1. nap

K�zenfogva

Thor megint sz�kdelve szaladt el�re a selymes, z�ld f�vel bor�tott dombok k�z�tt, a kanyarg�s f�ld�ton. Odin�k persze j�csk�n lemaradtak az energikus kis tr�n�r�k�s m�g�tt, m�r a besz�lget�sek hangjai sem hallatszottak, ellent�tben a sz�ke f�rt�s kisfi� vid�m, b�szke kacag�s�val.

A kis Loki nagyon igyekezett, hogy utol�rje, de �t egy kecske vitte a h�t�n, egy biztons�gos �l�szerkezetben, hogy le ne essen, amib�l nagyon neh�z lett volna kim�szni – az �llat meg a vil�g�rt sem sietett volna a pic�r b�tyja ut�n, b�rmennyire is n�gatta Loki a szerencs�tlen p�r�t.

 - Menj m�j – t�relmetlenkedett a gyermek, majd mikor a kecske felmekegett, �s csak nem �getett gyorsabban Thor ut�n, ink�bb a b�tyj�nak sz�lt. – Thoj!

A hangja t�l v�konynak �s er�tlennek tetszett, �s a fi�cska nagy, z�ld szeme megtelt k�nnyel, de azt�n �sszeszor�totta apr� sz�j�t, �s �gy d�nt�tt, hogy � bizony kisz�ll ebb�l a baba�l�sb�l, �s a b�tyja ut�n megy. Nem is jutott esz�be, hogy eleddig csak egyszer tudott a saj�t l�b�n menni, akkor is hamar fen�kre huppant: annyira szeretett volna Thorral egy�tt nevetni, �s �nfeledten szaladni a dombokra, hogy m�r nem sz�m�tott neki semmi m�s ezen k�v�l.

A kecske, mikor meg�rezte a heves mozgol�d�st a h�t�ra szerelt hordoz�ban, �szt�n�sen meg�llt, �s j�mbor legel�sbe fogott. Nyilv�nval�an nem sejtette, hogy az utasa elhagyni k�sz�li �t, mert h�t mit tudhatott volna err�l egy kecske? A gazd�i is t�l messze voltak, hogy r�sz�ljanak az �llatra, hogy menjen tov�bb – t�n �szre sem vett�k, hogy meg�llt.

A kis Lokinak minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy �tlend�lj�n a derek�ig �r� kapaszkod�n, azonban ez a dolog k�nnyebbik r�sz�nek bizonyult. Val�j�ban sz�k�tt m�r meg p�rszor a ter�let�r�l, a kis�gy�b�l meg a j�r�k�j�b�l is, amikor unta, hogy nem tud miattuk a t�bbiekkel lenni – azonban az most nem jutott esz�be, hogy itt nem csak az �l�sb�l kell kim�szni, de m�g a kecske alapvet� magass�g�val is szembe kell n�znie.

Persze, a kecske a legkev�sb� sem olyan magas, mint egy p�ni vagy a feln�ttek h�taslovai, de az alig k�t �ves fi�csk�nak igen komoly probl�m�t okozott. Nem �rt le a l�ba a poros �tra, �s hirtelen megijedt, hogy leesik. Csak fek�dt ott, az �l�s korl�tj�n, er�sen kapaszkodva benne, �s k�zben azon t�prengett, mit�v� legyen. Kiab�ljon a sz�leinek, hogy seg�tsenek neki, vagy Thornak, aki viszont az�ta teljesen elt�volodott…

V�g�l m�gis �nmag�t�l folytatta a hadm�veletet. Egy pillanatra elkapta a siker�lm�ny b�d�t� boldogs�ga, ahogy lassan lecs�szva az �l�k�r�l, meg�rezte a l�bujjhegy�vel a talajt maga alatt, de azt�n megt�rt�nt a szerencs�tlens�g: a kecske feleszm�lt arra, hogy valami rendellenes dolog t�rt�nik a h�t�n. Tal�n az oldal�nak pr�sel�d� Loki v�ltotta ki bel�le a riadalmat – esetleg azt hitte, ez valami k�l�n�s t�mad�s… mindenesetre panaszosan felmekegett, majd hirtelen �getni kezdett visszafel� az �ton.

Az �l�s, b�r oda volt r�gz�tve az �llatra, most lefordult a j�sz�gr�l, hiszen a kisfi� jobbr�l h�zta a f�ldre. Az �jak engedtek ennek a val�j�ban nem t�l nagy, de az�rt m�gis el�gs�ges s�lynak, �s kibomlottak a csatn�l. A szerkezet, Lokival egy�tt, nagy puffan�ssal landolt a porban, ami meleg �s sz�r�s volt, a forr� naps�t�st�l �s sz�razs�gt�l. A kecske a hangt�l m�g jobban megriadt, �s felh�gott az egyik dombra, hogy azt�n elt�nj�n a szem el�l.

A kis Loki persze nem figyelte az �llatot: az es�s led�nt�tte a l�b�r�l, �s a szerkezet is rajta landolt. Az els� ijedts�g hev�ben csak a vadul ver� sz�v�t hallotta, de azt�n, amikor a por kicsit el�lt, r�j�tt, hogy f�j a t�rde, �s ahogy lel�kte mag�r�l a neh�znek t�n� fat�kolm�nyt, azonnal �szrevette a lehorzsolt heget a l�b�n, ami ellen a r�vidnadr�g nem v�dhette meg.

A kisfi� keserves s�r�sra fakadt. Az ijedts�g m�g mindig ott munk�lt benne, de tal�n a f�jdalom is k�zrej�tszott, na meg az, hogy nem siker�lt a terve, �s nem �rte utol Thort. A k�nnyekt�l nem l�tta az apj�t �s annak bar�tait sem az �t v�g�n; ett�l m�g jobban megr�m�lt. Senki nem hallja, senki nem veszi �szre, hogy bajba ker�lt, �s annyira, de annyira f�jt, �gett, l�ktetett az a seb a t�rd�n!

 - H�, �cs�m – hallott meg azt�n k�zvetlen�l maga felett egy hangot, mire �nk�ntelen�l is a tork�ban rekedt a k�vetkez� h�pp�g�s, �s nagyot pislogva n�zett fel. Thor ott �llt el�tte, eltakarta el�le a napot, �s b�r mosolygott, Loki l�tta a k�k szemekben az aggodalmat, amikor a b�tyja lepillantott a s�r�l�s�re. – Semmi baj, Loki. Majd �n seg�tek, j�? Gyere!

Thor a kez�t ny�jtotta, �s Loki, miut�n m�g szipogott p�rat, megragadta a fiv�re ujjait. V�ratlanul �rte a testv�re megjelen�se, de ahogy Thor kez�be kapaszkodva felkelt a f�ldr�l, meleg szeretet �s h�la �nt�tte el, �s hirtelen nem l�tta m�r �rtelm�t a s�r�snak, hiszen olyan nagyon boldog volt: az � b�tor �s er�s b�tyja visszaj�tt �rte, hogy egy�tt s�t�ljanak el�re. �s m�g az arc�t is megt�r�lte a ruh�ja ujj�val, Loki �rezte, ahogy a b�r�r�l felsz�v�dik a nedvess�g. Sokkal jobb volt �gy. R�mosolygott a n�la j�val magasabb, aranysz�ke f�rt�s fiv�r�re, �s Thor vigyora m�g sz�lesebb lett.

 - Na, gyere, szaladjunk fel oda – mutatott Thor abba az ir�nyba, amerre az el�bb m�g elt�nt. �s val�ban, ism�t sz�kd�cselni kezdett felfel�, azonban nem engedte el Loki kez�t, �s figyelt arra, hogy a kisebb fi� utol�rhesse �t apr� l�baival. Pedig a pic�r el�sz�r megijedt, hogy Thor �jra itt hagyja �t… nem akart m�g egyszer egyed�l maradni. Akkor megint f�jt volna a t�rde (most, hogy Thor itt volt, nem is �rezte a horzsol�st). Azt�n, ahogy r�j�tt, hogy a b�tyja lassabban halad, Loki felb�torodott, �s �gy, hogy kapaszkodhatott az � szeretett Thorj�nak kez�be, mindj�rt nagyobbat l�pett � is. �gy m�r tudott j�rni, ha fogt�k a kez�t, biztons�gban �rezte mag�t, nem esett el egyszer sem. Majd legk�zelebb… legk�zelebb egyed�l is �gyesebb lesz. Most ink�bb csak Thorral tartott.

Odin, a feles�ge �s a k�s�r�ik csak a legmagasabb dombon �rt�k utol a k�t kisfi�t, �s az �desanyjuk azonnal �szrevette Loki lehorzsolt t�rd�t. Mik�zben az asszony, aki a pic�r szem�ben a legszebb �s leg�gyesebb n� volt (arany haja ragyogott a napf�nyben, mint Thor f�rtjei, �s kecses keze a legnagyobb szak�rtelemmel mulasztott�k el Loki baj�t, valah�nyszor csak beteg volt vagy megsebes�lt) az �l�be vette, megk�rdezte, mi t�rt�nt, �s Loki eleinte nem akarta elmondani, de Thor el�rulta a titkot: a lees�st, s�t, m�g a s�r�st is. Azonban az �desanyjuk csak elmosolyodott, ahelyett, hogy megr�tta volna Lokit. S�t, megdics�rte mindkettej�ket: a kisebbet az�rt, ami�rt ilyen b�tor volt, a nagyobbat pedig, ami�rt nem hagyta mag�ra az �ccs�t.

�gy azt�n Loki megnyugodott, �s mikor d�lut�n visszafel� indultak a hossz� s�t�r�l, m�r nem akart az apja karj�ban utazni: ism�t Thor kez�be kapaszkodva, nevetve szaladt a testv�r�vel el�re, �s m�r nem is eml�kezett arra a kellemetlen es�sre.

K�vetkez�

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s