�gni, s�t, olyan nyugodtan �lt�z�tt fel, mintha csak egy �tlagos f�l �r�t t�lt�tt volna el a testv�r�vel.

 - H�t… azt hittem, ebb�l meg�rted – pillantott fel r� a b�tyja, �s csak most j�tt el�sz�r zavarba. �sszer�ncolta a homlok�t, ami m�g csillogott kicsit a verejt�kt�l, �s amire odatapadt n�h�ny nedves, sz�ke hajtincs, de k�zben piros lett az arca. – Mondtam, hogy nem igaz�n tudom megfogalmazni. Az ilyenekben te vagy a mester.

Loki szapor�n pislogott; ritka eset volt, hogy Thor b�kolt neki. Am�g ezen a gondolaton r�g�dott, a b�tyja �jra mell� telepedett, �s a k�zels�g�t�l Loki �sszer�ndult.

 - Ugye tudod, hogy ez kicsit sem term�szetes? – k�rdezte idegesebb hangon. Thor kelletlen�l elh�zta a sz�j�t, �s maga el� pillantott.

 - Sejtettem – morogta hozz� halkan. Loki meg se lep�d�tt.

 - Csak sejtetted? �s akkor szerinted… nekem most mit k�ne tennem? Vagy kett�nknek? Ezt senki nem fogja eln�zni nek�nk, hi�ba vagy te a tr�n�r�k�s.

 - Te is az vagy – v�gta r� Thor b�trabban, kem�nyebben, �s megingathatatlanul n�zett fel r�, amit�l Lokiban megint megr�ndult valami. J�lesett neki, amit Thor mondott, m�g ha nem is volt igaz. – Mindketten Odin fiai vagyunk. Ha egy kicsit is tisztelnek minket, akkor elfogadj�k. Nem?

Loki k�telkedett ebben, de egy fontosabb k�rd�sre m�g az�rt v�laszt v�rt.

 - De te ezt akarod?

�jra szapor�n vert a sz�ve, �s nem �rtette a saj�t idegess�g�t. Thor viszont mintha �ppen ellenkez�leg, megnyugodott volna, mert ism�t elmosolyodott, f�l�nyesen, magabiztosan.

 - Szeretlek – jelentette ki, mintha a vil�g legterm�szetesebb dolga volna. – A testv�rem vagy, szeretlek, �s sz�ks�gem van r�d. Ez el�g, nem?

„M�g hogy nem a szavak embere.” – gondolta Loki mag�ban. „Thor m�g saj�t mag�t sem ismeri.” Mindenesetre kell�n zavarba hozta �t ezzel az �szinte kinyilatkoztat�ssal, �s egy pillanatra elhallgattak mindketten. Lokit ideges�teni kezdte a test�re tapad� izzadts�g, hab�r az ok, ami�rt kor�bban verejt�kezett, tov�bbra sem t�lt�tte el undorral, csak kellemes bizserg�ssel. Erre mit feleljen? Persze, a lapjait m�r kiteregette. A v�gya nyilv�nval�v� v�lt, annak ellen�re, hogy �r�kre titkolni akarta. Hagyjon fel h�t a sz�nlel�ssel, vagy j�tssza el, hogy ez ennyi volt, �s vessen v�get neki?

Nem tudta, melyik lenne a k�nnyebb, vagy a helyesebb. Az esz�re hallgatva, befejezte volna, hiszen ezzel magukra harag�thatt�k volna eg�sz Asgardot. Azonban m�r r�g tudta, hogy valami megv�ltozott benne Thor fel�, �s most el�sz�r igaz�n bele�lte mag�t, milyen lenne, ha ezent�l nem kellene elfojtania az �rz�seit.

Loki r�j�tt, hogy Thor a v�lasz�ra v�r. Neki kellett d�ntenie; a fiv�re az � kez�be helyezte a helyzet�k sors�t, �s � tudta, hogy ez most nagyon fontos. M�gis… a v�lasz egyszer�nek t�nt. Tal�n meg fogj�k b�nni. Tal�n id�vel kellemetlenn� v�lik. De most…

 - De akkor el kell titkolnunk. Nem kock�ztathatjuk meg, hogy az ap�nk kitagadjon minket. �gy is akarod?

Thor felvonta a szem�ld�k�t, �s dorg�l�an n�zett r�, majd a fej�t cs�v�lta, �s egyszer�en Lokihoz hajolt egy cs�kra. V�ratlanul �rte �t, de nagyon j� volt, m�g ha csak egy pillanatig is tartott, �s nem volt olyan szenved�lyes, mint a kor�bbi cs�kok.

 - Most mondtam. Sz�ks�gem van r�d. A t�bbi engem nem �rdekel. M�g ha aty�nk ki is tagad, az sem �rdekel.

�gy azt�n… Loki beleegyezett. Thor el�gedettnek t�nt, �s azonnal felh�zta, hogy visszavezesse �t a palot�ba. Azonban most eg�szen Loki szob�j�ig felk�s�rte, � is bel�pett az �ccse birodalm�ba, �s az ajt� z�rja halkan kattant m�g�tt�k.

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s