3. nap

J�t�k/filmn�z�s

Loki eleve le sem akart menni a torn�ra. Egy ideje nem v�gyott oda, ami�ta a kort�rsai l�tv�nyos n�veked�snek indultak izmok ter�n. Illetve, ezzel persze semmi baj nem volt, azzal m�r ink�bb, hogy � maga viszont, ugyanannyi kem�ny edz�s mellett is v�kony maradt, �s teljesen elt�rp�lt a t�bbiek (f�leg Thor) mellett. Ha most a b�tjya nem ny�zta volna m�r el�z� este �ta (az az idi�ta k�pes volt eg�sz �jjel Loki szob�j�nak z�rt ajtaja el�tt kuporogni, �s suttogva ecsetelni, mennyire szeretn�, ha � is r�szt venne v�gre az edz�sen), akkor �jra a tank�nyvei �s tekercsei felett �lt volna, hogy rendesen megtanulja az �nkivet�t�s k�pess�g�t. M�g nem igaz�n ment neki.

„Csak sz�rakoz�s, Loki.” – biztatta Thor m�g reggeli k�zben is, �s csak �gy s�t�tt r�la az esdekl�s. „Nem halsz bele, �s r�gen is �gy szeretted. �n is veled szerettem a legjobban harcolni, sokkal nehezebb di� vagy nekem, mint a t�bbiek. �ket hamar leverem, de te kitart� �s lelem�nyes vagy.”

Sz�val a fiv�re addig-addig ny�st�lte, m�g Loki beadta a derek�t, de att�l a perct�l kezdve haragudott Thorra. Mert a b�tyja ezel�tt semmi hajland�s�got nem mutatott a gondolkod�sra, most meg nagy ravaszul pont azon a ponton kezdte �t�getni �t, amivel azonnal cselekv�sre �szt�n�zte. Mert h�t, a dics�retek, Thor szavai, el�gg� j�lestek neki. Loki arca kimelegedett a d�ht�l, hogy Thor ilyen k�nnyen befoly�solta, �s elhat�rozta, hogy ez volt az utols� alkalom, hogy hagyta b�rkinek is, hogy hasson r�.

Nem mondhatni, hogy Loki f�rges�ge �s tud�sa kardforgat�s ter�n v�ltozott volna a kihagy�s miatt – se rossz, se j� ir�nyba. Most, ahogy Thor ut�n kajtatva, lassan leoldalazott a fegyverterembe, az ac�lfegyver h�zta a jobbj�t. Loki egy pillanatra a barlang fal�hoz lapult, ahogy le�rt a vaskos k�oszlopokkal kit�masztott helyis�gbe, �s lepillantott az ac�lpeng�re.

Sosem volt oda a kardok�rt, pont az�rt, mert neh�zkesek voltak. T�l nagy helyet foglaltak az oldal�n, t�l sok�ig tartott, mire el�r�ntotta a tokj�b�l harc eset�n, �s hamar elf�radt t�le a karja, hiszen csak volt s�lya. Loki ink�bb a t�r�ket r�szes�tette el�nyben: azokat el lehet rejteni a ruhaujjban, �s becs�sztatni a teny�rbe, an�lk�l, hogy az ellenf�l �szrevette volna, �s �gy az es�ly is lecs�kken, hogy majd v�dekezni fog – nem lesz r� ideje. Loki ezt sokkal jobban prefer�lta.

Most egy pillanatra a balj�ba vette a kardot, megmozgatta v�kony, kih�lt ujjait (odafent s�t�tt a nap, ez�rt levette a k�peny�t, de idelent nemcsak s�t�t, de h�v�s is volt), azt�n �jra a feladatra �sszpontos�tott. Ostoba Thor! Egyszer�en kiugrott a harct�r kordonj�n, kiszaladt az ar�n�b�l, �s azt kiab�lta fel�, gy�va, ha hagyja elfutni. Loki fel sem vette volna a provok�l�st, ha a k�r�l�tt�k edz�k nem kezdenek el r�h�gni rajta. �gy viszont �g� arccal igyekezett a fiv�re ut�n, �s pr�b�lt nem t�r�dni a nevet�ssel. Ostoba Thor, hogy �lland�an ilyen helyzetbe hozza.

Loki keser�, tehetetlen d�hvel szor�totta �ssze a sz�j�t, �s lopakodva elindult az oszlopok �rny�k�ban. Thor elb�jt el�le, �s a teremben halotti csend uralkodott. Hov� lett?

A legrosszabb az eg�szben azonban nem is a nevet�s volt, hanem az, hogy Loki mindennek ellen�re tudta, hogy a b�tyja nem sz�nd�kosan csin�lja ezt vele. Neki ez t�nyleg csak sz�rakoz�s volt, �s nem esett csorba a becs�let�n soha, hiszen � volt Odin els�sz�l�tt fia, az �r�k�se. �t akkor sem n�zt�k le, ha v�letlen�l elbotlott a saj�t l�b�ban – �gy azt�n nem �rthette meg, hogy Loki egy ilyen helyzetet teljesen m�sk�nt �l meg. Fel sem fogta, hogy Loki esete mennyire m�s, annak ellen�re, hogy � is Mindenek Atyj�nak fia. Az � botl�sait mindenki kritikusan szeml�li… feltehet�leg az�rt, mert nem � a leend� kir�ly.

Loki ujjai megszorultak a kardon, de r�gt�n ezt�n ellaz�totta mag�t, �s halk l�ptekkel folytatta az utat. A fegyverteremben rengeteg l�tnival� lett volna, de persze � m�r sokszor j�rt erre, hogy az alacsony oszlopokra helyezett erekly�k ne kelts�k fel az �rdekl�d�s�t. Azaz…

Ahogy haladt el�re, �nk�ntelen�l is r�pillantott a terem v�g�ben ragyog� szelenc�re. A k�k f�ny sejtelmesen hull�mzott, �s mint mindig, most is megbabon�zta egy kicsit Lokit. Ahogy lekapta r�la a tekintet�t, a terem hom�lyba vesz� r�szeit nem l�tta t�l j�l, pislognia kellett, �s mag�t �tkozta, ami�rt hagyta, hogy a szelence elterelje a figyelm�t. Thor… �r� kell koncentr�lnia.

Hamarosan Loki m�r ott �llt a j�tun�k erej�nek forr�sa el�tt, h�ttal az emelv�nynek, de szinte �rezte a t�rol�ban kavarg� er�t, a hideget, ami a tark�j�t legyezte, m�g a gall�rj�n �s lel�g� haj�n kereszt�l is. Borzongott ett�l a jegess�gt�l, de nem rossz �rtelemben; mindig is j�l b�rta a fagyokat, �s jobban �rezte mag�t abban, mint a t�z� napon, a rekken� h�s�gben. Asgardban persze ritk�n volt sz�ls�s�ges az id�j�r�s, nem �gy, mint p�ld�ul Midgardon.

Loki hi�ba p�szt�zta a termet, �gy t�nt, Thor nincs itt. Amekkora mamlasz, biztos nagyobb felt�n�st keltene, az oson�s �s bujk�l�s nem a b�tyja er�ss�ge. Lokinak ism�t felt�madt a haragja, �s �sszeszor�totta a sz�j�t, majd megdermedt, azt�n egy m�sodperccel k�s�bb megperd�lt, �s elkerekedett szemmel, bizonytalanul felemelt karddal n�zett a szelenc�re.

Olyan �rz�se volt az el�bb, mintha… valaki meg�rintette volna a gerinc�t. Valaki, akinek nagyon hideg a keze… Loki gyanakodva szeml�lte a szelenc�t. Olyan k�zel �llt az oszlophoz, hogy senki nem f�rt volna a h�ta m�g�, hogy megsim�tsa. Nem volt itt rajta k�v�l senki (tal�n Thor sem, lehet, hogy Loki rossz sarkon fordult be, hiszen csak a hall�s�ra hagyatkozva k�vette a fiv�re hangos l�pteit), �s ha lenne is… Kinek lehet olyan hideg a keze, mint amit � �rzett?

Loki ismer�s toppan�sokat hallott meg maga m�g�tt. Mindent feledve fordult meg �jra, de ez�ttal nem volt el�g gyors, �s egy hatalmas test vid�m kurjant�ssal vet�d�tt r�. A s�ly t�l v�ratlanul �rte, nem tudta megvetni a l�b�t, �gy azt�n Loki elesett, a fenek�re huppant, ami azonnal felsajdult, a kardot is elejtette, ami panaszosan cs�r�mp�lt, �s �rezte, ahogy a j�tun�k erekly�j�nek talapzata megs�rolja a feje tetej�t. A rajta hever� test a leveg�t is kiszor�totta bel�le, �s ezek �gy �sszess�g�ben f�jdalmas ny�g�sre k�sztett�k �t.

 - Sz�llj le r�lam – sz�rte ki a fogai k�z�tt, �s a f�jdalommal �s ijedts�ggel harcolva pr�b�lt kiverg�dni a b�tyja al�l. A sz�ve hevesen vert, a f�l�ben dobolt, ez�rt nem hallotta Thor nevet�s v�lasz�t, de azt�n a fiv�re felk�ny�k�lt felette. J�llehet, t�volabb nem h�z�dott, �s vigyorogva n�zett le az alatta fekv� Lokira, de � egyel�re ennyivel is be�rte. V�gre oxig�nhez jutott. – Teljesen meghibbant�l.

Loki m�g mindig zih�lt, de most m�r tudott gondolkodni. �pp csak egy f�l l�p�s kellett volna, hogy Thor h�z�sa bet�rje az � fej�t a szelence oszlop�n. A feneke m�g mindig f�jdalmasan l�ktetett, de Loki tudta, ha v�gre felkelhet, nem lesz ilyen rossz az �rz�s, �s ha szerencs�je volt, nyoma sem marad. A kardja nem messze fek�dt a jobbj�t�l, amit oldalra ny�jtott maga mellett, de most nem �rte volna el, hogy visszat�madjon, �s bel�tta, a helyzete sem �pp megfelel�.

 - Lesz�lln�l r�lam? – ism�telte meg higgadtabban, de remeg� hangon az el�bbi mondatot, mire Thor borost�s arc�n dacos kifejez�s jelent meg. �gy t�nt, a b�tyja nagyon k�nyelmesen �rzi mag�t, �gy, Loki felett k�ny�k�lve, hogy a t�rdeivel satuba foghatta az � cs�p�j�t.

 - Legy�ztelek – jelentette ki Thor b�szk�n.

 - H�tulr�l r�m t�madt�l – sziszegett Loki bossz�san, �s a b�tyja v�ll�ra cs�sztatta a kez�t, azt�n megdermedt, ahogy r�j�tt, hogy mit is csin�l. Egy kicsit zavarba j�tt, de hogy ezt az �rz�st pal�stolja, gyorsan folytatta. – �gy k�nny� legy�zni mindenkit.

 - Mire ide�rtem hozz�d, m�r szemben �llt�l velem – emelt azonnal kifog�st Thor, �s �sszevonta a szem�t, �gy meredt le r�. Loki pislogott p�rat, ahogy a k�k pillant�s az �v�be kapcsol�dott, �s �rezte, ahogy kimelegszik az arca. Nem, nem. Ezt gyorsan abba kell hagyni.

Mocorogni kezdett, belemarkolt Thor v�ll�ba, hogy lel�kje mag�r�l, de a testv�re sokkal er�sebb volt n�la, mindig az volt, �s csak nevetett a pr�b�lkoz�s�n. Lokit ez m�g jobban felpaprik�zta; a l�baival igyekezett kik�szni a fiv�re t�rdei k�z�l. Thor ezen k�s�rleteit is meghi�s�totta, hab�r ezeket nehezebben, �s kem�ny harc �r�n Loki ki tudta h�zni a bal l�b�t al�la, hogy azt�n… tehetetlen�l oldalra hajtsa. Nem igaz�n volt m�s lehet�s�ge, p�nikba viszont nem esett, �s Thor f�l�nyes mosolya ellen�re, ism�t megpr�b�lkozott a m�sik l�b�val is.

 - Add fel, �cs�m – aj�nlotta Thor nagy kegyesen, �s m�g csak nem is kapkodott leveg� ut�n, nem �gy, mint Loki, aki kezdett egyre jobban feld�h�dni, �s nem mellesleg kif�radni is az egyoldal� dulakod�st�l. Nem lehet ilyen gy�nge… Ki kell szabadulnia. Thor nagydarab, de � v�kony, ki kell, hogy cs�sszon al�la valahogy. Az�rt is, amiket �rezni kezdett.

 - Nem – ny�gte Loki oda sem figyelve.

 - Ugyan m�r, ez csak j�t�k. F�jna elismerni, hogy gy�ztem? – ciccegett a fiv�re, de nem t�nt t�l bossz�snak. Loki csak felvicsorgott r�: neki ez nem volt j�t�k. Ki akart szabadulni.

�pp, mikor egy verejt�kcsepp ideges�t� csiklandoz�ssal csordult a sz�ja f�l� (nem akart odakapni, mert m�g mindig abban b�zott, hogy a szor�t�sa Thor v�ll�n eredm�nyt �rhet el, vagy legal�bbis kart�vols�gban tartja mag�t�l a fiv�r�t), sikerrel j�rt. A dics�s�g els� hev�ben felnevetett, azt�n feln�zett Thorra, aki meglepve n�zett le r�.

Azonnal r�j�tt, hol a hiba. Valahogy �szt�n�sen t�rt�nt, igaz�b�l Loki bele sem gondolt: amikor kiszabadult, magukt�l kulcsol�dtak a l�bai Thor derek�ra.

Loki megborzongott, �s gy�l�lte �rte a test�t. Mostan�ban t�l sokszor fordult el�, hogy nem tudta kontroll�lni, �s igaz, hogy ismerte az ok�t… de �gy csak m�g rosszabb volt. �s d�h�s lett, hogy most elv�r�s�d�tt, d�h�s lett, hogy forr�nak t�n� hull�m v�gott v�gig rajta, ami mintha kettej�k k�z� szorult volna, d�h�s lett a remeg�s�rt, ami elkapta, �s a liheg�s�rt, amit m�g mindig nem tudott visszafogni.

�jra Thor szem�be pillantott, azt�n nemhogy pihegni, de leveg�t venni is elfelejtett. Eddig is ilyen k�zel volt hozz� a b�tyja arca? Eddig is ilyen komolyan f�rk�szte �t? Azaz… eddig is a sz�j�t f�rk�szte? Lokinak azonnal sz�razak lettek az ajkai, �s nem tudta nem megnyalni azokat a nyelv�vel, egy pillanatra… Azt�n Thor szeme mintha megvillant volna. Vagy csak a szelence f�nye t�kr�z�d�tt benne?

 - Erre j�ttek, azt hiszem.

 - A pimaszok. Pedig tudj�k, hogy nem tan�csos egyed�l ezekben a kazamat�kban k�borolni. Thor! Loki!

Loki �s Thor egyszerre r�ndultak meg, �s pattantak fel, majd gyorsan �sszekapt�k magukat. Loki felvette elejtett kardj�t, azt�n csak lehajtott fejjel igyekezett Thor ut�n. A fiv�re a fegyverterem bej�rat�hoz sietett, miel�tt az �ket keres� �r�k r�juk tal�ltak volna. A k�sz�b�n futottak �ssze vel�k, �s Loki rettenetesen �r�lt, ami�rt a b�tyja akkora h�rn�vnek �rvend, �s most remeg� hangon viccel�dve s�t�l a k�t tagbaszakadt f�rfi k�z�tt, akik �ppen az egyik t�mad�si technik�j�t dics�rt�k. �r� �gyet sem vetettek.

�szrev�tlen maradt akkor is, amikor lemaradt a m�sik h�rom m�g�tt, �s ahelyett, hogy visszament volna az udvarra, hogy folytassa az edz�st, ink�bb felmenek�lt a szob�j�ba. Csak ott merte elengedni mag�t, �s s�padtan, reszketve, a h�t�t az ajt�nak vetve cs�szott a f�ldre. Kor�bban, amikor elragadta az az �rz�s, igaz�b�l igyekezett nem figyelni r�, f�leg, hogy t�bbnyire Thorhoz k�t�d�tt. Nem akart tudom�st venni r�la, ink�bb elker�lte… A fene az eg�szbe. A fene abba, hogy elkezdtek kamaszodni. Ami�ta Thor �gy n�zett ki, ahogy… Nos, ez tal�n a m�sik oka volt, ami�rt Loki m�r nem j�rt le edz�sre, de ezt is ink�bb csak az �lom �s �brenl�t hat�r�n merte mag�nak bevallani. Thor t�ls�gosan… vonz�nak t�nt.

V�get kell vetnie ennek. Miel�tt igaz�n elkezd�dne.

K�vetkez�

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.