Piton a roxforti tanterm�ben �ld�g�lt, a pinc�ben. Az asztalon �rv�lkod� gyertya l�ngja v�gan nyaldosta a s�t�ts�get. F�nye bevil�g�totta a professzor �ltal tartott f�nyk�palbum lapjait is.

Megannyi mozg�, sz�nekben nem nagyon gazdag Perselus Piton vicsorgott vissza r�. Na j�, n�ha fapof�val b�mult valamerre. A fekete haj� var�zsl� m�lyet s�hajtva figyelte egyik �nmag�t; a k�p az iskolai, v�gz�s (azaz heted�ves) tabl�r�l val� volt. Akkor m�r a karj�n viselte a Jegyet. A feh�r, ny�zott arc sokkal beesettebb volt, mint egy�bk�nt – j�l eml�kezett m�g, hogy a f�nyk�pezked�s el�tti napon b�ntette meg a S�t�t Nagy�r, ami�rt nem siker�lt „rendesen” megk�noznia egy f�lv�r, �szesed� h�lgyet.

Azt�n d�lel�tt m�g Potter is belek�t�tt a nyom�ban lohol� kiskuty�j�val, azaz Blackkel. Ugyan akkor csak �ppen elg�ncsolt�k, �s megp�rgett�k p�rszor a leveg�ben, a harsogva nevet� di�kok legnagyobb �r�m�re, de persze - am�gy is gyeng�lten - nehezen viselte.

"- N�zz�tek, a kis Pipogyi milyen mozg�kony! – Black egy �tokkal sz�tv�gta Piton �sszez�rt karj�t, �s egy balettoz� sz�kken�sre k�nyszer�tette egy m�sik b�b�jjal. Piton – p�lca n�lk�l, term�szetesen – igyekezett nonverb�lisan egy Finite Incantatem-et b�v�lni, hogy v�gre elengedj�k, de alighogy cip�je orra a padl�ra �rt, Potter m�r a falhoz is tasz�totta.

 - Hagyj�tok m�r, nem l�tj�tok, hogy rosszul van? – A v�kony, halk hang – szok�s szerint – Lupint�l sz�rmazott. James �s Sirius nevettek, Piton meg vicsorogva meredt a barna haj� fi�ra. Azt hiszed, nyomorult v�rfarkas, �gy megbocs�tom, hogy majdnem meg�lt�l? – gondolta megvet�en.

 - James? – sz�lalt meg egy csattan�s l�nyhang.

Na, itt a v�ge, Potter. J�n a kis s�rv�r�d.

Lily Evans hossz� l�ptekkel, villog� szemmel l�pett a fi�ja el�. James szokatlanul kicsire h�zta mag�t, �s b�nb�n�an a v�r�shaj�ra pislogott, nagy bociszemeket (Black meg szomor�-kiskutyaszemeket) meresztett. A l�nyt ez nem �rdekelte.”

Perselus azt vette �szre, hogy mosolyog. Lily mindig szokatlanul kedves volt vele, annak ellen�re is, hogy Potter bar�tn�je volt, s�t, griffend�les, s�t s�rv�r�. � maga akkor ezt szem�lyes s�rt�snek vette, de ma m�r b�nta, hogy egy k�sz�n�m�t sem morgott oda a l�nynak. Nem nagyon (vagyis egy�ltal�n nem) voltak bar�tai, �gy nem is tudta kezelni a helyzeteket, mikor kedvesen b�ntak vele. Az�ta mennyit v�ltozott minden! Sosem gondolta volna, hogy Voldemort legy�z�se ut�n – igen, Potter� az �rdem – egy�ltal�n m�g �lni fog, vagy szabad ember lesz, nemhogy m�g egy csod�s szerelemben is r�sze lehet…

Mintha meghallotta volna a gondolatot, a karcs� alak megjelent az ajt�ban, �s szeretetteljesen r�mosolygott.

 - H�t te mit sunnyogsz itt a s�t�tben? – k�rdezte.

 - Nem sunnyogok. �s nincs s�t�t – felelt egy szarkasztikus mosollyal. Szerelme nevetve hozz� ballagott, �s �tkarolta v�ll�t h�tulr�l. Bozontos, barna tincsei beter�tett�k Perselus f�l arc�t, de a sz�lak k�z�l �rad� illat elfeledtette vele a „kellemetlens�get”.

 - Mit n�zegetsz? – k�v�ncsiskodott Hermione, belekukucsk�lva a vastag k�nyvbe. A b�jitalmester lehunyta szem�t az �lel�s meleg�ben.

 - Az esk�v�nk! – ny�lt �t a l�ny felette, �s csod�lkozva b�k�tt az egyik k�pre. A var�zsl� teh�t ism�t a pergamenre pislogott, �s megvizsg�lta a k�rd�ses k�pet.

Hermion�val �llt a tengerparton. A boszork�ny gy�ny�r�, fodros ruh�ban illegette mag�t a t�rsa el�tt. Perselus nevetve megcs�v�lta a fej�t, maga fel� perd�ttette, �s megcs�kolta az �jdons�lt ar�t. Azut�n mindketten az �ket figyel� p�rra tekintettek, �s integettek. Hermione f�tyl�t elsodorta a hirtelen felcsap� sz�l. A k�pl�ny csal�dottan fordult a tenger fel�, amerre a kend� elt�nt. A mostani Hermione kuncogott mag�n, s Perselus is elmosolyodott.

 - Im�dtam azt a f�tylat. Az tetszett a legjobban az esk�v�i ruh�mban. – A l�ny helyet v�ltoztatott: be�lt Piton �l�be.

 - Nekem nem tetszett bel�le semmi – mondta halkan a f�rfi, majd, szerelme felh�borod�s�t l�tva, kaj�n vigyorral hozz� tette: - A ruha n�lk�l hat�rozottan jobb volt.

Hermione arca l�tv�nyosan kipirult, de � nem v�rta meg a dorg�l� szavakat, nemes egyszer�s�ggel r�hajolt az ajkaira, �s finoman megcs�kolta. Mikor elv�ltak, Hermione pajkos pillant�st vetett r�, amib�l saj�t veszt�t �rezte ki. Hat�rozottan megr�m�lt t�le.

- Azt hiszem, valahol eltal�lhatott egy Exmemoriam – suttogta a l�ny, v�gig sim�tva mellkas�n, mire megborzongott. – Nem vil�gos�tan�l fel, mi t�rt�nt aznap �jjel?

Perselus nem nagyon v�ratta meg kedves�t. Fel�lltak, �s az albumot h�trahagyva a tanteremben, Piton szob�j�ba vonultak… eml�kezni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s