Ezt nem hiszem el. Musz�j mindig megtal�lnia? Hogy szakadna le Merlin szent szak�lla!

Emilyvel �ltem a t�parton, teljes b�kess�gben, �s szok�s szerint Remus volt ter�t�ken.

 - Szerinted �szre vette ma, hogy r�mosolyogtam? – �br�ndozott dr�ga bar�tn�m, hasm�nt fek�dve el a f�ld�n, a l�b�t felhajtotta, megl�b�lta, s az �ll�t a tenyer�be t�masztva b�mult fel a felh�tlen k�k �gre. Kuncognom kellett rajta.

 - Nem tudom – feleltem fejcs�v�lva, �s ink�bb a b�jitalk�nyvemhez fordultam. – El�g sokan tehetnek �gy, minden m�s sz�nd�k n�lk�l, tal�n nem is t�nt fel neki.

 - De gonosz vagy! – csattant fel Emily, �n meg csak elrejtettem a vigyoromat. Hi�ba, im�dtam cukkolni. A k�vetkez� mondata azonban teljesen elk�pesztett, k�nytelen voltam felh�zni a szem�ld�k�met r�. – Most mondhatn�m, hogy csak az�rt d�h�tesz, mert neked is tetszik, �s f�lt�keny vagy.

Csak b�multam Emilyre t�tott sz�jjal, mire � elsomolyodott.

 - Persze, te Potter�rt vagy oda – tette hozz�, csak �gy mellesleg, de n�lam r�gt�n felment a pumpa, �s �reztem, ahogy az idegess�gt�l elv�r�s�d�m… egy cseppet sem az�rt, mert igazs�g lehet abban a mondatban, nem.

 - �n azt�n nem! – v�gtam r� felh�borodva, majd nagy nehezen vettem n�h�ny m�ly leveg�t, hogy lenyugodjak. Emily azonban elnevette mag�t, �gy nagy okosan r�j�ttem, hogy csak a heccel�st kaptam vissza, s m�g forr�bbnak �reztem az arcomat. Nem tudtam t�rt�ztetni magam, hogy vissza ne v�gjak, �gyhogy ki is �t�ltem gyorsan egy k�zenfekv� megold�st a bossz�ra. G�nyosan elmosolyodtam, majd egy elcsod�lkoz� arckifejez�s ut�n t�j�koztattam bar�tn�met a val�tlan t�nyekr�l.

 - Szerinted tal�lkozgatn�k Remusszal h�tv�genk�nt, ha Potterre hajtan�k?

Emily arca teljesen megny�lt a d�bbenett�l, ami el�gedetts�ggel t�lt�tt el. Nem hi�ba javasolta a Teszlek S�veg a Mardek�rt annak idej�n… de h�t ott azt�n bar�tn�im sem lettek volna, el�g volt egy pillant�s az asztaluk fel�, �s l�ttam, hogy majdnem csupa fi�, a l�nyok meg a legnagyobb j�indulattal sem n�ztek ki annak…

Emily m�r �ppen visszav�gni k�sz�lt, m�r �ppen hangot adott volna a f�lt�kenys�g�nek, amikor megjelentek �let�nk megront�i, a g�tl�stalan sz�rnyetegek: �fels�ge �s a Pincsi, azaz James Potter �s Sirius Black. Kellett ezeket emlegetni!

Potter lev�gta mag�t mell�m, mire megpr�b�lkoztam egy undorod� fintorral, m�g Emily ugyan�gy j�rt, csak � Blacket kapta.

 - Kivel tal�lkozgat az �n kicsike vir�gsz�lam? – h�zelgett egy m�zesm�zos vigyorral a sz�ja sark�ban Potter, �s azon igyekezett, hogy �tkarolja a v�llamat. Hevesen dobog� sz�vvel l�kd�stem messzebbre magamt�l, �s nem akartam tudom�sul venni, hogy m�g mindig bizsereg a v�llamon a b�r, ahol Potter ujjai megcir�gatt�k.

 - Nem vagyok a vir�gsz�lad! – v�gtam r� remeg� hangon, �s a szememmel elkaptam Emily ijedt tekintet�t: � is szabadulni akart a r�csimpaszkod� Blackt�l, aki azonban a nyaka fel� hajladozott, hogy belecs�kolhasson.

Egy pillanattal tov�bb haboztam a kellet�n�l, �s Potter elkapott. Karja indak�nt fon�dott derekamra, �s mag�hoz h�zott, �s �n meg m�r majdnem beled�ltem az �lel�sbe, feln�ztem az arc�ra, �s m�r csak p�r centi v�lasztotta el az ajkainkat… de akkor r�eszm�ltem, mit m�velek. Felpattant, �s elkerekedett a szemem, r�tal�lt a lehunyt pill�j� Jamesre, aki s�v�rogva �rintette �ssze az orrunkat. A kezem automatikusan lend�lt el�re, �s egy hat�rozott csattan�ssal �rt c�lba. Potter h�pogva az arc�hoz kapott, de nekem csak a hirtelen j�tt szabads�g j�rt a fejemben, �s hogy min�l messzebb ker�lhessek ett�l a sr�ct�l… Megint a k�zenfekv� megold�st v�lasztottam, b�r m�r ink�bb k�ts�gbeesetten, mint diadalmasan, �s nagyon ut�ltam magam �rte.

 - Remus… �vele – ny�gtem a v�laszt a k�rd�sre, de k�zben a t�sk�mat kutattam a f�ld�n. Onnan tudtam, hogy mindketten megd�bbentek, hogy hamarosan Emily m�r mellettem �llt, igencsak zil�ltan – �n nem mertem Potterre n�zni, f�ltem, hogy elfeledkezem magamr�l, �s m�giscsak az igazat mondom.

 - Mennem kell sz�mmisztik�ra – harsogta a f�lembe Emily, tal�n, hogy elterelje a figyelmet a k�nos, �s a k�t fi� jelenl�t�ben szokatlan csendr�l. – J�ssz, nem?

B�lintottam, �s fut�l�p�sben hagytam el a helysz�nt, ahol James �cs�rg�tt, minden bizonnyal letagl�zva, Blackkel. Emily bel�m csimpaszkodott, mintha �n lenn�k a ment��ve, s tal�n most az is voltam. Messze Jamest�l, messze t�l�k, messze…

A kast�lyba �rve meg�lltunk egy �rny�kos folyos�n, �s a falnak t�maszkodtunk. �gy n�zt�nk egym�sra, mintha valami sz�rny�s�gre der�tett�nk volna f�nyt, pedig ez csak r�m igaz: engem teljesen megijesztett, amikor James �lel�s�ben kis h�j�n megcs�koltam �t. M�g most is �gett az arcom t�le, �s rettegtem, hogy ez a vonzalmam jele… nem, nem akartam, hiszen olyan durva, nincs benne tisztelet… de olyan sz�pek volt a szeme!

Emily kilihegte mag�t, az arca egyre z�rk�zottabb lett, amit egy pillanatig nem �rtettem, �m hamar r�j�ttem, mi baja, s a val�s�g kir�ngatott az eml�keim fogs�g�b�l, �s James karjai k�z�l.

 - Emily… - kezdtem volna a magyar�zkod�st, de a szavak elvesztek f�l�ton a torkomban, �s a bar�tn�m nem is akart t�bbet hallani.

 - Azt hittem, van benned annyi tisztelet, hogy nem randizol… vele – motyogta megb�ntottan, s a mondat v�g�re elk�nnyesedett a szeme. Megr�ztam a fejem, de m�g mindig nem tudtam mit mondani… ez a helyzet, amibe keveredtem, nagyon idegennek t�nt, �s fogalmam se volt, hogy m�sszak ki bel�le.

Emily sarkon fordult, �s otthagyott a kavarg� gondolataimmal. Nem tudtam ut�na sz�lni, cs�ggedten �s szorongva indultam el a sz�mmisztika terem fel�. Ahogy a k�r�l�ttem elhalad�k nagy vid�man odak�sz�ntek fel�m, kicsit fel�ledtem, �s tudtam v�gre gondolkodni is.

Emilyvel mindenk�ppen megbesz�lj�k ezt az eg�szet. De Potter bosszant�sa, �gy ut�lag, nem is volt olyan rossz �tlet. Persze rizik�kkal is j�rna a dolog, de tal�n… tal�n… siker�lne megv�ltoztatnom a fi� hozz��ll�s�t m�s emberekhez… �s hozz�m, Lily Evanshoz, mert �n egy kis tisztelettel, azt hiszem, be�rn�m… akkor tudn�k gondolni egy randira Potterrel. De am�g ilyen felfuvalkodott d�g, a gyomrom se k�v�nja – tal�n csak egy eg�szen picit.

Ahogy a tervem kezdett k�rvonalaz�dni bennem, �gy nyugodtam meg. S�t, m�r-m�r magabiztos voltam, �gy v�ltem, t�k�letes lesz.

Remus egyel�re egyed�l �cs�rg�tt a sz�mmisztika teremben, de m�g nem besz�lhetek vele, hamarosan elkezd�dik az �ra, sz�lling�znak befel� a di�kok. Majd legfeljebb levelez�nk �r�n, �s este f�lreh�vom – Potter jelenl�te sem lenne t�l zavar�, tekintve, hogy ellene tervezek bossz�t. A gondolatra is elvigyorodtam, hogy milyen k�pet v�g majd a fi�, ha kih�vom Remust egy sz�ra az orra el�tt.

A vigyorom azonban hamar leolvad, mert alighogy le�ltem Remus mell�, aki egy kedves mosollyal �dv�z�lt, Emily cs�rtetett a terembe. A tekintete r�gt�n r�m ugrott, majd Remusra, v�g�l s�rt�d�tten karba tette kez�t, �s a t�l�nk legt�volabb es� padba telepedett, egy m�sik csaj mell�, akit csak l�t�sb�l ismertem, l�v�n hugrabugos volt.

Miel�tt egy sz�t is sz�lhattam volna a mellettem f�szkel�d� fi�nak (l�that�an arra v�rt, hogy mondjam, mit szeretn�k t�le, ami miatt mell� �ltem), az �ra kezdet�t jelz� cseng� belehas�tott a p�r ember sutyorg�s�ba, �s a tan�rn�, Vector professzor, m�r meg is jelent az oszt�lyban, �s p�rba osztotta a kev�ske di�kot. �n persze Remushoz ker�ltem, egy�tt hajoltunk egy r�gi pergamen f�l�, �s az �ra els� fele szorgalmas sz�mol�ssal �s ford�t�ssal telt el.

Magamban a tervemet pr�b�lgattam addig, majd mikor sokadszorra gy�ztem meg magam, er�t vettem a kezemen, �s az addig lek�rm�lt sz�mok al� egy r�vid mondatot firkantottam, s azt Remus orra el� toltam.

Besz�ln�nk kell.

Remus lopva k�rbe pislogott, de a p�rok a saj�t pap�rjaik f�l� hajoltak.

Mir�l?

Izzadt a tenyerem, de belev�gtam a k�zep�be. Most vagy soha.

Este tal�lkozni akarok veled, prefigy�l�s ut�n. Nagyon fontos. Maradj tov�bb a f�rd�nkben, ok�?

A barna, s�padt fi� szeme kikerekedett, az arca teljesen elv�r�s�d�tt, �s sejtettem, mire gondol, hogy gondolok. Pedig arr�l sz� sem volt, csak besz�lgetni akarok vele – p�ld�ul Potterr�l…

Remus megk�sz�r�lte a tork�t, �s b�lintott, �m ezut�n nem volt hajland� megosztani velem t�bb mondatot. Egy szomor� tekintetet vetettem Emily h�t�ra, majd a barna fi�val a pergamen f�l� hajoltam, �s gy�zk�dtem magam, hogy minden rendben lesz. Tulajdonk�ppen nem volt mit�l tartanom… ha minden a rem�nyeim szerint alakul, tal�n.

***

H�tkor odamentem Remushoz, aki a Tekerg�kkel �cs�rg�tt, de l�that�an Potter �s Black egy sz�ra sem m�ltatt�k, sem �t, sem a vele szorgalmasan tanul� Petert. Mikor a barna fi�hoz hajoltam, hogy a f�l�be s�gjam, „�ll-e m�g a randi”(j� hangosan s�gtam, hogy Potter is biztosan meghallja – �s meghallotta), a m�sik k�t sutyorg� felkapta a fej�t, �s dermedten n�ztek Remusra. A fi� teljesen elv�r�s�d�tt, de b�lintott, mire �n egy el�gedett mosolyt er�ltettem magamra (az�rt er�ltettem, mert val�j�ban remegtem, mint a kocsonya, hiszen �reztem magamon Potter tekintet�t), �s kifel� kezdtem huzig�lni Remust a klubb�l.

Az, hogy egy�tt megy�nk prefigy�l�sre, val�j�ban megszokott momentum volt, �gy senki nem m�regetett minket furcs�llkodva. Remus sz�tlanul, a gondolataiba mer�lve ballagott mellettem. Tudtam, hogy majd ker�lni pr�b�l, �gy nem lep�dtem meg, hogy amint a tan�riba �rt�nk, egy t�volabbi helyre h�z�dott, b�r egy eg�szen kicsit csal�dott voltam. Tal�n megb�ntottam �t ezzel az idi�ta titokzatoskod�ssal? Lehets�ges. De m�r k�s� v�ltoztatni, m�r Potter is l�tta a jelenetet, ahogy kivonszoltam…

�letemben nem akartam m�g ennyire, hogy a prefektusgy�l�s v�get �rjen. M�skor akt�van jelentkeztem minden lehets�ges id�pontra j�r�rnek, mindig buzg�n b�logattam egy-egy rendezv�ny megeml�t�sekor, vagy m�s, esteleges �j�t�s felhozatal�n, amit a tan�rok kezdem�nyeztek, �s szorgalmasan buzd�tottam mindenki m�st is a cselev�sre, a tettrek�szs�gre.

Most csak magamba fordulva g�rnyedtem az egyik sz�ken, �s miut�n r�untam, hogy a szokatlanul merev �s s�padt Remust n�zzem, ink�bb a saj�t eml�keimbe mer�ltem, konkr�tan Potter karjaiba. A gondolatra is felment a v�rnyom�som, hogy mennyire �lveztem az �rint�s�t, �s alig tudtam elrejteni v�r�s arcomat m�sok el�l (b�r jobban megn�zve, m�g Pipogyi sem legeltette rajtam a szem�t, pedig az ut�bbi id�ben rossz szok�sa volt), �m azt m�r nem tagadhattam, hogy… tal�n, de nagyon hangs�lyozva, hogy tal�n… tetszik nekem Potter. Nem, nem is ez a j� sz�, hiszen a k�lsej�vel eddig sem volt bajom, szeretem a kisportolt, vagy lehet�leg j� er�ben l�v� fi�kat, �s a Remus-fajta, sov�nyabb egyedek m�r ink�bb csak szimpatikusak…

Majdnem felnevettem saj�t magamon, de szerencs�re siker�lt a hangomat torokk�sz�r�l�sk�nt megsz�laltatni. Megint r�n�ztem gondolatom t�rgy�ra, �s el�re sz�gyelltem, hogy mit is k�sz�l�k vele tenni. M�rmint azt, hogy zavarba hozom, megal�zom a bar�tai el�tt, mert ak�rhogy is n�zem, Potter a bar�tja… �n ugyan semmi „pap�s-mam�s” nem lenne a mai esti taliban a prefif�rd�ben (nem, ilyet m�r t�nyleg nem tudn�k megtenni), de biztos, hogy Jamesnek felt�nik majd, hogy egyik�nk sem t�rt vissza a klubba. Felt�nik neki, hiszen Blackkel mindig megv�rj�k Remust, �s ha nem vagyok szemf�les, hogy elker�ljem, James olyankor r�gt�n lev�g el�ttem egy t�rdre borul�s nagyjelenetet, �s ord�tva esk�d�zik, hogy szeret… �s ezzel tiszt�ra kik�sz�t! Mindenki vagy h�ly�nek n�z a h�zt�rsaim k�z�l vagy irigykedik. Bosszant�.

Azt vettem �szre, hogy k�r�l�ttem fel�lltak, sz�kek csikorogtak, halk sustorg�sok keltek l�bra, �s az �lmos prefektusok egy emberk�nt igyekeztek az elitf�rd� fel�. Gyorsan felpattantam �n is, �s felz�rk�ztam egy hugrabugos csajszi mell�, akit Alice-nak h�vtak, �s aki mindig megv�rt, ha gy�l�s ut�n tov�bb id�ztem a tus alatt. Hogy mi�rt, azt m�ig nem �rtettem meg, de ez most mindegy is volt. Megk�rdezte, hogy vagyok, milyen volt a hetem, �n pedig g�piesen dar�ltam a szok�sost: bosszant� els�s�k, bosszant� mardek�rosok, bosszant� Tekerg�k. Val�j�ban gondolatban m�g mindig m�shol j�rtam, �s ut�lag persze ez�rt is sz�gyelltem magam, hiszen a l�ny olyan figyelmesen fordul hozz�m, mintha t�nyleg legh�bb v�gya lenne, hogy az �n panaszaimat hallgassa.

Mikor a csajokkal bement�nk a n�i f�rd�r�szlegbe, �n el�re figyelmeztettem Alice-t, hogy nem kell ma megv�rnia, mert m�g dolgom van. A fekete haj� l�ny enyh�n megh�kkent ezen, de azt�n �sszeszedte mag�t, �s mosolyogva b�lintott, hogy meg�rtette. Bevallottan voltam l�mpal�zas mosd�s k�zben, remegett a kezem, �s most el�sz�r valami p�nik-f�le is megk�rny�kezett, mert m�r nem voltam biztos benne, hogy Remus nem k�ld el melegebb �ghajlatra.

Egyszerre t�nt t�l gyorsnak �s lass�nak is az az id�, m�g a prefektusok lassan elsz�lling�ztak aludni. A l�nyok csacsog�sa k�r�l�ttem egyre halkult, majd az utols� p�ros is els�t�lt egy �jszakai j�k�v�ns�g ut�n. Csak biccentve viszonoztam, de k�zben m�r a fejem is remegett… megnyaltam a sz�mat, magam k�r� csavartam a t�r�lk�z�met, �s f�l szememet kidugva lestem �t a fi�k�k r�szleg�be. A t�bbiekkel csin�ltunk m�r ilyet, de engem valahogy hidegen hagyott, hogy kinek milyen form�s a h�ts�ja, hiszen James� nem volt k�zt�k, mert � kor�bban j�rt f�rdeni sajnos, mint �n (mondanom se kell, hogy jogtalanul haszn�lta a f�rd�nket, de t�le m�r megszokott)…

Te j� �g, teljesen becsavarodom! Miket k�pzelgek itt Potterr�l! �, jobb, ha megkeresem Remust.

B�r m�r senkit nem l�ttam magam k�r�l, m�gis l�bujjhegyen l�pkedve mentem ki a medenc�hez, amit soha senki nem haszn�lt (vagy pontos�tsunk, csak egyes egyed�l mer�szkedtek bele a prefik, mert �gy jobb volt, mintha h�szan lubickoln�nak a habokban), azt�n k�rbelestem a feh�ren vil�g�t�, csemp�s teremben. Az�rt j�csk�n megk�nnyebb�ltem, hogy t�nyleg nem l�tott meg senki.

A fi�k r�szlege tulajdonk�ppen pont olyan, mint a l�nyok�, egy elker�tett, kisebb terem volt, j� p�r zuhanyf�lk�vel, mosd�val, piszo�rral… Remus az ablak mellett �csorgott, szorosan maga k�r� tekert k�pennyel, �s el�gg� s�padtan. Vizes haja a homlok�ra tapadt, de nem tudta eltakarni az apr�, halv�nyka hegeket, amiket mindig k�nytelen volt mag�n viselni. Az egyik, a szem�ld�k�t�l az �llkapcs�ig fut� sebhely azonban �lesebb volt, mint a t�bbi, �s �n nem is igaz�n eml�keztem r�, hogy volt neki olyanja… Persze, �n m�r sejtettem, mi a baja szeg�nynek, hiszen el�g nyilv�nval� id�pontokban szokott betegeskedni…

K�hintettem, mire � megrezzent, �s riadtan fel�m fordult. Nem gondoltam, hogy ez lehets�ges, de m�g s�padtabb lett, mint eddig.

 - Szia! – k�sz�ntem f�lszegen.

- Szia – motyogta Remus, majd elpirult, �s a f�ldet kezdte b�mulni. Teljesen zavarba j�ttem, fogalmam sem volt, mit kellene mondanom neki, vagy mit v�r, hogy mondjak… lassan fel� l�ptem, hogy ne legyen olyan ridegnek t�n� a csend, �m akkor � v�gre felemelte fej�t, �s nem hat�rozottan ugyan, de megsz�lalt.

 - Figyelj, Lily… �n, vagyis mi… Sirius, Peter meg �n fogadalmat tett�nk Jamesnek tavaly – harapta be sz�j�t k�szk�dve, majd ism�t elfordult. – Meg�g�rt�k neki, hogy nem randizunk veled, �s f�leg nem… sz�val… nem visz�nk… �gyba.

Az utols� sz�t alig �rtettem, de �gy is piros volt az arcom. Ezt r�foghattam volna a f�rd� sosem m�l� p�r�j�ra, de ink�bb �sszeszedtem magam, hogy v�laszoljak. Remus azonban folytatta, miel�tt reag�lhattam volna.

 - �s h�t… �n meg… sz�val �n szeretek valaki m�st, �s… igaz, hogy nem j�runk, meg semmi, de…

 - Remus…

 - Meg h�t – v�gott a szavamba, az �v�ibe keser�s�g k�lt�z�tt, szemei elhom�lyosodtak a k�nnyekt�l. – Ki akarna velem… n�zz r�m, tele van a testem sebekkel, egy undorod� fintorn�l �gysem lenne t�bb bel�le.

Megh�kkenve hallgattam az �nsanyargat� mondatokat, de a v�g�re m�r olyan m�rges voltam, hogy kezeim k�z� ragadtam Remus arc�t, �s k�nyszer�tettem, hogy a szemembe n�zzen, akkor is, ha els�rja mag�t.

 - Hogy mondhatsz ilyet? – k�rdeztem szigor�, �szinte felh�borod�ssal. A barna fi� sz�ja megremegett, de tartotta mag�t. – Ez egy�ltal�n nem igaz, nagyon helyes fi� vagy, �s ha nem Ja… valaki m�s tetszene, szerintem m�g a bar�tn�d is sz�vesen lenn�k. Mellesleg pedig… nem akarom azt csin�lni veled, csak besz�lgetni szeretn�k.

A fi� egy p�r pillanatig meredten n�zett r�m, mint aki nem hisz a f�l�nek.

 - De… de akkor, mi volt ez az eg�sz? – n�zett r�m �rtetlen�l, s egyre jobban l�tszott rajta a megk�nnyebb�l�s. M�r-m�r elmosolyodtam ezen, majd sz�npadiasan s�hajtottam, �s fontoskod� arckifejez�st var�zsoltam magamra.

 - H�t, ha tudsz titkot tartani, el�rulom.

Remust felcsig�zhatta a mondat, mivel gyorsan le�lt a csemp�re t�r�k�l�sbe (�rdekes mutatv�ny volt, ahogy k�zben azon er�lk�d�tt, hogy derek�n tartsa a f�rd�k�penyt), azt�n k�v�ncsi vigyorral megcsapkodta maga mellett a kem�ny fel�letet. Gyerekes izgatotts�g�t l�tva megnyugodtam, �s nem �lltam meg kuncog�s n�lk�l. Elfogadtam a k�n�lt helyet a padl�n, �s n�mileg bosszankodva j�ttem r�, hogy nekem se k�nny� megtartani magam k�r�l a t�rcsimet, lehet�leg �gy, hogy a fontos dolgok ne l�tsszanak ki.

Tartoztam egy vallom�ssal a fi�nak, de az�rt el�g kellemetlen volt bevallani… de mindegy, nem lehet megm�s�tani a dolgot, �s Remus az egyetlen, aki tal�n nem nevet rajtam.

 - Tudod, nekem igaz�b�l Potter j�n be – s�hajtottam halkan. A l�tv�ny�rt m�r meg�rte. Remusnak kist�ny�r m�ret�re kerekedett sz�p, borosty�nsz�n szeme, a sz�ja elny�lt… teljesen megd�bbent. – Mert ak�rmilyen felf�jt h�lyag… j�k�p�, �s val�j�ban j�lesik, hogy annyira harcol �rtem. Nem tudom, mi�rt teszi, de val�j�ban h�zelg�nek tartom. Tess�k, nevethetsz.

Remus azonban, mint aki k�bulatb�l �bredt, megr�zta fej�t.

 - Nem, �n… ez meglep� – mondta �szint�n. – De… m�r ne is haragudj, de akkor mi�rt az orra el�tt h�zt�l ki a klubb�l? Azt fogja hinni…

A fi� szav�ba v�gtam, �s piros arccal mes�ltem el, mi t�rt�nt sz�mmiszt el�tt, majd, hogy mi volt a tervem ezzel a tov�bb-marad�ssal a f�rd�ben. Remus j�l l�that�an meglep�d�tt, hogy �gy akarom f�lt�kenny� tenni Jameset, de v�g�l m�r vigyorgott, �gyhogy a remeg�sem, ami eg�sz este gy�t�rt, elsz�llt tagjaimb�l, �s teljesen megnyugodtam. Igen, Remus volt a legmegfelel�bb c�lszem�ly r�, hogy felbosszantsam Jameset, � mellettem �ll.

***

Sok�ig besz�lgett�nk a csemp�n �cs�r�gve, nagyon j�l �rezt�k magunkat. H�l�m jel��l finoman r�vezettem Remust, hogy Emilynek nagyon tetszik, mire a fi� bocs�natk�r�en pislogott r�m. Azt ugyan nem mondta kit szeret, de annyit igen, hogy nem Emily az… Ezt egy cseppet f�j� sz�vvel vettem, mert tudtam, hogy bar�tn�m nagyon maga al� esik, ha megtudja. Aprop�, vele is ki kell majd b�k�ln�m…

Mikor fel�lltunk, mindketten ny�gd�cselt�nk p�r sort, mert a fenek�nk teljesen elzsibbadt a hossz� „k�nz�s” alatt, m�g a padl�n gubbasztottunk. �n �tslisszoltam a l�ny-r�szlegbe, hogy fel�lt�zzem, s ezt Remus is megtehesse, majd egy�tt indultunk a Torony fel�. Alig b�rtunk menni, ami azzal j�rt, hogy v�gigkuncogtuk az utat, j� nagy terpeszben l�pkedve, �s kis h�j�n lebukva, mert Fricset az egyik folyos�n csak egy sz�nyeg v�lasztotta el t�l�nk.

Mikor fel�rtem a h�l�terembe, imm�r Remus n�lk�l, Emilyt az �gyamon �lve tal�ltam. H�pp�g�tt, �s a p�rn�mat szorongatta, �gyhogy val�sz�n�leg r�m v�rt. Zavartan k�sz�r�ltem meg a torkomat, mire bar�tn�m felkapta a fej�t, barna loknijai csak �gy repkedtek.

 - Jaj, Lil! – ki�ltott fel, majd felugrott az �gyamr�l, �s m�g miel�tt feleszm�ltem volna, a nyakamba vetette mag�t. – Ne haragudj, Lily, k�rlek, olyan szem�t voltam.

Ezt ugyan nekem kellett volna mondanom, de egyel�re kiszor�tott�k bel�lem a szuszt, �gyhogy csak hallgattam, ahogy Emily zokogva folytatja.

 - �gy b�ntam veled, mintha valami egetrenget� hib�t v�tett�l volna… pedig val�j�ban m�r nem is szeretem Remust… k�pzeld…

Azzal elengedett, �s elmosolyodott, �n meg megillet�dve pislogtam r�.

 - K�pzeld, az a hetedikes hugrabugos, Macmillian… Azt mondta, tetszem neki, �s mikor j�ttem vissza vacsir�l, elh�vott randizni.

Azzal boldogan ugr�ndozni kezdett, �n pedig alig t�rtem magamhoz a meglepet�st�l. Agyilag m�g mindig ott tartottam, hogy Emily m�r nem haragszik r�m, de k�zben kezdtem azon is elcsod�lkozni, hogy a szer�ny hugrabugos elh�vta a csajszit randira… nem tudtam, mit mondjak, �gy csak mosolyogtam. V�g�l is, akkor nem kell megmondanom neki, hogy semmi nem t�rt�nt?

�gy t�nt nem. Emily m�g h�pp�g�tt egy p�r sort, amikor megeml�tettem neki a bocs�natk�r�sem, �s egyre esk�d�z�tt, hogy � sz�rta el a dolgot, majd egyet�rt�en �gy d�nt�tt�nk, hagyjuk ennyiben a t�m�t. Em ezut�n suttogva, de boldogan csicseregte, hogy mindig is tetszett neki Macmillian, �s nem is �rti, mi�rt Remus fel� kacsingatott, mikor annyira kedves az a m�sik sr�c. �n ezt viszont m�r nem hallottam. Egyr�szt jelent�sen megk�nnyebb�ltem, hogy Emily v�g�l is nem haragudott r�m, m�sr�szt az�rt is �r�ltem, hogy a Potter elleni hadj�ratom j� �ton halad Remusszal kar�ltve.

�lmomban pedig James karjait �reztem magam k�r�l.

***

M�snap reggel j�val a t�bbiek el�tt �bredtem. Tiszta hom�ly volt a fejem, nem is �rtettem, hogyan vagyok k�pes j�rni meg mozogni. Kibotork�ltam a f�rd�nkbe, �s a t�k�rbe n�ztem.

Az image megvan, csupa k�c, v�r�s s�r�ny, bedagadt szemek, �sszegy�r�d�tt, piros arc, szepl�k… �, kit �rdekel, �hes vagyok, nem fogok itt ezzel bajl�dni!

Korg� gyomrom vezetett le a klubba, ahol s�t�ts�g fogadott, hiszen kint m�g alig hajnalodott. Vagy lehet, hogy m�r fent volt a nap, csak az�rt nem l�ttam, mert nem tudtam nagyon nyitva tartani a szemem… �gy ut�lag m�r fogalmam sincs.

Az�rt, mint n�, elfogott egy csepp aggodalom, mikor a nagyterem el�tt �sszefutottam n�h�ny heted�vessel. Nem csoda, ha megb�multak, �n is megb�muln�m magam, ha a hely�kben lenn�k. Egoist�n elmosolyodtam – kicsit tal�n jamesesen –, hiszen tudtam, hogy van is okuk a fi�knak megn�zni. Fut�lag lepislantottam magamra: m�g j�, hogy nem az a vad�t�, csipk�s kombin� van rajtam. De az�rt nem �rtott volna egy pongyola, el�gg� �t�t ez a h�l�ing. Sebaj! Bugyi h�l’ istennek van rajtam (csak nagyon n�ha nincs), �gyhogy olyan sok titokra nem der�lhetett f�ny.

Bel�ptem az �tkez�be… ok�, l�tom, Dumbledore r�zsasz�n, macis k�penyben van, �s valami nevets�ges h�l�s�vegben. Nem is vagyok felt�n� a lenge �lt�zetemben. Nagy nehezen kisilabiz�ltam, h�nyan vizslathatnak v�gig. A hugrabugosok mind aludtak, a Holl�h�t asztal�n�l �ltek ketten, a Griffend�ln�l n�gyen, �s… Hopsz, Piton. Na mindegy, hadd �lvezkedjen a l�tv�nyomban, �gyse n�zhet meg t�bbsz�r ilyen ny�lcsorgatva. Az az�rt zavart egy kicsit, hogy � teljes „harci d�szben” volt m�r (fekete tal�r, fekete ing, fekete nadr�g… minden fekete, csak a mardek�ros c�mer nem), �n meg egy ilyen kis f�gg�nyruh�ban, de… most mit ideges�tsem magam. Egyszer �l � is, val�sz�n�leg el�sz�r �s utolj�ra volt r�sze benne, hogy alul�lt�z�tt h�lgyet l�t.

Ledobtam magam az asztalhoz, de miel�tt �sszeragadt szememmel kiv�laszthattam volna a reggelimet, �jabb n�gy szem�ly v�gt�zott a terembe, �s �ket minden k�l�n�sebb er�lk�d�s n�lk�l felismertem. Jaj nekem!

Potter �s Black az �n k�t oldalamra telepedett, ami v�g�l is nem lepett meg, de fesz�lyezett, �s sokkal �berebbnek �reztem magam t�le. Azonban akkor felt�nt, hogy az �lmos Peter mellett nem foglalt helyet Remus, mint ahogy szokott. V�gign�ztem az asztalon, �s megtal�ltam a barna fi�t a v�g�n�l. �sszeszorult a sz�vem, mert l�ttam, hogy Remus a k�nnyeivel k�zd, pont, mint este. Vajon mi t�rt�nt? Lehet, hogy Potter�k kidobt�k a csapatukb�l? R�gt�n felment bennem a pumpa, pedig mikor James… Potter lehuppant mellettem, megfogadtam, hogy norm�lis hanger�vel sz�lok hozz�.

�m a kusza haj� sr�c ez�ttal el�bb sz�lalt meg.

 - Igaz? – k�rdezte olyan kem�nyen, mint egy ezredes az �jonc bak�t�l.

 - Mi van? – k�rdeztem vissza, nem t�l v�laszt�kos sz�kincscsel, de csak mert az ilyesmihez m�g �lmos voltam.

 - Igaz, hogy te meg Remus a f�rd�ben maradtatok? – vil�gos�tott fel ez�ttal Black, �s d�h�sen h�tradobta hossz�, fekete f�rtjeit a v�lla felett.

 - Igen, mert? – Az�rt pr�b�ltam �rtelmesnek l�tszani, de nagyon �gy t�nt, hogy ezzel most semmire nem megyek, Potter t�relmetlen�l ciccegett.

 - Lefek�dt�l vele – jelentette ki, mintha el is hinn�, �s f�jdalmas fintort v�gott. �n meg d�bbentet. Ez annyira j�l siker�lhetett, hogy a m�sik kett� elbizonytalanodva pislogott r�m, �s l�that�an megingatta a hit�ket, hogy ilyen csod�lkoz� k�pet v�gok. De mit tehettem volna, teljesen leblokkoltam.

 - Mi? – eszm�ltem fel, majd kegyetlennek sz�nt, rekedt nevet�ssel h�travetettem a fejem, de megsz�d�ltem, �gyhogy gyorsan abbahagytam. �m a hangom lassan visszat�rt, mert kezdtem r�j�nni, hogy ez itt megen egy f�lt�kenys�gi jelenet. – Hogy mondhatsz ilyet, te felfuvalkodott h�… goly�bis? – d�h�ngtem, csak h�t, f�l�ton eszembe jutott, hogy most ink�bb nem k�ne elsz�rni. – Dehogy is! Besz�lgett�nk, ha annyira k�v�ncsi vagy. Gyer�nk, menj m�r oda, te, te cikeszt�k�, kviddicsagy�… pancser!!!

Azzal r�b�ktem Remusra, aki m�g mindig remeg� sz�jjal, de m�r j�csk�n k�nnyes arccal turk�lt a t�lj�ban. Nem is merem elgondolni, miket v�ghattak a fej�hez, ezek az idi�ta barmok. Potter �s Black meghuny�szkodva somford�ltak a barna fi� mell�, majd Black leereszkedett az oldal�ra, �s b�nb�n� arccal �tkarolta Remus remeg� v�llait. A fi� p�rszor b�lintott, majd jelent�sen elv�r�s�d�tt, mikor Black egy sz�gyenl�s mosollyal megsimogatta az arc�t.

B�r azt tudtam, hogy az ilyesmi v�letlen is lehet, de ezt most nem annak v�ltem. Remus tegnapi vallom�sa a titokzatos szerelm�r�l hirtelen olyan ismer�ss� v�lt, hogy szinte minden ir�nyban r� tudtam illeszteni a halv�ny le�r�st Blackre… nah�t! Elvigyorodtam, �s figyeltem, egy cseppet kaj�nul, hogyan csattan el az els� cs�k… ha nem lett volna tan�ja a jelenetnek, elolvadtam volna a sz�ken, mert Black hihetetlen�l gyeng�dnek t�nt, m�g �gy t�volb�l is…

S�hajtottam, �s csak k�s�n vettem �szre, hogy Potter id� k�zben otthagyta a cs�kba mer�lt bar�tait, �s szigor�an n�zett r�m fentr�l (m�rmint csak az�rt fentr�l, mert �lve ugye alacsonyabb voltam n�la… igaz, �llva is, de most ez mindegy, a t�rt�net szempontj�b�l).

 - Ugye tudod, hogy nagyon gonosz dolog volt t�led, Lily? – Megnyomta a megnevez�st, mire nekem borzong�s futott v�gig a gerincemen. – Nagyon gonosz. Nem akarn�l kiengesztelni?

A sz�mba haraptam, �s fontolgattam. �rdemes m�g j�tszadoznom a s�rt�d�ttet? �rdemes m�g titkolnom magam el�tt, hogy tal�n szeretem a sr�cot? �s �rdemes-e azon szenvednem, hogy folyton zaklat? Tal�n, ha randizom vele, akkor majd nem kell a megal�z� akci�it�l tartanom, csak csendben fogn�nk egym�s kez�t…

 - Mire gondolsz? – k�rdeztem halkan, mert azt az�rt eld�nt�ttem, hogy nem hagyom magam egyk�nnyen.

James arca azonban r�gvest felder�lt, ism�t lehuppant mell�m, majd az asztalon alv� Peter horkol�s�t egy legyint�ssel elint�zve, kivette a fi� vastag karja al�l a kenyeres kosarat, �s csak miut�n kom�tosan megkenegette lekv�rral, �s az els� falatot a sz�j�ba t�mte, csak akkor sz�lalt meg (hozz�tenn�m, az �n idegeim addigra pattan�sig fesz�ltek).

 - E’j�f feem fofszkmofszba?

De j� kis id�z�t�s! Meg�rte eddig csendben lenni…

 - Parancsolsz? – h�ztam fel g�nyosan a szem�ld�k�m, majd vetettem egy pillant�st Remus�k fel�, de azok nagyon elfoglaltak voltak. James kuncogott (az lehetett az a fullad� hang, ami kij�tt bel�le, jelent�s mennyis�g�, megr�gott keny�rdarabk�val), majd gyorsan lenyelte a falatot, � is szem�gyre vette bar�tai tev�kenys�g�t, �s �jra feltette a k�rd�st.

 - Elj�ssz velem Roxmortsba? Holnap lesz.

 - H�t… - s�hajtottam, majd �n is neki�lltam reggelit szedni magamnak, de nem voltam olyan t�relmes, hogy ki ne bukjon a sz�mon. – Legyen, James. Elmegyek.

�gy t�rt�nt teh�t, hogy m�jus negyedik�n, szombaton reggel, minden di�k (s�t, minden londoni var�zsl� �s mugli) erre a ki�lt�sra �bredt f�l nyolckor:

 - �n vagyok a vil�g legszerencs�sebb kviddicsagy� pancsere!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s